Az
idén nyáron 125 éve született Sigmund Romberg nagyapjával már foglalkoztam itt a blogon.
A jeles orvos után fia, zeneszerzőnk édesapja, Ádám következik.
Rosenberg
Ádám a XIX. század utolsó harmadában egyre inkább kibontakozó kanizsai zenei
élet egyik jellegzetes alakja volt.
A
források szűkössége miatt korai életútjáról keveset tudunk. Természetesen
tudjuk, hogy apja, Rosenberg Zsigmond jeles orvos volt Kanizsán. Édesanyja
neve Strasser Franciska. Anyja révén a család rokonságban állt Kanizsa akkori
meghatározó családjával, a gelsei Gutmann famíliával, ami majd befolyással lesz
Ádám és családja életére.
A
kanizsai Izraelita Hitközség anyakönyvének tanúsága szerint Rosenberg Ádám
Tavaszutó havának 26. napján, azaz május 26-án jött a világra. Ám, hogy
pontosan melyik évben, 1843-ban, vagy 1844-ben, abban nem vagyok teljesen
biztos. Az említett anyakönyv megmaradt lapjai mikrofilmen hozzáférhetők a Zala
Megyei Levéltárban. Ám, mivel hiányoznak oldalak, nehéz megmondani, hogy az a
bizonyos 30. számú bejegyzés, amelyik Rosenberg Ádám Áron születését rögzíti, melyik évhez tartozik. Ugyanakkor szintén a
levéltár egy fontos dokumentuma egy összeírás, amely 1848 nyarán készült a
megye településeinek zsidó származású lakosairól. Ez a lista a Rosenberg
családot számba véve, Ádámot 5 esztendősnek jelöli meg. Így valószínűleg
1843-ban született.
Ebből az
összeírásból tudjuk azt is, hogy ekkor, 1848 nyarán az apa 36, az anya pedig 25
éves volt. Három gyermeket neveltek: a 7 éves Edmundot, a 6 éves Szelinát (ez a
szép női név akkoriban nagyon divatos volt a kanizsai zsidó családok körében)
és legkisebbként az 5 éves Ádámot.
Sajnos,
lakcím rovata nem volt az összeírásnak, bár akkoriban még nem is létezett a
mainak megfelelő házszám-rendszer – így semmit nem tudunk arról, hol, merre
laktak a városban. Azért annyi gyanítható, hogy Kanizsának frekventált helyén
élhettek, hiszen a család jól szituált volt (ezt tudjuk a múltkor elmesélt
betörés adataiból). Az apa orvosi rendelője is a lakással egy épületben
lehetett, szerintem ezért sem lakhattak félreeső helyen.
Csak
lábjegyzet, hogy az említett összeírást 1848. május 13-án Szemere Bertalan
hadügyminiszter rendelte el országosan, hogy a korábban tapasztalt antiszemita
zavargások megfékezése után törvényt készítsen elő "a zsidók
honlakossága" tárgyában.
Azt már
a múltkor írtam, hogy Ádám nagy valószínűséggel először otthon tanulhatott
zenét. Akkoriban a jól szituált polgárok életformájához hozzátartozott a
zenetanulás, a házimuzsikálás – természetesen különböző szinteken. A városban
magán-zenetanárok működtek, akik a jeles családokhoz általában helybe mentek
órákat adni. Néhány nevet ismerünk azok közül, akik 1820 után
működtek, mint például Ibi György, Mann Ferenc és Knöpfler Mór neveit; de hogy
Ádámot (és nyilván testvéreit is) ki tanította, egyáltalán ezek közül
valaki, az már azt hiszem, nem fog kiderülni. Az is lehet, hogy az itthoni
zongoratanulás után Ádám külföldre ment, talán a bécsi, vagy a zágrábi
zeneakadémián folytathatott komolyabb tanulmányokat – mert azért az valószínű,
hogy művészi kiképzést Kanizsán nem kaphatott. Mindenesetre annyi bizonyos,
hogy Ádám hivatásos muzsikus, közelebbről zongorista lett és ebben a
minőségében többnyire külföldön élt.
Legközelebb
innét folytatjuk!
Mai
zenénk az angol John Field egy noktürnje, szerintem Ádám is játszhatta ezt a
darabot. Az ír származású Field (1782–1837) a XIX. század első felének
kiemelkedő zongoristája volt. Mint zeneszerző nagy hatást gyakorolt Chopinre,
aki a noktürn műfaját nála ismerte meg.
Hallgassuk
tehát Field B-dúr noktürnjét:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése