Mai posztom is a "salzburgozás", azaz a salzburgi utazásra való előkészületek jegyében íródik. Sok bűbáj apróságot is találtam, míg a város legfőbb nevezetességeiről, s ezeknek keretében főleg Mozart emlékhelyeiről olvastam. Ezek között az egyik aranyos dolog egy bizonyos Franz Jakob Freystädtler személye - az ő "nickneve" a címben idézett "Gaulimauli", s ezt a becenevet nagy valószínűséggel a tréfára, bolondozásra mindig kész Mozarttól kapta.
Freystädtler ugyanúgy Salzburgban született, mint Mozart, ám öt évvel később. A város kultúrájának egyik, a kora középkor óta meghatározó helyszínén, a Szent Péter-apátságban volt orgonista. Akkoriban Mozart már Bécsben élt és Freystädtler ott ismerkedett meg vele, amikor 1786-ban ő maga is oda költözött és zeneszerzés-leckéket vett híres földijétől. Úgy mondják a zenetudósok, hogy Mozart mint kottamásolót is foglalkoztatta a fiatal muzsikust, aki aztán egészen 1791-ig, Mozart haláláig a környezetében maradt.
Freystädtler nevét, bár ő maga is írt dalokat, egy tréfás Mozart-kánon őrizte meg az utókornak, ez pedig a "Lieber Freystädtler, lieber Gaulimauli" kezdetű kis apróság, amely azért önálló számot visel a Mozart minden művét számon tartó Köchel-jegyzékben.
Szövege, úgy tűnik, valami rögtönzésszerű blődség: ilyesmik vannak benne, hogy: "Kedves Freystädtler, kedves Gaulimauli, kedves sündisznó, hát hova lesz a menet? Fintóhoz, vagy Sculettihez?" - és így tovább. A Finto és a Sculetti talán kocsmanevek, vagy ivócimborák becenevei; mindenesetre nagyon valószínű, hogy a szöveg borközi állapot szüleménye, talán közös rögtönzés. És a zene? Érdemes meghallgatni, aztán gondolkodni rajta:
Salzburg belvárosában még megvan az a ház, amelyben ez a "kedves Gaulimauli" gyerekeskedett, emléktábla is van rajta. Feltétlenül meg fogom keresni és lefényképezni, aztán majd megmutatom itt is :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése