Egy kanizsai csodagyermek elfelejtett centenáriuma

2013. október 5., szombat

Az 1920-as évek legelején, mintegy három évig a kanizsai sajtó egy pici lány nevétől volt hangos. Dános Lilinek hívták, a hét-nyolc-kilencedik évét "taposta", de apró termete miatt még ennél is fiatalabbnak tűnt. Ám már nyolc éves korában, nem egészen fél év komolyabb zongoratanulás után ezt írta róla az egyik Kanizsai hírlap, a Zala - 1920. december 19-én: 

A kis művészgyerek játéka őszinte bámulatot keltett. Korát erősen túlszárnyaló intelligenciával, fölényes technikával, minden tekintetben zsenialitásra valló tudással kezeli a zongorát. Igen nagy sikere volt.

Alig másfél év múlva a másik helyi újságban, a Zalai Közlönyben ezt olvashatták az akkori kanizsaiak - 1922. március 7-én: 

A kis Dános Lilikéről nehéz kritikát írni, mint ahogy nehéz a zene mivoltáról fogalmakat adni: ez a gyerek maga az eleven zene. 

Nos, "az eleven zene" valóban zongoraművész lett. Már Budapesten barátkozott össze két hasonlóan csodagyermek kislánnyal, Fischer Annie-val és Rév Líviával. Hármuk közül nekünk itthon Fischer Annie neve a legismertebb. Rév Líviát, aki aktív pályafutása legnagyobb részét francia földön töltötte, a magyar zenekedvelő közönség csak a rendszerváltás óta ismerhette meg úgy igazán, de neve, különösen Chopin-játékosként már nagyon régóta a világ élvonalában szerepelt.

És Dános Lili? Sokak szerint volt ő is olyan zongorista, mint barátnői. Sőt, azt is mondják, hogy technikai készsége Fischer Annie-énál is perfektebb volt. Ám az ő élete úgy alakult, hogy nem ért rá csak a zenére és a karrierjére koncentrálni, ugyanis férjhez ment és három gyermeke született. Megkezdte ugyan a szokásos szólista-karriert, részt vett nagyszabású zenei versenyen, de aztán később mégis olyan állásokat vállalt, amelyek mellett anyaként is helyt tudott állni. Így tanított egy fővárosi zeneiskolában majd a nevezetes békéstarhosi Kodály és Gulyás György nevével fémjelzett korszakos jelentőségű zeneoktatási intézményben. Később negyedszázadon át az Operaház korrepetitora volt és zeneakadémiai tanárként is működött. Egyszóval, még ha neve nem is olyan közismert, mint Fischer Annie-é, mégsem az történt vele, mint bizony sok csodagyermekkel, hogy később nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Ő beváltotta: nem olyan látványosan, mint egy koncertező zongoraművész, de legalább olyan hasznosan.

2008/09-ben tűnt fel nekem a neve, amikor anyagot gyűjtöttem készülő, Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye című könyvemhez. Akkor a régi újságokat böngészve sokat olvastam róla, főleg hangverseny-beszámolókban. Ám meg sem fordult a fejemben, hogy aki 1920-ban csodagyermekként már koncerteken zongorázott, majdnem kilencven év múlva még életben van! Így szabályosan kis híján leestem a székről, amikor ez kiderült, sőt az is, hogy a kilencvenhét évéhez képest remek testi és szellemi kondícióban, ráadásul elmehetek hozzá meglátogatni és beszélgetni vele!! Ez a látogatás 2009 szeptemberében meg is történt: sok információval is gyarapodtam, és hát az élmény sem volt mellékes: úgy éreztem, mintha Nagykanizsa zenei múltjának egy darabja hirtelen megelevenedett volna...

Akkor - a könyvbe kerülő mondatok mellett - írtam Lili néniről egy cikket a Fidelióba. ITT A LINKJE, bár meg kell jegyeznem, hogy ennek a népszerű zenei oldalnak a szerkesztője sajnos nagyon belenyúlt az írásomba... Azért linkeltem mégis be, mert látható benne két akkor készített fénykép és a bele"javítások" ellenére a lényeg végül is benne maradt - legfeljebb néhány mondat változott stilisztikailag a hátrányára a címével együtt...

Ha már ezt megmutattam, akkor aki esetleg jobban szeretne belemélyedni, ITT VAN ugyanennek a cikknek az eredeti változata, amelyet online változatban a Parlando zenepedagógiai folyóirat jelentetett meg - már mint nekrológot, mert Lili néni találkozásunk után körülbelül egy évvel, alig egy hónappal kilencvennyolcadik születésnapja előtt, meghalt.

S miért a címben az "elfelejtett" centenárium? Még a Muzsika című zenei szaklap is AZT ÍRTA, hogy Dános Lili 1913. október 8-án született. Ám, amikor találkozásunkkor előjött a születésnap kérdése, megtudhattam Lili nénitől, hogy bizony ez elírás, ő ugyanis 1912-ben született ezen a napon. Még a személyi igazolványát is megmutatta... Csak közben, bevallom, erről a momentumról megfeledkeztem és én is az idén akartam itt a blogban és egy külön, a Kanizsai antológia számára készített nagyobb tanulmányban megemlékezni Dános Lili születésének századik évfordulójáról. Ám amikor néhány hete elkezdtem újra összefésülni az adatokat és felfrissíteni az emlékeimet, rá kellett döbbennem, hogy egy évvel lekéstem a valódi évfordulót...
Annyira sajnálom... Azért megpróbálom jóvátenni azzal, hogy ezen a kis blogbejegyzésen kívül az antológiába valóban megírtam a Lili néni családjáról és kanizsai csodagyermek-koráról szóló összefoglalásomat. Sőt, a Kanizsa TV K'ARC című műsorában is mesélni fogok Dános Liliről.

Búcsúzóul két fénykép:

15 évesen

Ebben a házban volt Dános Lili "csodagyerek": Nagykanizsa, Király utca 21.


1 megjegyzés:

Lajosné Kodela írta...

Köszönöm a mai napra szóló "meglepetést".
Megosztottam ezt is.