A szokásosnál kicsit később jelentkezem új blogbejegyzéssel, hiszen közben megjártam Bécset :) Idén már harmadszor szálltam fel a Railjet vonatra, hogy aztán a bécsi Westbahnhof-on szálljak ki. Első két utazásom voltaképpen villámlátogatás volt, célja és eredménye pedig két Verdi-operaelőadás hatalmas élménye, Plácido Domingóval a főszerepekben: januárban A két Foscari a Theater an der Wien-ben, május elsején pedig a Nabucco a Staatsoperban.
Most nem voltam operában, még koncerten sem. Ugyan a szállásom épületében van Bécs egyik legrégebbi koncertterme, ahol annak idején Mozart is muzsikált és most is vannak benne koncertek. Amikor este hazaértem, többször is zene hangjai szűrődtek ki; egyszer kicsit le is ültem a lépcsőre hallgatózni, de nagyon fáradt voltam, muszáj volt felliftezni a szobába, hogy vízszintes állapotba helyezzem magamat :) Amúgy persze még az út elején gondoltam, hogy kellene egyik estére jegyet venni, de 49 Euróba került...
Ez itt a nevezetes koncertterem, a Sala terrena. Múlt alkalommal sikerült bekukkantanom, amikor reggel takarították :) Ezt a képet egy koncerteket reklámozó oldaltól vettem kölcsön, mert a saját fényképeim nem lettek túl jók:
 |
| Forrás: musicofvienna.com |
Így konkrét zenei élménynek maradtak az utcazenészek. Egyébként pedig szinte az egész belváros tele van Mozart-korabeli ruhákba öltözött munkatársakkal, akik szerintem meglehetősen túlzásba is viszik a közönségszervezést a különböző koncertekre. Korábban csak az operaház környékén láttam őket, most a Stephansplatz és gyakorlatilag az egész belváros tele volt velük, és szinte lépten-nyomon leszólították az embert...
Másfajta zenei élményben viszont bőven volt részem. Jártam Bécs központi temetőjében, a Zentralfriedhofban, ahova már nagyon régóta vágyódtam, és ahol pár lépésnyi távolságban nyugszik Beethoven, Schubert, Brahms, idősebb és ifjabb Johann Strauss, Gluck, Schönberg és még sorolhatnám...
 |
| Schubert sírjánál |
Voltam több zeneszerző múzeumként látogatható otthonában: ifjabb Johann Straussnál, Haydn papánál, felmásztam Beethovenhez a negyedik emeletre...
 |
| A Keringőkirály szalonjában |
Jártam kint az Augarten-parkban, ahol ma a névadó palota a Wiener Sangerknaben otthona és ahol a melléképületben Mozart, majd Beethoven tartott bérleti hangversenyeket...
Megnéztem végre szinte a pincétől a padlásig a Zene Házát, azaz a Haus der Musik-ot, fantasztikusan érdekes volt.
Bár voltam már a Staatsoperban, most befizettem egy vezetésre, mert ott megmutatták a dísztermeket, sőt, még mást is, amit majd megírok egyszer később.
Nos, talán ezek voltak a legfontosabb élményeim. Csak még így is rengeteg minden kimaradt, pedig egy hétig sétálgattam, sőt, a legtöbb esetben rohangáltam Bécsben, hogy minél több dolog beleférjen. Az egyik legnagyobb fiaskóm az volt, hogy egyszerűen nem találtam oda Schubert szülőházához... Pedig itthon útvonaltervezővel végignéztem, kijegyzeteltem, hogy merre kell menni, mégsem sikerült. Mentségemre szolgáljon, hogy Bécs egyik külvárosában van, ami még a várostérképen sincs rajta... Egyébként is, több esetben a szó szoros értelmében "lementem a térképről":)
Szóval, szinte semmi olyant nem láttam Bécsben, amiért az átlag turista megy - kivéve persze a városképeket, nevezetes utcákat, mert azért végigmentem a Grabenen és a Kartnerstrassén, sőt most, Haydntól hazafelé jártam a Mariahilferstrassén is. Még egy-két áruházba is bementem :)
 |
| Júliusi délután a Grabenen |
Azért elnéztem a Burg felé, legalább egy fél óra erejéig, de bemenni már nem volt sem időm, sem pedig, bevallom, energiám. Illetve, bocsánat, egyetlen helyre azért bementem, egy könyvtáros nem hagyhatja ki az egykori Udvari könyvtár (Hofbibliothek) központi olvasótermét:
Valaha láttam a császári lakosztályokat és a kincstárat, azonkívül a többi nagy bécsi közönségcsalogató "attrakciót": Schönbrunnt, Belvederét, a Kunsthistorisches Museumot, a Kapucinus kriptát, és nem mondom, hogy nem szerettem volna újra látni őket, de ezt most egy másfajta utazásnak szántam.
Amúgy pedig nagy élményekkel, a blog és a facebook-os kataliszt-oldal számára hosszú időre szóló munícióval, közte pontosan 726 darab fényképpel tértem haza.
Azért nem kell megijedni, írok más témákról is, nemcsak Bécsről, majd szépen beosztom :)
Mára a Burggarten Mozart-emlékművével búcsúzom:
 |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése