Hétfőn Balassagyarmatra és környékére készülök. Amennyire emlékszem, soha nem jártam ott, szerintem még iskolai kiránduláson sem – felnőtt életemben pedig biztosan nem. Természetesen vannak ott is zenei emlékhelyek, és sok más érdekesség is.
Olvasgatva a város történetét, meglep, hogy mennyi ponton hasonlít Nagykanizsáéhoz. Leginkább abban, hogy az első világháborút követően Balassagyarmattól is elvették vonzáskörzetének nagy részét, s mindkét város ugyanúgy megszenvedte ezt. Balassagyarmaton is nagy szerepet játszott a zsidóság, s mindkét város – persze ezzel rengeteg más településsel osztozva – a holokauszttal szinte egyforma arányban, mintegy kilencven százalékban vesztette el őket. Annyi különbség azért van, hogy Balassagyarmat 1950 előtt megyeszékhely volt, de szerintem Kanizsa e rang nélkül is nagyjából ugyanazt a szerepet játszotta saját megyéje – legalább is kulturális, de azt hiszem, gazdasági – életében, mint Balassagyarmat a sajátjában.
Annyiban kicsit "irigylem" őket, hogy több kiemelkedő személyiséggel büszkélkedhetnek, mint mi, kezdve Balassi Bálinttal, folytatva Madách Imrével, Mikszáth Kálmánnal, Szabó Lőrinccel. És még Petőfi is járt náluk...
Amiért most írok, az az, hogy Balassagyarmat beírta a nevét a világ revü-történetének élvonalába egy lány-ikerpárral és egy fiatalemberrel, akik egymástól függetlenül csináltak ezen a területen világkarriert. (Igaz, nekünk meg ott van Sigmund Romberg!)
Kezdjük a lányokkal.
Janka ("Jancsi") és Rózsi 1892. október 25-én született egy Schwartz (más források szerint Deutsch) nevű kereskedő családjában, Feri nevű bátyjuk után. 1895-ben Balassagyarmatról Budapestre költöztek, eddigre már Deli-re magyarosítottak (emiatt lehet, hogy a Deutsch név a jó!), majd 1905 körül kivándoroltak Amerikába és New York-ban telepedtek le. A két lány már Budapesten tánciskolába járt. New York-ban szinte gyerekként felléptek kisebb kávéházakban – a legenda szerint azért, hogy a család ki tudja fizetni a nagybácsi kártyaadósságait...
15 évesen már profi táncosok voltak, s kihasználva "iker"-ségüket, azonos jelmezben léptek fel, s táncaikat is úgy alakították, hogy egymás mozdulatait utánozták. Már a Broadway-re akarták szerződtetni őket, de várniuk kellett egy-két évet, amíg nagykorúak nem lettek...
A Broadway színpadain aztán egyre nagyobb sikereket arattak, különösen miután Janka férjhez ment egy Harry Fox nevű táncos-énekeshez, aki remekül menedzselte a párost. Ebben az időben, a híres Ziegfeld-társulatban lett az a nevük, ami aztán fogalommá vált: Jennie és Rosie, a DOLLY SISTERS.
1914-ben ők mutatták be elsőként a foxtrottot, amely Janka férjéről kapta a nevét :) Mint a Színészkönyvtár amerikai szakirodalomra hivatkozva írja, a tánc kapcsán a
megjelenés, a hajviselet, a bubifrizura, a hosszú láncok
és az egész foxtrot-image erősen kötődik a Dolly lányok
akkori megjelenéséhez.
Némafilmek következtek, színpadi sikerekkel párosulva, s a két lány neve fogalommá vált a show világában. Az 1920-as évektől egyre gyakrabban jöttek át Európába: meghódították a londoni, sőt, az ezen a téren igencsak nagy igényű párizsi közönséget is.
Olyan hódolóik voltak, mint a walesi herceg, Aga Khan, Alfonz spanyol és Keresztély dán király...
A hatalmas karrier eredményeként a testvérek egész vagyont táncoltak és énekeltek össze, amit értékmegőrzés céljából jórészt drágakövekben tároltak és állandóan magukkal cipelgettek. Állítólag az övüké volt a világ akkori negyedik legnagyobb csiszolt gyémántja... Jó szívüket mutatja, hogy jótékonykodtak is rendesen. Magyarországra, szülővárosukba is visszalátogattak. Igaz, vannak olyan források, amelyek azt beszélik, hogy bár egypetéjű ikrek voltak és a színpadon teljesen egyformán táncoltak, egyéniségük különbözött. Rosie visszafogottabb volt, a fényűző élet vágya inkább Jennie-re, azaz Jankára volt jellemző. Ő állítólag sok pénzt elvert a monacoi kaszinóban és az előbb felsorolt kékvérűek is neki hódoltak egy pénzügyi nagymogullal, Gordon Selfridge-dzsel, a legendás londoni áruház-tulajdonossal együtt...
1928-ban, sikereik csúcsán a nővérek visszavonultak, úgy mondák, belefáradtak a pályába. Janka egy ideig drága divatszalont irányított Párizsban a Champses Elysée-n, majd megvette Fontainebleau-ban a Singer-varrógép-milliomos család kastélyát.
Álom-életüket azonban tragédiák kísérték: sikerületlen házasságok, majd a francia Riviérán egy nagy autóbaleset, amelynek Janka kis híján áldozatául esett. Szép arca is súlyosan megsérült, több, mint tíz műtéten esett át. Fizikailag és lelkileg is sokat szenvedett.
Rózsi idős kort ért meg, 1970-ben Chicago-ban hunyt el, ám Janka 49 évesen, 1941-ben öngyilkos lett... Életüket – Sigmund Romberghez hasonlóan – filmen is feldolgozták, sőt, két operett, egy osztrák és egy magyar is született a témából.
Később a Dolly Sisters nevet többen is bitorolták, így nagyon kell vigyázni, az epigonokat ne keverjük velük. Sajnos, eredeti filmfelvételt nem találtam tőlük, csak kihasználóiktól...
Ha szülővárosukban járok, talán sikerül róluk még valamilyen helyi érdekességet megtudni!
A show-világának balassagyarmati származású fiatalemberéről majd egy másik alkalommal mesélek. Aki tudja, megírhatja, kire gondolok!
www.balassagyarmatizsidosag
www.szineszkonyvtar
http://www.imdb.com/name/nm0231184/bio
http://www.streetswing.com/histmai2/d2dolly1.htm
7 megjegyzés:
Micsoda erotikus fotó!
Hát, biztos nem véletlenül futottak be ilyen eszméletlen pályát - és még táncolni is tudtak :)
Eszméletlenül jó ez a kép..semmi sem látszik, de mégis mindent lát az ember .....Nagyon tetszett a bejegyzés:)
Köszi, Csandi!
Michel Gyarmathyra, a Folies Bergere mulató igazgatójára gondolsz, ugye? A neve is Balassagyarmatra utal.
Nyertél!!!
dr.juhasz.erzsi@gmail.com
Megjegyzés küldése