Én magam már jó egy hónapja szinte nem is hallgatok mást, mint Verdi: A két Foscari című operáját, hogy kellőképpen felkészüljek a január 20-i bécsi előadásra. Az opera nem olyan, mint egy krimi, ahol a hangsúly az első találkozáson, elolvasáson, megnézésen van és persze nem illik elárulni, ki a gyilkos :) Szerintem annál érdekesebb és nagyobb élményt nyújtó lehet egy - különösen élő - operaelőadás, minél jobban ismeri az ember az alapművet. Így megalapozottabban lehet értelmezni a rendezést és értékelni a színészi/énekesi teljesítményeket. Ráadásul ha az ember olyan nagy énekest/színészt láthat benne meghatározó szerepben, mint Plácido Domingo, akkor őt is megtiszteli azzal, hogy tudatosabban hallgatja és nézi őt, "mert megérdemli" :) viszont végül is mi magunk gazdagodunk mindezzel.
Ezért a magam számára is, és azoknak különösen, akik szintén ott lesznek valamelyik bécsi előadáson, csinálgatom ezt a sorozatot, ahol a műhöz fűződő történelmi, irodalmi és képzőművészeti kapcsolódások után legutóbb végre eljutottunk odáig, hogy Verdi életében milyen helyet foglal el a darab és mik azok a legfontosabb dolgok, amiket nem baj, ha tudunk keletkezési körülményeiről. Persze ajánlom azok számára is, akik "csak úgy" szeretnének többet megtudni erről a tényleg ritka Verdi-operáról.
Mielőtt tovább haladunk, itt egy montázs Plácido Domingóról, amit a "The Doge of Los Angeles" :) találó című című cikkben találtam:
 |
| Forrás: http://allisyar.com/2012/09/08 |
Ma az alaphelyzet vázolása következik, ugyanis A két Foscari egy tipikusan "in medias res" kezdődő opera, ezért tényleg fontos tisztában lennünk azzal, hogy az előjáték felcsendülésekor hol is kapcsolódunk bele az eseményekbe.
Ebből persze különösen a mű történelmi vonatkozásainak ecsetelésekor sok minden kiderült, de mivel ez mégis csak egy művészi alkotás, bár meglepő hitelességgel eleveníti meg a valóban megtörtént dolgokat, nem fog megártani egy összefoglalás. Jön tehát a "kályha", majd ehhez viszonyítva kell hallgatnunk és néznünk magát az előadást.
Nos, Velencében vagyunk a 15. század közepén. Már harminc éve Francesco Foscari a doge, aki mostanra 80 éves aggastyán, de még jól bírja magát. Élete során három fiát a Velence által vívott háborúkban elveszítette. Egyetlen fia maradt, Jacopo, akinek felesége is van: Lucrezia Contarini és már két fiuk született. Lucrezia maga is nemesi származású, apja is viselte korábban a doge-i méltóságot.
Az idős Foscari uralkodását megkeserítette, hogy ellenfele, Pietro Loredano, aki alulmaradt a doge-választáskor, bosszúvágyat táplált iránta. Egy alkalommal Foscari azt találta mondani, hogy addig nem lehet igazi doge, amíg ellenfele életben van. Rövidre rá Pietrót és egyik testvérét megölték; az ifjabb Loredano gyanúja természetesen a Foscari családra terelődött, s bosszút esküdött ellenük. Közben a doge fia, Jacopo néhány évre száműzetésbe kényszerült. Azzal vádolták, hogy Velence ellenségeivel tart fenn hazaáruló kapcsolatot, holott csak - lehet hogy tényleg meggondolatlanul - ajándékot fogadott el a milánói hercegtől. Nem sokkal később meggyilkolva találták a Tízek Tanácsának azt a tagját, aki ügyében ítélkezett. A fiatal Foscari, ártatlanságát bizonyítandó, levelet írt Milánóba, hogy igazolják őt. Ám a levelet elfogták, s ezzel Loredano kitűnő ürügyet nyert, hogy rendezze végre a számlát a Foscari családdal szemben. A fiatalembert újra elfogták. Velencébe hurcolták, börtönbe vetették és újabb bírósági eljárást kezdeményeztek ellene. Loredano, mint maga is a Tízek tagja, a rettegett testületet időközben a saját oldalára állította.
Így állnak a dolgok, amikor amikor az opera elején felmegy a függöny.
Legközelebb innét folytatjuk. Kedves bécsi Foscari-turisták, ez a poszt az e heti házi feladat :) De közben azért tessenek hallgatni is az operát, hogy ismerősebbek legyenek a dallamok, amikor tényleg elkezdjük együtt hallgatni az egyes jeleneteket!
Most "csak úgy" füleljünk bele a 2. felvonás nagy tercettjébe: Jacopo a börtönben, ahol felesége, majd apja látogatja meg - közben nézhetjük is azokat a jellemző ábrázolásokat, amikből a legtöbbet már én is megmutattam a korábbi részekben:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése