Weöres Sándor és a zene 2.

2013. július 3., szerda

A múltkori alapvetés után foglalkozzunk ma egy konkrét zeneszerző és Weöres Sándor kapcsolatával. Ez a zeneszerző pedig Kodály Zoltán.
Nemcsak azért vele kezdem, mert talán a legnagyobb név a költő megzenésítői között, hanem mert Weöres Sándor és a zene konkrét kapcsolata kronológiailag is Kodály Zoltánnal kezdődött.

Képzeljük el a költőt, mint tizenöt éves szombathelyi gimnazistát. Segít bennünket az alábbi emléktábla, amely valós fénykép alapján ábrázolja az éppen ilyen korú Weörest, diáksapkában:




A dombormű Szombathelyen a Petőfi utca 33. számú lakóházon látható, ahol a gimnazista kosztos diák volt Pável Ágoston tanáréknál:



Talán éppen az emléktáblán is megörökített fénykép volt az, amelynek kíséretében a gimnazista költő Öregek című verse megjelent a Pesti Hírlapban, 1929 tavaszán. Kodály Zoltán, aki akkor már közelebb volt ötvenedik életévéhez, mint a negyvenedikhez, túl a Psalmus Hungaricus világsikerén, elolvasta a verset és látta mellette költője diáksapkás fényképét. Weöres nevével akkor találkozott természetesen először. Később így mesélt akkori benyomásairól:
A vers mindjárt megkapott, mert ritkán hallani ilyen őszinte érzést, és főleg fiatal embertől, az öregek iránti szánalmat.
És az akkor már hírneves, nagy tekintélyű zeneszerző levélben fordult a nála három évtizeddel fiatalabb ismeretlen diákhoz, engedélyét kérve verse megzenésítéséhez. Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb megtiszteltetés volt ez számomra - írta visszaemlékezésében Weöres, s megszületett a kórusmű, Kodály vegyeskarainak egyik legmegrendítőbb darabja. Nem könnyű darab, a befogadónak sem, az előadóknak sem - azért is, mert valóban tragikus reménytelenséget sugall és közvetít: nem a boldog, derűs időskort festi, hanem a feleslegessé válás érzését; azt, amikor már csak az marad az embernek, hogy a hívást várja, mikor teheti le végre az élet terhét...



Mint kedvenc videomegosztó portálunk egyik kommentelője találóan megjegyezte: Amikor két zseni találkozik...

Érdekes, hogy az eredeti versből Kodály három sort kihúzott, a "mehetsz aludni" szövegrész után. Ez a három sor a következő volt:

Olyanok ők, 
mint ki utazni készül 
és már csomagol.

Weöres egyetértett Kodály kis beavatkozásával, és amikor később a vers kötetben megjelent, ő maga is kihagyta azt a három sort, s egyúttal a "Kodály Zoltán mesternek" alcímmel látta el.

A két alkotó közti nemzedéknyi különbség elmosódott. Weöres hamarosan, 1933/34 körül, még mindig diákként meghívta Kodályt szüleihez, Csöngére (Vas megye), ahol Kodály népdalt is gyűjtött a helyiektől. Mint később Weöres mesélte, Kodály nem vitt gramofont, csak kottázott, jegyezgetett. Nem szívesen, de udvariasan végighallgatott egy kicsi lányt, akit anyukája az Éjjel az omnibusz tetején eléneklésére buzdított...
Kodály és Weöres kapcsolata később is megmaradt és még egy művet gyümölcsözött, amely szintén remekmű és az Öregekhez hasonlóan a vegyeskarok alap-repertoárjának integráns része. Ez a kórusmű a Norvég leányok.

Ma Csöngén, a Rába utca 10. szám alatti régi Weöres-kúriában Weöres Sándor - Károlyi Amy Emlékmúzeum tekinthető meg. Az épületen 1982-ben, Kodály születésének centenáriumán állítottak közös emléktáblát a zeneszerző csöngei látogatása apropóján. Megmutatni sajnos nem tudom, mert még nem jártam ott, pedig régóta szeretnék, az interneten pedig egyszerűen nem találtam róla képet. Magáról az emlékházról és az ottani relikviákról is csak minimális tájékoztató és képanyag van fent a világhálón, ami azért elég fura a Weöres-emlékévben.

A hiányzó csöngei emléktábla helyett itt egy szombathelyi személyes kép, amelyen Weöres Sándor és kedvenc cicája mellé telepedtem. Ide másolom, aláírás gyanánt :)




Felhasznált irodalom:

Kodály-emléktáblát avattak Csöngén = Vas Népe 1982. május 21.
Egyedül mindenkivel. Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai. Bp. 1993
Szabóné Molnár Judit visszaemlékezése = church.lutheran.hu/harangszo/03juli/7.htm
Lőcsei Péter: Szombathelyi emlékpohár: Weöres Sándor és Szombathely. Szombathely, 2007

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csányi Laci bácsi nagy kedvence volt az Öregek c. kórusmű, és bizony -hála Istennek- volt is alkalom elénekelnünk... Sajnos felvétel nincs róla, de bennem él...

Kataliszt írta...

:)