Na végre elkezdtem a "Salzburg"-témakörben való igazi elmélyedést. Még nem is olyan régen úgy tűnt, nagyon messze van az augusztus eleje és a két blog állandó karbantartása mellett inkább Kanizsa zenetörténetével foglalkoztam. Hirtelen vettem észre, hogy már nincs is olyan sok időm, úgyhogy igyekeznem kell!
Úgy gondoltam, ha már az ember ennyire messzire (mert nekem Salzburg azért messzire van) elutazik, ráadásul az egyik olyan helyre, ami már nagyon régóta úgy igazán a szíve csücske, akkor készüljön fel rá rendesen. Ebbe a felkészülésbe természetesen beletartoznak a praktikus dolgok, amik könnyebbé tehetik az odajutást és ott-létet, de beletartoznak a város- és zenetörténeti információk is. Ezekből pedig akad bőven, lesz mit átnéznem a következő hetekben.
A Mozart-szülőház például mindkét kategóriát egyesíti. Mert az ember ott nemcsak az európai kultúrtörténet egyik legismertebb emlékhelyén lehet, ahol megpróbálhatja elképzelni a pici Wolfgangot, ahogyan kezd rácsodálkozni a világra és a zenére, hanem, amikor azt keresgéltem, hogy hol találok a belvárosban élelmiszer-áruházat, kiderült, hogy éppen a szülőház földszintjén működik egy Spar-üzlet. Ezt biztosan nem fogom elfelejteni :)
Salzburg, bár elsősorban Mozartról szól, azért mégsem csak róla. Ez már kiderült, ahogyan a város emléktábláinak listáját böngésztem. Ha hazajöttem, majd megosztom itt egy bizonyos "Páter Péter" történetét, amit most csak vázlatosan mesélek el. Peter Singer a 19. század második felének nagy salzburgi nevezetessége volt. Az óváros legközepében található ferences kolostorban levő celláját a pápán kívül szinte minden európai nagyság meglátogatta - zenészek, művészek, uralkodók -, hogy hallják a minden délelőtt egy órán át hangszerén játszó szerzetest. Ezt a hangszert pedig, amelyet pansymphonikumnak nevezett, ő maga találta fel és készítette: orgonaszerű instrumentum volt, amelyen regisztrálással szinte minden hangszer hangszínét tudta utánozni. Azt mondják, ez volt a szintetizátor őse. Ha minden igaz, egykori cellája ma emlékszobaként megtekinthető.
Szóval ilyen érdekességek is várnak amellett, hogy a Mozart-emlékeken kívül a város maga látványnak is az egyik legszebb Európában, sőt, szerintem a világon:
Egy dolog miatt leszek csak szomorú: nagy kedvencem, Plácido Domingo is ott lesz Salzburgban, amikor én, énekel is, ráadásul nem akárkivel, hanem másik, újabb nagy kedvencemmel, Anna Netrebkóval - csak éppen én nem tudok bemenni erre a koncertre, mert már januárban nem lehetett rá jegyet kapni... Mondjuk, ha már ott leszek, esetleg történhet csoda egy visszaváltott jegy képében; bár amennyien rajtam kívül még szeretnének oda bejutni, tényleg csodára lenne szükség, hogy éppen nekem sikerüljön. De Salzburgban még szomorkodni is szép lesz...
Bár Domingo az idei ünnepi játékokon Verdit fog énekelni, mi, így a poszt végén remek 2007-es salzburgi zarzuela-koncertjébe nézzünk bele:
1 megjegyzés:
Amikor ezt az íráskát feltettem, még nem tudtam, csak órák múlva olvastam, hogy Plácido Domingo kórházban van tüdőembóliával. Egyelőre hivatalosan júliusi madridi fellépéseit mondta le, de szerintem még Salzburgban sem fog énekelni - úgyhogy valószínűleg nem fogok belefutni a salzburgi belvárosban - de ez legyen a legnagyobb baj. A szomorúság mellett azért nagyon bizakodom, hogy simán fel fog épülni. A híradásokból úgy tűnik, hogy nem volt annyira súlyos az embólia és rögtön jól reagált a kezelésekre, most már csak pihennie kell. A facebookon csak úgy árad feléje a szeretet és az aggódás, nagyon megható olvasni...
Megjegyzés küldése