Mint írtam, idén július 29-én lesz 125 éve, hogy Nagykanizsán, azaz akkori írásmód szerint Nagy-Kanizsán megszületett Rosenberg Zsigmond, aki majd Sigmund Romberg néven fog világkarriert csinálni az Egyesült Államokban, mint operettek, zenés játékok zeneszerzője, a musical műfajának egyik megalapozója.
Mivel születési évfordulójáig bőven van időnk körbejárnunk életét, kezdjük családjával, hiszen, ahogyan majd látni fogjuk, a gyökerek, különösen apja példája meghatározóvá váltak számára.
Nézzük először apai nagyapját, akiről majd nevét kapja.
Nézzük először apai nagyapját, akiről majd nevét kapja.
A nagypapa, dr. Rosenberg Zsigmond 1813 körül születhetett. 1837-ben a pesti egyetemen orvosi diplomát szerzett. Sikerült előásni róla, hogy doktori értekezését a Kanizsához közeli Daruvár (ma Daruvar, Horvátország) gyógyvizének tárgyában írta. Ennek az adatnak a forrása Magyarország orvosi bibliographiája 1472–1899, megjelent 1900-ban.
Valószínű, hogy már pályakezdő orvosként Kanizsán működött. Az 1840-es évek elején nősülhetett, felesége a nála tíz évvel fiatalabb Strasser Franciska. Bizonyos, hogy az 1848/49-es időben már három gyermekük volt: a hét éves Edmund, a hat éves Szelina és az öt éves Ádám, Sigmund Romberg jövendő édesapja. Ezeket az adatokat egy, a Zala Megyei Levéltárban őrzött korabeli összeírás örökítette át az utókornak, amelyet a saját szememmel volt módom látni.
Hogy a család hol lakott, ez az adat sajnos eddig nem került elő. Pedig 1864-ben történült, hogy a köztiszteletben álló orvosnál éjszaka betörő/k járt/ak, erről tudósított Kanizsa korabeli hírlapja, a Zala-Somogyi Közlöny. Sőt, miután a nyomozás nem vezetett eredményre, maga Rosenberg doktor tett közzé egy felhívást magyar és német nyelven ugyanebben az újságban. Benne jutalmat ígért a nyomravezetőnek – ám sajnos egyik cikkben sincs még utalás sem arra, hogy ez a bűneset hol, melyik utcában vagy egyáltalán melyik környéken történt:
 |
| Zala-Somogyi Közlöny 1864. augusztus 20. |
Érdemes kinagyítani és kiböngészni a magyar oldalt, mert így fogalmunk lehet, hogy milyen luxus-tárgyak vettek körül egy valószínűleg jó módban élő kanizsai családot. Arról sajnos nem szólt a korabeli újság, hogy lett-e e felhívásnak eredménye...
Csak zárójelben mondom, eddig arra sincs bizonyíték, hogy később Ádám hol lakott – esetleg ugyanott-e, ahol felnőtt vagy más lakásba költözött, és hol, Kanizsa melyik házában, vagy melyik mai házának helyén született meg híressé vált fia. Sigmund Romberg emléktáblája ezért is van a Zeneiskolán.
De térjünk vissza a nagypapához.
Rosenberg doktor a betörés után nem egészen két évre, 1866. március 16-án elhunyt, a korabeli híradás szerint nehéz és hosszas betegség után. Mindössze 53 éves volt. Nekrológjából további konkrétumokat is megismerhetünk Sigmund Romberg nagyapjáról mint orvosról és mint emberről:
 |
| Zala-Somogyi Közlöny 1866. március 20. |
E megemlékezés következő mondata különösen figyelemre méltó:
Ő volt az, [...] ki midőn városunkat a kolera pusztítá, nemcsak az ismert szenvedők kórházát látogatta meg naponkint, hanem figyelme még a katonai ápoldára is kiterjedt.
