Arnberger vagy Stefán?

Segítség, kedves nagykanizsaiak, vagy azok, akik valaha nagykanizsaiak voltak!! Van egy muzsikus, aki pedig nem is annyira régen élt és működött városunkban, mégis olyannyira titokzatos, hogy még a nevével sem vagyok pontosan tisztában...

Több tényt ismerek róla, működési helyeit, főbb zenei tevékenységeit, sőt, fényképeit is - és mégis, állandóan kicsúszik a kezemből. Két néven ismert ugyanis: egyszer mint ARNBERGER Rudolf, életének első, hosszabb, háború előtti korszakában, másodszor pedig, a háború utáni években mint STEFÁN (Stephan) Rudolf. Jó ideig azt hittem, hogy ők két különböző ember, bár azért egy kissé gyanús lett, hogy nagyon hasonló portré kezdett kibontakozni mindkettőről a tények és évszámok tükrében - és egyszercsak kiderült, hogy ugyanazok... Tudom, hogy abban az időben is bőven lehetett nevet magyarosítani, de itt nem erről van szó, mert születésekor és halálakor is STEPHAN a hivatalos vezetékneve. Hogy az Arnbergert honnét vette és miért... Amúgy pedig éppen most 120 éve született, 1894. június 16-án.

Születési dátuma két forrásból is ismert: házasságkötésének, majd halálának anyakönyvi bejegyzéséből. Mint írtam, mindkét helyen Stephan Rudolf néven szerepel: anyja neve Stephan Ilona, született Bécsben, 1894. június 16-án.

Közben, nem is túl sokkal esküvője után, 1922-ben egy másik esküvőn mint tanú szerepel, ám ott mint Arnberger Rudolf Rezső... Pedig gondolom, egy ilyen hivatalos aktus során nemcsak a jegyespárnak kellett hitelt érdemlően igazolni magukat, hanem a tanúknak is.

Ekkor még gondolhatnánk, hogy ő egy másik ember, de ha mindezt összevetjük a régi kanizsai újságokból kimazsolázott hírekkel, cikkecskékkel és főképpen a fennmaradt fényképekkel, bizony egyértelmű lesz, hogy ők ketten egy ember...

ARNBERGER Rudolfot először 1920-ban említi a Zalai Közlöny, mint a kanizsai Uránia mozgó (azaz mozi) régi kitűnő zongoristáját  (legalább is én ezt találtam neve legkorábbi előfordulásának). Ez a "régi" jelző akkor nyolc évnél nem nagyon lehetett több: maga az Uránia mozi 1912-ben nyílt meg. Rudolfunk 1917-ben nősült és esküvői tanúja a mozi tulajdonosa, Armuth Náthán volt, tehát akkor már kapcsolatban álltak, gondolom, mint munkaadó és alkalmazott.

Közben megjegyzem, hogy ugye milyen érdekes dolgokra lehet következtetni néhány anyakönyvi bejegyzésből?

Ez még a némafimes korszak volt, amikor bizony sok múlt egy-egy film hatása szempontjából azon, hogy milyen zenét alkalmaztak hozzá élőben az egyes mozik. Egy késői tanítványa, dr. Beke Árpád - maga is kitűnő jazz-zenész - emlékezése szerint Rudolf kiváló ragtime-interpretátor volt, tőle hallotta először Scott Joplin híres számát, a The Entertainer-t. Később aztán egy kisebb zenekara is lett a mozinak, ahol Rudolf először csak tag volt, mint zongorista, de hamarosan ő lett az együttes vezetője és az is maradt. Ez a zenekar aztán mint a kanizsai Transdanubia Egyesült Gőzmalmok Rt. sportegyesülete zenekara is működött és a mozin kívül sok városi rendezvényen, ünnepségen szerepelt.

A 30-as évektől Rudolfunk nyilván bajba jutott, hiszen egyre jobban kezdett tért hódítani a hangosfilm. Hogy megéljen, erősen kibővítette magán zeneoktatói prakszisát. Ekkoriban egyébként a körülbelül négy éve lebontott Báthory utca 20. alatt lakott. Mellette még több zenei együttest vezetett, így például a Katolikus Legényegylet Szalonzenekarát. Ez egy 17 főből álló, vegyes összetételű zenekar volt, nyilván annak megfelelően, hogy egyáltalán milyen hangszereken játszó tagokat tudott verbuválni. Számukra sok saját hangszerelést készített. A zenekar összetételét is remekül megszemlélhetük az alábbi fényképen:

Hasonló együttes volt az 1929 és 1937 között működő Szent Ilona Leányklub Női Zenekara - ez a kanizsai együttes megyénk történetében az egyetlen női zenekar volt. Vasárnap délutánonként ingyenes hangversenyeket szoktak tartani Rozgonyi utcai székházukban. Róluk is tudok képet mutatni:

Aztán ott volt még az Ipartestület Mandolinzenekara is, amelyet szintén Arnberger Rudolf vezetett.

Gábor Jenő, valaha maga is a nagykanizsai zenei élet résztvevője, később dokumentálója szerint Rudolf a 30-as évek vége felé átköltözött Bázakerettyére és az ottani MAORT-zenekar vezetését vette át. De közben azért vissza is járhatott Kanizsára, hiszen 1940-ben rövid ideig a vasutas kórus karnagya lett - bár ezen a téren nem emlegették tevékenységét sikeresnek: állítólag hibásan beszélt magyarul, és ez is oka volt.

Rudolf, Arnberger néven zeneszerzéssel is foglalkozott. A hangszerelésben már eleve nagy rutinja volt zenekarai műsorának összeállításában, de néhány önálló kompozíciójáról is tudunk. 1941. szeptemberében indulót szerzett dr. Krátky István polgármesternek ajánlva, melyet sikerrel adott elő a helyi katonazenekar.

Ennél jelentősebb lehetett viszont Lizaveta című operettje. Erről eddig nem találtam sajtóhírt, Gábor Jenő említi, csak sajnos évszám nélkül. Ezt az operettet szerinte az akkor rendszeres színi szezont tartó profi színtársulat (valószínűleg a pécsiek) műsorukra is tűzték, és a darab fő slágerének előadásában a Rudolf által vezetett mandolinzenekar is részt vett.

Eddig, nagyjából a második világháború időszakáig tartott Rudolf pályafutása Arnberger néven. Bár, hogy újabb kacskaringóról is beszámoljak, Gábor Jenő többször ARANY Rudolf néven is említi őt...

Aztán 1945 után Nagykanizsán, a vasutas kulturális ügyek körül találunk egy bizonyos STEFÁN Rudolfot. Amikor ezt a korszakot olvasgattam, sokáig úgy tűnt számomra, mintha ő egy másik muzsikus volna... Egy fénykép is segített eldönteni, hogy a két név azonos embert takar.... Itt van, Rudolfunkat láthatjuk a zongora mellett 1955-ből:

A vasutasok művelődési otthonában közvetlenül 1945 után méltán híres amatőr színjátszócsoport alakult Altai József vezetésével, szinte együtt magával a művelődési házzal. Profi szintű előadásokat produkáltak, úgy a hatvanas évek közepéig. Zenés darabjaikat a vasutas esztrádzenekar kísérte - Stefán Rudolf vezetésével. Sokat jártak vidékre is tájolni; egy alkalommal autóbaleset érte őket és Rudolfnak eltörött a lába...

Ugyanebben az időszakban néhány évig óraadó tanár is volt a Zeneiskolában.

Ezek voltak munkásságának utolsó nyomai.

1957. május 18-án a városi kórházban halt meg, 63 éves korában. Betegségét leolvashatjuk a fentebb közölt anyakönyvi kivágásban.

Egyelőre nagyjából ennyit tudtam kideríteni Stefán/Arnberger Rudolfról - csak éppen az Arnberger név rejtélyére nem derült fény...

Végül pedig megköszönöm a legényegyleti zenekar és a leány-zenekar fényképeit a Thúry György Múzeumnak; még a zenei emlékhelyes könyvem számára kaphattam meg őket - talán nem bánják, ha itt is felhasználom illusztrációként :)

Legvégül pedig maga Scott Joplin játssza említett híres szerzeményét: