Nagykanizsai sírok bécsi temetőben

2014. augusztus 22., péntek

Júliusi bécsi egy hetem alatt a legelső hely, ahova az első teljes napon elmentem, a Zentralfriedhof, azaz a Központi temető volt. Már nagyon régen vágyódtam oda, hogy ott lehessek Beethoven, Schubert, Brahms és sok más nagy zeneszerző sírjánál, és most végre adódott rá lehetőségem. Tényleg nagyon megható volt...

De azzal a reménnyel is zarándokoltam el oda, hogy talán sikerül megtalálni azt a néhány kanizsai vonatkozású sírhelyet, amelyekről tudtam, hogy ott vannak.

Ehhez persze készülni kellett előre. Két sírról már régebb óta tudtam, hogy ott kell keresni őket, sőt, még képet is láttam róluk az interneten, de azért az mégis egészen más, ha az ember maga állhat előttük és készíthet róluk saját fényképeket. A harmadik személy viszont az utazásom előtti este jutott eszembe, egyszer csak bevillant a neve, hátha ő is ebben a temetőben nyugszik.

Bécsnek természetesen több temetője van, illetve volt az egyes városrészek szerint. Közülük néhányat megszüntettek és az ott nyugvó híres embereket a Zentralfriedhof központi helyén temették újra - ez például így történet Beethoven és Schubert esetében. Más temetők ma is megvannak, számuk ötven körül van! Közülük kettőbe még nagyon szerettem volna elmenni, hogy állhassak Gustav Mahler sírja előtt és hogy azon a helyen  is lehessek, ahol a visszaemlékezések, későbbi nyomozások Mozart sírját valószínűsítik. Erre már sajnos nem kerülhetett sor, viszont szerencsére még szinte az ötlet felmerülésének pillanatában ki lehetett deríteni, hogy a harmadik kanizsai is a Zentralfriedhofban nyugszik.
A bécsi temetőknek van ugyanis egy remek központi adatbázisuk, amiben bárki, nemcsak a híres emberek, különböző paraméterek alapján visszakereshető és előjön, hogy melyik temető hányas parcellájában, pontosan hol (a sor és a sír száma) nyugszik.

Miután az összes adat a birtokomban volt, természetesen kellett még egy minél részletesebb alaprajz a Zentralfriedhofról, ezt kinyomtatva vittem magammal, bejelölve a keresett sírok helyét. Közülük kettő szerencsére nagyon közel volt egymáshoz, viszont távol a nagy muzsikusok parcellájától. A harmadik sír pedig pontosan a hatalmas temető teljesen ellenkező csücskében... Úgyhogy bizony meglehetősen sokat kellett gyalogolnom, de az erőfeszítést siker koronázta, mert mindhárom sírt megtaláltam!

Nézzük most már konkrétan, kiket is kerestem.

Az a két síremlék, amelyekről már tudtam, és melyekről közben kiderült, hogy közel állnak egymáshoz, Kartschmaroff Leó és Hermine Jaff Braga sírja.

Kartscharoff Leó ötven éven keresztül volt a nagykanizsai zsidó hitközség kántora. Csodálatos bariton hangjának messze földről csodájára jártak, még New York-ba is el akarták csábítani főkántornak, de ő szerette Kanizsát és nem ment... Leányai Bécsbe mentek férjhez, és amikor megbetegedett, egy bécsi szanatóriumba vitték. Ott halt meg 1915. december 31-én és leányai kívánságára ott temették el, hiába szerette volna a hitközség Nagykanizsán örök nyugalomra helyezni

Hermine Jaff Braga operaénekesnő volt, fénykorában a bécsi udvari opera tagja. Práger Hermina néven Kanizsán született, nálunk nevelkedett, aztán szép pályát futott be Európa-szerte. Művésznévnek vette fel az olaszos csengésű Braga nevet, mely azért hasonlít eredeti családnevéhez, később pedig eléje tette férje nevét. Ő is szép kort ért meg, 79 éves korában, 1940-ben hunyt el.

Mindketten a Zentrálfriedhof legelhanyagoltabb helyén, a régi zsidó temetőben nyugszanak. Ez az elhanyagoltság annyit jelent, hogy az egyes parcellák között gondozottak az utak, csak a parcellákon belül van viszonylag nagy gaz, de inkább romantikusnak látszik, mint elhanyagoltnak:




Nézegettem is gondterhelten, hogy ha az ő sírjuk egy-egy parcella belsejében rejlik, akkor bizony nem fogom megtalálni őket. Mellette pedig reménykedtem, mert mindegyikük elég prominens személy volt ahhoz, hogy frekventáltabb helyen, útvonal mellett temessék el őket, Kartscharoff Leónak például a bécsi zsidó hitközség ajándékozott díszsírhelyet. Szerencsére fényképem is volt a sírokról, tudtam, hogy körülbelül milyen sírköveket kell keresnem, és egyszer csak meglett mindkettő! Kartschrmaroff az 52/A parcellában nyugszik 5. sor 36. sír, Hermina pedig 52-es parcella 55. sor 62. sírhelyén. Mindkét hely a parcellák szélén van, ráadásul, a kutató örömére, majdnem szemben egymással.

Hát akkor itt van először KARTSCHMAROFF LEÓ sírja, aki néhány évvel később elhunyt feleségével nyugszik itt:



És itt nyugszik HERMINE JAFF BRAGA, akit én magamban mindig úgy szoktam emlegetni, ahogyan a Zalai Közlöny aposztrofálta, amikor még egészen fiatalon koncertet adott Kanizsán: a kedves kis Práger Hermina :)

Sírfeliratát bizony újra kellene festeni. Annyi azért látszik, hogy majdnem három és fél évtizeddel túlélte férjét.
A harmadik sírban, amelyet  nagyon szerettem volna megtalálni, Gulyás Gizella nyugszik. Róla már írtam itt a blogon részletesebben a "Liszt Ferenc és Nagykanizsa" témában, két folytatásban. Ez itt AZ ELSŐ RÉSZ és ez A MÁSODIK RÉSZ, ha valaki bele szeretne nézni. Az ő sírjának megtalálásához bizony diagonálban át kellett szelni a temetőt, de hála a térképnek és néhány kedves útbaigazítónak, a rengeteg gyaloglást siker koronázta. Hogy rögzítsem az adatokat itt is, Gizella sírja a 122. parcella 3. sorának 22. száma alatt található. Szerintem az én mostani képeim az elsők, amelyek ezt a sírt, amelyben férjével és lányával nyugszik, nyilvánosan megmutatják, úgyhogy mondhatom forrásközlésnek is:



Sőt, ha úgy vesszük, van még egy sír, amely kanizsai vonatkozással bír, ez pedig Alfred Grünfeld zongoraművész monumentális síremléke, aki, mint már szintén írtam róla ITT és ITT, jó barátságban volt Práger Béla kanizsai gyógyszerésszel és sok időt eltöltött városunkban az ő vendégszerető házánál. Grünfeld a temető központi részén, a 32-es parcellában nyugszik (32C-02). Az előző linkre kattintva ott látható síremlékének képe is, most nem másolom ide újra.

Még visszafelé a metróig (Simmering megálló, az U3 vonal egyik végállomása, ha valaki szeretne errefelé eljönni) kellett irdatlan sokat gyalogolnom, dehát ez van, ha az ember nem bennszülött, és a villamosok, trolik útvonalát nem ismeri. Tényleg nagyon elfáradtam, de nagyon elégedett is voltam, hogy sikerült mindhárom kanizsai sírnak utánajárni. És ott volt mögöttem az élmény, hogy állhattam többek között Beethoven, Schubert és Brahms nyughelyénél is :)

0 megjegyzés: