Egy klasszikus giccs

2012. március 19., hétfő

Amikor egy tartalomjegyzékkel lezártam az Erdősy Eugéniáról írt hosszú sorozatot, a végére egy cseppet fricskának szánva Eugénia korának morálja, életérzése, közízlése iránt, és mert címe összecsengett azzal a címmel, amit én adtam sorozatomnak A szűz imája című zenedarabot választottam hallgatni valónak.

Miután kiderült, hogy a kis művet egy hölgy komponálta, aki szintén huszonhét éves korában halt meg, mint a kanizsai primadonna,  úgy gondoltam, ez egy nagyon érdekes egybeesés és megérdemel egy külön írást.




Előtte azonban újra hallgassuk meg, most egy másik változatban, egykori szép hölgyek fényképeivel, hogy jobban beleéljük magunkat a korhangulatba:



Badarzewska
Nos, a szerző neve Tekla Badarzewska. Varsóban született 1834-ben. Feleségül ment egy Jan Baranowski nevű úriemberhez és házasságuk kilenc éve alatt öt gyermeket szült. Amatőr zongoristaként komponálgatott, a források szerint harmincöt darabja maradt fenn. Ezek között bizonyos szempontból tényleg halhatatlan lett A szűz imája. Állítólag tizennyolc éves korában írta... 1856-ban előbb Varsóban nyomtatták ki, majd 1859-ben megjelent a neves párizsi Revue et gazette musicale de Paris című folyóiratban (szerzője ekkor még mindig csak huszonöt éves) s ettől kezdve szédületes karriert futott be: hosszú évtizedeken keresztül gyakorlatilag minden zongorázni tanuló elé odakerült és sztárja lett szalonoknak, házimuzsikálásoknak, növendékhangversenyeknek. Mondhatni, ez volt az első, mai értelemben vett sláger.
Akit bővebben érdekel, részletes zenei elemzése ITT ELOLVASHATÓ, én csak az elemzés summázatát idézem: a darab a szalongiccs klasszikusa...
Az én egyszerű értelmezésemben a darab fő témája ellentétpárra épül: egy előbb felfelé haladó, s a végpontjára egy kis szaladással megérkező, majd onnét visszahanyatló dallam. A lefelé lépkedő témarész végén én egy kis verbunkos-ízt vélek hallani, nem tudom, más hogy van vele. Aztán nem nagyon történik más, mint ennek a felfelé szaladásnak és visszahanyatlásnak a variálgatása, ám éppen ettől vált a darab olyan könnyen megjegyezhetővé. És ha belegondolunk, mindenfajta slágernek ez a titka: az egyszerűség és az ismétlés. Persze lehet tartalmasan egyszerűnek lenni (Mozart), de üresen is, mint A szűz imája.
 
A kis mű általános hatását mutatja, hogy több irodalmi műben előkerül, például Munk Artúr azonos című novellájában a cselekmény fontos elemévé válik. Versében a korszak jelképeként, jellemzőjeként használja fel Dsida Jenő. Emlegeti Gárdonyi és Csáth Géza. Kurt Weill és Brecht parodisztikus értelemben építették be Mahagonny városának felemelkedése és bukása című operájukba, a kispolgári ízlés kifigurázása céljából...

De térjünk vissza Tekla személyéhez. 1861. szeptember 29-én halt meg. Hogy ilyen fiatalon miben, nem bírtam előásni. Elképzelhető, hogy gyermekszülésben vagy annak valamilyen szövődményében, ez akkoriban eléggé gyakori halálozási ok volt. A Powazki-temetőben, Varsó leghíresebb, legrégibb temetőjében nyugszik. Tudta-e, tudhatta-e,  hogy egy kultikussá vált művet alkotott?


Forrás: wikipedia

Rövid földi élete ellensúlyozásaként a halhatatlanság más módon is osztályrészéül jutott: egy krátert is elneveztek róla jellemzően a Vénuszon...

6 megjegyzés:

Unknown írta...

K ati!
Hogy Te miket ki nem nyomozol!!

Kataliszt írta...

:)
De olyan érdekes, nem?

Unknown írta...

Peter Wicke: A szórakoztató zene Mozarttól Madonnáig c. könyvében azt írja, hogy 18 éves korában, 1852-ben jelent is meg először Badarzewska-Baranowska műve, mégpedig Lipcsében, a Carl Bühne zeneműkiadó "20 pfenniges zenei könyvtár" c. sorozatának 28. darabjaként. De ez nem lényeges, a valóban érdekes a mű fantasztikus karriere...! Ami egyébként a Távol-Keleten a mai napig tart, elég megnézni a Youtube többtucatnyi felvételét, túlnyomórészt japán (vietnami, koreai stb.) kislányok (ritkábban férfiak) adják elő... :-) És like-ok, lelkes megjegyzések is vannak bőséggel :-)

Kataliszt írta...

Köszönöm szépen a kiegészítést!

Unknown írta...

Kedves Katalin, az irodalmi vonatkozásokhoz fűzném: Csehov »Három nővér« c. drámájában is emlegetik e „zenei bizsut” – (nem ezen kifejezéssel, ez csak a magam ironikus jelzős szerkezete) természetesen nem a hódolat hangján, hanem a félműveltség attribútuma gyanánt (Natasához köthető)!
Tisztelettel üdvözlöm:
Olsvay Endre

Kataliszt írta...

De jó! Tényleg, már régen olvastam/láttam a darabot... Köszönöm szépen az új adalékot! Bocsánat, hogy ilyen későn reagálok, van most két új blogom, és kissé elhanyagoltam ezt a régit... De nagyon örültem, amikor megtaláltam az üzenetét. Én is sokszor üdvözlöm!