Gondolkodtam a címadáson - így, ezzel a kicsit blickfangosabb és egyúttal rejtélyes címmel talán többen megnézik, esetleg el is olvassák, vagy legalább is átfutják a posztot, mint ha egyszerűen azt írtam volna, hogy "120 éve született Nagykanizsán Pásztor Irma".
Az ő esetében is sajnos ugyanaz a helyzet, mint ahogyan a múltkor L. Weber Margit hegedűtanárról írtam - mára a nevét sem ismerik a városban. Ráadásul Irma esetében a dolog még szomorúbb, mint kolléganője esetében, aki alig hat-hét aktív évet töltött nálunk, hiszen Pásztor Irma tősgyökeres kanizsai család szülötte, aki - tanulmányi idejét leszámítva - egész életét Kanizsán élte le és városunk kulturális életét gazdagította nem mindennapi művészetével. Ötven évesen pedig egész családjával együtt erőszakos halált halt...
Pásztor Irma nevét mindenki ismerte Kanizsán eltöltött csodagyerek-korától 1944-ig. E tragikus év előtt majdnem két évtizeden keresztül volt a Városi Zeneiskola zongora- és kamarazene tanára, s ebben a minőségében sok gyereket, fiatalt vezetett be a zene világába. Mellette olyan koncertek és egyéb fellépések fűződtek nevéhez, amelyekkel fővárosi, illetve nemzetközi koncertpódiumokon is fényesen megállta volna a helyét.
Posztom címében Kanizsa legjobb zongoristájának minősítettem, és ez a minősítés nem túlzás. Elvégezte a Zeneakadémiát, közben, ami szerintem még ennél is nagyobb jelentőségű és hozadékú lehetett számára, egyik kedvenc növendéke volt Thomán István magán-zeneakadémiájának. Pásztor Irma így művészileg Liszt Ferenc "zenei unokája", hiszen Thomán az egyik legjobb olyan növendéke volt Liszt Ferencnek, aki talán a leghitelesebben adta tovább mestere tanítását és tapasztalatait (amúgy ebben az értelemben Bartók Béla, mint zongoraművész szintén Liszt-unoka, hiszen ő is Thomán István növendéke volt...)
Pásztor Irmáról egyszer már írtam itt a blogban hosszabban, a Liszt Ferenc és Nagykanizsa kapcsolatát feldolgozó sorozatban. Így most, születésének 120. évfordulóján ide linkelem a múltkor írtakat, de azért előtte, aki nem akarja ilyen részletesen elolvasni életútját, a legfontosabb tényeket röviden összefoglalom:
Pásztor Irma, eredeti nevén Pollák Irma 1894. március 9-én született Nagykanizsán a Szent Imre utca 10. számú házban. Édesapja, a Bécsben tanult zongorista magán-zenetanárként működött Kanizsán, mellette negyven éven át a zsinagóga orgonistája volt. Irma - és kishúga, Margitka - csodagyerekként tűntek fel Kanizsa zenei életében. Irma, mint írtam, elvégezte a budapesti Zeneakadémiát, mellette Thomán István mesterképzőjét. Már 17 éves korában országos sikerrel mutatkozott be szólistaként Székesfehérváron. Ám, valószínűleg a nehéz történelmi körülmények miatt, illetve mint húga korai halála mint szüleinek egyetlen támasza, Nagykanizsán maradt s így jóval kevesebb lehetősége maradt országos és nemzetközi karrier építésére - pedig a tehetsége és a tudása alapján rászolgált volna. Eleinte ő is mint zongora-magántanár dolgozott, majd rögtön indulásakor az 1926-ban megalapított Városi Zeneiskola tanára lett. Közben férjhez ment Fábián Miksa hitközségi titkárhoz, egy lánya született. 1942 végén származása miatt kényszer-nyugdíjazták, majd 1944 tavaszán özvegy édesanyjával, férjével és lányával haláltáborba hurcolták, ahonnét egyikük sem tért haza. 50 éves múlt akkor...
Mindezt részletesen elmeséltem az alábbi folytatásokban eredeti dokumentumokkal, fényképekkel, korabeli újságkivágásokkal illusztrálva. Ezek itt megtekinthetők, elolvashatók:
Születése, származása
Sikeres zongoraművészi debütálása
Nagykanizsai koncertsikerek az 1910-es évek végétől
Mint a nagykanizsai Városi Zeneiskola tanára
A tragikus vég
 |
| Nagykanizsa, Szent Imre utca 10. |
Ma is álló szülő- és lakóháza, ahol szinte egész élete lefolyt, megérdemelne egy emléktáblát. Egyszer talán régi iskolája, a ma Farkas Ferenc nevét viselő intézmény is kitalálja, hogy hogyan lehetne róla rendszeresen megemlékezni és nevét valamennyire ismertté tenni a városban...
1 megjegyzés:
Koszi, érdekes volt.
Megjegyzés küldése