Ádám, Sigmund Romberg édesapja 4.

A múltkor ott fejeztük be a témát, hogy Rosenberg Ádám Glasgowból 1881-ben hazatért. Első bemutatkozása Erdősy Eugénia hangversenyén történt. Rögtön több hírt is olvashattak róla a kanizsaiak. Elsőként azt, hogy magán zeneiskolát alapít, ahol zongorát és éneket fog tanítani. Másodszor, hogy zongorakereskedést nyit. Erről már írtam nem túl régen, még apróhirdetésének fényképét is megmutattam. Itt most annyival egészíteném ki, hogy akkor mutattam egy ma is álló épületet (most Bajza utca 5.), mint zongorakereskedésének lehetséges helyszínét. Tarnóczky Attila várostörténész ugyanezt a szomszédba, a Bajza utca 3. alá teszi. De tényleg valahol itt lehetett...

Harmadszor pedig azt tudhatták meg Ádámról a kanizsaiak, hogy szövetkezve a városban élő zenekedvelőkkel, "ének- és zenetársaságot" kíván alapítani, azaz ének- és zenekart.

Közben pedig foglalkozott zeneszerzéssel, szerepelt számos hangversenyen, volt alkalom, hogy ő hívott kiváló művészt Kanizsára koncertet adni, és tevékeny szerepet vállalt a város társas-életének fejlődésében (ez különösen érdekes lesz!).

Be fogok számolni magánéletének alakulásáról is.

Nézzük akkor sorban az egyes területeket, kezdjük a zeneiskolával.

Kanizsán 1927-ben nyílt csak városi zeneiskola, korábban magántanárok működtek – különböző színvonalon ugyan, ám az ő tevékenységük eredményeképpen városunk már a XIX. század utolsó harmadára a házimuzsikálás "mekkája" lett.

Rosenberg Ádám előtt is ismerünk néhány nevet erről a területről, például Pylleman Ferencét, aki később Bécsben lett zenekritikus és zeneműkiadó. Ekkoriban már Kanizsán lakott, és egészen az 1920-as évekig működött ugyanezen a területen Sterneck Zsigmond, s már az idősebb nemzedékhez tartozott Bischitzky Miksa. (Ők is megérnének egy misét...) Velük együtt Ádám is az első vonalhoz tartozott: ezt hangversenyeinek műsora, visszhangja, illetve nyomtatásban ránk maradt szerzeményei egyaránt bizonyítják.

Zeneiskoláját 1881 októberében indította el. Íme, itt van első hirdetésének teljes szövege a Zala tárgyévi 42. számából. Belőle nagyon sok mindent megtudhatunk. Csak sajnos azt nem, hogy hol is működött ez a zeneiskola, de lehet, hogy ez is a Bajza utcában. Sőt, talán Ádám ott is lakott.

Rosenberg Ádám zene-iskolája

T. cz.

Van szerencsém a t. érdekelt közönséggel tiszteletteljesen tudatni, hogy f. évi október h 1-én helyben, szülővárosomban zeneiskolát nyitottam. A zenetanításban külföldön különösen Glasgowban (Skócia) elért sikereim azon reménnyel biztatnak, hogy szülővárosom művészet kedvelő közönségének is kiérdemlem teljes bizalmát. Az iskola berendezése következő lesz:

A jelentkező növendékek megvizsgáltatnak előhaladásukhoz képest egyes osztályokba osztatnak be, egy-egy csoport 6-8 hasonlómenetelű növendékből áll.

Az így beosztott növendékek hetenkint háromszor kapnak egy-egy órai oktatást.

Minden egyes növendéknek kiképeztetése úgy a zongorában mint az énekben a legnagyobb gondossággal eszközöltetik.

A tanév 10 hónapból áll, melynek végén a növendékek nyilvános vizsgálaton bemutatják haladásukat úgy a zongorajátékban, mint az énekben.

A növendékek vasárnaponkint délelőtt 11–12 ig hétköznapon 5–6 ig jelentkezhetnek felvétel végett alulírottnál.

Azok részére, kiknek még zongorájuk nincs, gondoskodva lesz az iránt, hogy magukat gyakorolhassák.

A tandíj minden egyes tanulóért havonkint 4 forint.

Nagy-Kanizsa, 1881. október havában.

Teljes tisztelettel

ROSENBERG ÁDÁM

Magánoktatás zongorában és énekben óránként 1 forint.

Iskolája sikeres lehetett, mert élt egészen addig, amíg a muzsikus el nem költözött városunkból. A helyi sajtó mindig hírt adott vizsga-hangversenyeikről. Ezeket később Ádám úgy is felfejlesztette, hogy külön szervezett koncerteket kifejezetten gyermek-közönségnek. Eddig ilyen törekvésről nem olvastam Kanizsán. Nyilván korábban is előfordult, hogy a szülők magukkal vitték gyerekeiket koncertekre, ám ezek mindig az esti órákban voltak, méghozzá nem 7 órától, mint ahogy mostanában általában szokásos, hanem este 8, vagy 9 órakor kezdődtek – úgyhogy nagyon kicsi gyerekeket nyilván nem vittek oda. Ádám ekkor már maga is apa volt, elképzelhető, hogy ez adta számára az alapötletet.

1890-ben például ez jelent meg a Zala február 2-i számában:

Gyermek hangverseny. Rosenberg Ádám előnyösen ismert zenetanár tanítványaival február hó 9-én a „Polgári Egylet” nagytermében gyermek-hangversenyt rendez, melyre felhívjuk a t. szülők figyelmét, mert semmi nem képes oly nagy mérvben fokozni a gyermekek zene iránti hajlamát, mint az ilynemű zene productiók meghallgatása. A hangverseny kezdete délután pontban 4 órakor.

Itt van egy kis tudósítás képben is, egy évvel korábbról, a Zalai Közlöny 1889. március 2-i számából:

 Ez azért is érdekes, mert megtudhatjuk több növendékének a nevét. Mivel ő maga hegedűt nem tanított, a két említett fiatalember, Birk Miksa és Ármin minden bizonnyal a már említett Sterneck Zsigmond tanítványa lehetett. A külön is kiemelt Práger Saroltát, aki a város zenekedvelő, és zenei életéért sokat tett Práger Béla gyógyszerész akkor 11 éves lánya volt (később dr. Korein Sándorné), nyilván ő tanította. A bemutatott kis színdarabot lehet, hogy Ádám felesége írta, de ha nem is, a rendezésben biztosan közreműködött. Rosenberg Ádámnéról, Sigmund Romberg édesanyjáról később még fogok írni.

Mai zenénk Schubert: Heidenröslein (Vadrózsa) című dala. Ezt akkoriban, és még később is annyira elcsépelték szépreményű zenetanulók, hogy még kabarétréfa is lett belőle. Most kétszer mutatom meg, mert szerintem Rosenberg Ádám zeneiskolájában is biztosan "terítéken" volt. Először egy kislány előadásában:

Bár szerintem a kislány is meglepően jól énekelte, legalábbis korához képest (a végén a kísérő ütött félre), találkozzunk azért a dallal egy igazi nagy művész előadásában is:

Folyt. köv.!