Nos, ha átlapozzuk a Nagykanizsa és környéke 1848–1849-ben címmel két kötetben megjelent okmánytárat, összeáll a kép, hogy ez a mondat e történelmi időkre vonatkozik, csak a nekrológ írója nem említi nevén – hiszen még, ha nem is sokkal, de a kiegyezés előtt vagyunk. Ám olvasva e sorokat, biztos tudták a kanizsaiak, hogy miről van szó. Az 1. kötet 282. és 283. dokumentumaiból kiderül, hogy 1848 december elején a városban levő számos orvosok közül csak ketten jelentkeztek a zalai kormánybiztos felhívására, miszerint vállaljanak osztályt a kanizsai katonai kórházban: Rosenberg Zsigmond és Kremzir Mojzes nevű kollégája. Mindketten főorvosi kinevezést és illetményt kértek, mivel saját prakszisukat addig szüneteltetniük kell, és tudjuk, hogy Rosenberg Zsigmond akkor már háromgyermekes apa volt. Úgy tűnik, ezt a kinevezést ő nem kapta meg, ám e nekrológ szerint megbízás hiányában is naponta – és nyilván önzetlenül – meglátogatta a polgári és katonai kórházakat, és gondolom, hogy ott nem csak szemlélődött. A dolog nem volt veszélytelen, hiszen hazahurcolhatta volna az akkoriban az ott erősen jelen lévő kolerát...
Ő volt az, [...] ki midőn városunkat a kolera pusztítá, nemcsak az ismert szenvedők kórházát látogatta meg naponkint, hanem figyelme még a katonai ápoldára is kiterjedt.
Nos, ha átlapozzuk a Nagykanizsa és környéke 1848–1849-ben címmel két kötetben megjelent okmánytárat, összeáll a kép, hogy ez a mondat e történelmi időkre vonatkozik, csak a nekrológ írója nem említi nevén – hiszen még, ha nem is sokkal, de a kiegyezés előtt vagyunk. Ám olvasva e sorokat, biztos tudták a kanizsaiak, hogy miről van szó. Az 1. kötet 282. és 283. dokumentumaiból kiderül, hogy 1848 december elején a városban levő számos orvosok közül csak ketten jelentkeztek a zalai kormánybiztos felhívására, miszerint vállaljanak osztályt a kanizsai katonai kórházban: Rosenberg Zsigmond és Kremzir Mojzes nevű kollégája. Mindketten főorvosi kinevezést és illetményt kértek, mivel saját prakszisukat addig szüneteltetniük kell, és tudjuk, hogy Rosenberg Zsigmond akkor már háromgyermekes apa volt. Úgy tűnik, ezt a kinevezést ő nem kapta meg, ám e nekrológ szerint megbízás hiányában is naponta – és nyilván önzetlenül – meglátogatta a polgári és katonai kórházakat, és gondolom, hogy ott nem csak szemlélődött. A dolog nem volt veszélytelen, hiszen hazahurcolhatta volna az akkoriban az ott erősen jelen lévő kolerát...
E nekrológgal egybehangzóan elmondhatjuk, hogy dr. Rosenberg Zsigmond igazán jeles polgára volt városunknak, megérdemli, hogy legalább unokáján keresztül, akit ő maga már nem ismerhetett, emlékezzünk rá.
Ez itt pedig temetése után az özvegy köszönetnyilvánítása:
 |
| Zala-Somogyi Közlöny 1866. március 20. |
Már említettem, hogy Rosenbergné leánykori neve Strasser Franciska volt. Az ő családjáról még fogok írni, ugyanis erősen belejátszottak később Rosenberg Ádám, s rajta keresztül Sigmund Romberg életének alakulásába.
A jeles orvost a helyi izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja ma már nem lelhető fel...
A jeles orvost a helyi izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja ma már nem lelhető fel...
Legközelebb Rosenberg Ádámmal, a zeneszerző édesapjával folytatom!
Muzsikáljunk is egy kicsit. Hogy Rosenberg doktor úrék lakásán folyt-e zenélés, nincs rá közvetlen bizonyíték. De Ádám fia valahonnét indíttatást kapott a zenetanulásra – könnyen lehet, hogy "von Haus aus", hiszen a korabeli Nagykanizsa a házimuzsikálás mekkája volt. Íme egy akkoriban (is) sokat játszott, nem mellesleg örök érvényű zongoradarab, Mozart A-dúr szonátája, amelyet szerintem Ádám is biztosan játszott. Hallgassuk meg együtt első tételét:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése