Kustár Zsuzsa emlékére

Néhány nappal ezelőtt elhunyt Kustár Zsuzsa nagykanizsai iparművész. Mint már a Facebook-os Kataliszt oldalon is írtam, nem közelről, de nagyon régóta ismerhettem.

Történt még valamikor 1972/73 körül, amikor könyvtár szakos főiskolás voltam Szombathelyen és szinte naponta előfordultam a megyei könyvtárban, hogy egy alkalommal, elhaladva a kiállítóterem nyitott ajtaja előtt, a földbe gyökerezett a lábam: mesevilágot pillantottam meg odabent grafikákban. Egy részük a barna, más részük a zöld és kék árnyalataiban pompázott. Olvasom a nevet, hogy egy Kustár Zsuzsa nevű alkotó képei. Attól kezdve, amíg ez a kiállítás tartott, minden egyes alkalommal betértem és gyönyörködtem a képekben.

Egy a barna grafikák közül

Tanév végén számomra egy hónapos könyvtári gyakorlat következett. Helyszínként Nagykanizsát választottam (egyébként balatonfenyvesi voltam még abban az időben), így 1973 nyarán tettem be először a lábamat a Sugár út 3. alatt működő Városi Könyvtárba. Ez alatt a szakmai gyakorlat alatt ért az a meglepetés, hogy megismerkedhettem egy szép fiatalasszonnyal, akiről kiderült, hogy azonos Kustár Zsuzsával és nagykanizsai...

Utolsó évemet elvégezve Szombathelyen, dolgozni is Nagykanizsára kerültem azzal, hogy a könyvtárban hamarosan zenei részleget nyitnak és akkor majd én fogom azt csinálni. Ez a reményem nem egészen öt év múlva, 1979 tavaszán vált valóra, amikor a Sugár úti épületben, a mozikertre nyíló földszinti, úgynevezett "oszlopos" teremben létrejöhetett a zenei részleg. Gyönyörű, formatervezett bútorok készültek kifejezetten a terem adottságaihoz és funkciójához alakítva. Szinte minden készen állt a megnyitóra és tényleg gyönyörű volt, az egyik falat azonban beázás után nem sikerült rendbe hozni, s ez meglehetősen elütött a helyiség egészétől. Emlékeim szerint Kustár Zsuzsa maga ajánlotta fel egyik nagyméretű selyembatikját, a Szombathelyen látott grafikák egy testvérdarabját, hogy azzal takarjuk el a ronda falat... Lehet, hogy nem pontosan ezt, amit itt látunk, de egy nagyon hasonlót:

Forrás: kustarzsuzsa.hu

Sőt, Kustár Zsuzsának nemcsak ez az egy műve került a zenei részlegbe, hanem a lehallgatóhelyek fölé (ahol a hanglemezeket lehetett hallgatni) még felakaszthattunk minden oszlopközbe egyet a Szombathelyen megcsodált grafikák közül.  Így az 1979-es megnyitás után egészen 1988 nyaráig, amikor az egész könyvtárat "kilakoltatták" a ferences kolostorba, naponta ezek között az alkotások között dolgozhattam. Kustár Zsuzsa abban az időben mint olvasó is gyakran járt a zenei részlegbe, emlékszem például, hogy sokszor hallgatott Bartók-zenét. A zenei részlegben helyeztük el könyvtárunk már akkor is gazdag képzőművészeti gyűjteményét, amiatt is sokszor jött.
Akkoriban el is meséltem neki, hogyan "szerettem bele" Szombathelyen az alkotásaiba és milyen remek, hogy most naponta láthatom őket és az alkotót is megismerhettem...

Aztán egy jó évtizednyi kolostori lét után felépült mostani könyvtárunk a Kálvin téren. Nem a nyitásra, de nagyon hamar elkészültek Kustár Zsuzsa üvegablakai, így ott is az ő alkotásai vettek körül.

Forrás: kustarzsuzsa.hu

Kustár Zsuzsa emlékére következzen Bartók Béla első rapszódiája hegedűre és zongorára, a lehető legautentikusabb előadásban - úgy emlékszem, ezt a művet is hallgatta még bakelit lemezről a régi zenei könyvtárban: