130 éve született Pikéthy Tibor

Pikéthy Tibor. Forrás: Pikéthy.net

Egy művész-élet legszebb emlékei. Ezzel az alcímmel jelent meg Nagykanizsa hírlapja, a Zalai Közlöny 1935. évi november 19-i számában a 130 éve született Pikéthy Tibor meghatóan szép és kedves írása. Szerzője ekkor 52. évében jár. A váci püspökség orgonistája, kántora, karnagya, tanár és zeneszerző. Felemlegetett művész-életének több, mint kilencven százaléka Váchoz kötötte, ahol ő alapította meg az első zeneiskolát is. Szép kort megért: 88 éves korában, 1972-ben hunyt el. Mivel a Rákosi-, majd a Kádár-korszak nem igazán kedvezett a muzsikusok e csoportjának, idős korában bizony mellőzték és sokáig hanyagolták még az emlékét is. Pedig olyan művészeket nevelt ki, mint például Lehotka Gábor (aki egyébként sokat tett mestere méltó utókoráért). Mára ez a csend kezd eloszlani körülötte: felfedezik és egyre többet játsszák gyönyörű szerzeményeit. 2004 óta nevét viseli, és méltán, a váci zeneművészeti szakközépiskola is.

Feltehetjük a kérdést: váci püspöki orgonistaként hogyan került az ő írása egy nagykanizsai újságba? Hát úgy, hogy az 1884. március 28-án született Pikéthy Tibor a gimnázium alsó négy vagy öt osztályát Nagykanizsán végezte és az írás ezekről az időkről szól. Amúgy neve ma ott van felvésve a Batthyány gimnázium aulájában az iskola híres növendékeinek sorában...

Hogy időben be tudjuk magunkat határolni, az 1893/94-es tanévben lett elsős gimnazista.
Apja, Pikéthy Gusztáv vasúti hivatalnok volt és, mint Kodály életrajzából is tudjuk, a vasutasokat azért jócskán helyezgették akkoriban ide-oda. Nagykanizsára 1891-ben került a család, a kisfiú itt fejezte be az elemi iskolát és kezdett gimnáziumba járni.
Ezeket az adatokat Bednarik Anasztázia Pikéthy Tibor orgonaműveit elemző doktori disszertációjából tudom. Azt is írja benne, hogy Pikéthynek az orgona iránti szeretete ebből az időből származik. Édesanyja nagyon jól zongorázott, így rendszeres volt náluk a házimuzsikálás - erről egyébként Kanizsa városa mindig is híres volt, szinte minden családban szólt a zene, persze különböző színvonalon. A kisdiák egyébként hegedülni tanult a gimnáziumban. Abban az időben városunkban nem volt zeneiskola, csak magántanárok működtek, viszont a gimnázium, hogy ki tudjon állítani egy ifjúsági zenekart, 7-8 éveseknek hegedűtanfolyamot indított, ezen vett részt a kis Pikéthy is...

A kanizsai piarista gimnázium akkoriban nagyon jó nevű és szép múlttal rendelkező intézmény volt. Igaz, a mostani Eötvös téren álló épülete azokban az években, mikor a kis Pikéthy Tibor ide járt, már nehezen volt alkalmas tanításra, mint majd az említett cikkben a művész utal is rá...

Ide járt a kis Pikéthy Tibor. Régi képeslapon a régi gimnázium...

Úgy tűnik, Pikéthy Tibor a gimnáziumnak csak az első négy, esetleg öt osztályát végezte nálunk, aztán, mint majd olvashatjuk, Budapestre került. Nagykanizsa így is az ő legszebb emlékei között maradt meg, többek között egy évtizedeket átívelő barátság következtében is.

Három darabban sikerült feltenni ezt a szeretetteljes humorral és sok bensőségességgel átszőtt hosszabb írást. Remélem, újdonságot mutatok vele a Pikéthy életművét kutató zenetörténészeknek - talán eljut hozzájuk... Másrészt érdekes lehet a Nagykanizsa történetével foglalkozóknak is, mert szemléletes képet ad a kanizsai ferencesek akkori életéről, körülményeiről.
Az egyes képek rákattintással kinagyíthatóak.

Pikéthy pap ugyan nem lett, mint még kisgimnazista korában tervezte, de sokat tett az egyházi zenéért zeneszerzőként, előadóként és tanárként egyaránt.

Még lesz egy kis mondanivalóm erről a kitűnő muzsikusról, de túl hosszú lenne a mai poszt, majd máskor folytatom.

Addig hallgassuk meg Pikéthy Tibor egy szép kórusművét: Ave Maria. Énekli a Vox Hungarica női kar, vezényel Döbrössy János: