Hevesi Sándor és a zene 3.

2014. szeptember 21., vasárnap

Folytassuk még a témát, emlékezve a nagykanizsai születésű Hevesi Sándorra, halálának 75. évfordulója alkalmából.

A másik történet is Kanizsához kötődik, ott kezdődik, aztán évtizedek múlva ér véget.

Említettem, hogy Hevesi Sándor édesapja számtalan aktivitása közepette alapító tagja volt a Magyar Irodalom és Művészetpártoló Egyesületnek. Ez az egyesület hívta meg Kanizsára 1885-ben Blaha Lujzát, hogy vendégszerepeljen az éppen Kanizsán játszó Aradi Gerő-féle színtársulatban. És az akkor hírnevének teljében álló, 35 éves művésznő eljött a kisvárosba és négy különböző előadásban, operettekben és népszínművekben játszotta el a főszerepet!
Apja révén legalább az egyiken ott volt Hevesi Sándor és életre szóló élményt kapott.

Közben teltek az évek, Hevesi már jónevű rendező volt a fővárosban. Harmincas évei derekán a Népszínház-Vígopera főrendezője lett. Itt került színre egyik legsikeresebb rendezése, Csiky Gergely: Nagymama című darabja, amelyhez akkor frissen betétdalok is

készültek és Hevesi Blaha Lujzának ajánlotta fel a címszerepet. Ezzel nemcsak színháztörténeti tettet hajtott végre, hanem Blaha Lujza életének is új irányt és célt adott.  A nemzet csalogánya ugyanis kiöregedett legendás népszínmű-fiatalasszony szerepeiből. Nimbusza megvolt még, de a pályán megtorpant és ezt a közönség is megérezte. Hevesi, szerintem emlékezve gyerekkori élményére is, meg azért is, mert tudta, tapasztalta, hogy Blaha Lujza színészi ereje cseppet sem csökkent, sokat töprengett, hogy mit is lehetne tenni.

Innét László Anna: Hevesi Sándor című könyvéből idézek (Bp. 1960, Gondolat, 95-96. oldal):

Hevesi semmiképpen sem akar belenyugodni ebbe a lassú temetésbe, mert tudja, hogy Blaha Lujza művészi ereje ép és töretlen, de megállt egy ponton, amely felett elhaladt az idő. Sokat gondolkodik, mit is lehetne tenni és beszélgetni kezd Blahánéval, gyengéd tapintattal meg egy kis fortéllyal. Azt mondja, úgy hiszi, hogy fehér paróka kitűnően állna a művésznőnek, nem ártana egyszer arravaló szerepben kipróbálni, no persze csak kísérletképpen. Blahánénak nem igen tetszik az ötlet, nagynehezen mégis rááll, azzal a kikötéssel, hogy Hevesi keressen fehérhajú szerepet, de az aztán szerep legyen a javából. Hevesi hamarosan, nagy örömmel viszi a darabot: a Nagymamát. A nagymama-szerep és az ősz paróka újfajta szépséget ad Blaha Lujzának. Végre újra személyiségéhez illő dalokat énekel és táncokat jár - művészete ismét kivirágzik. A közönség azonnal észreveszi, hogy hajdan oly ünnepelt kedvence a korához illő keretekben magára talált; ezért tölt meg zsúfolásig ötven házat.
A huszonötödik előadásra érkező Hevesi Sándort Blaha Lujza berámázott arcképe várja a következő aláírással: "Dr. Hevesi Sándornak, az én édes, jó szerepkihordómnak a 25. előadás emlékéül a Nagymama." Majd személyesen, a sikertől boldogan, félig tréfásan közli, hogy ő bizony babonás, többé mástól, mint Hevesitől nem fogad el szerepet. Hevesi teljesíti a kívánságot - a nemzet csalogányának sorsa az ő személyes gondja is. 1909-ben például Móricz: Sári bírójának címszerepét viszi el neki. A huszonötödik előadás után megint képet kap Blaha Lujzától. A dedikálás most a Sári bíróból vett idézet: "Aztán jövőre is elhozza azt az írást, hogy eltegyük a komódba." Blaha Lujza évek múltán sem felejti el Hevesi mesteri mesterkedését, s hét esztendővel az első ősz paróka sikere után így üdvözli Balatonfüredről, nyári szabadságáról: "Szeretettel gondol az ő páratlan jó szerepkihordójára, a Nagymama."

Blaha Lujza a Nagymama címszerepében

Néhány év múlva mozifilm is készült a Nagymamából, azt Korda Sándor rendezte és csak töredékei maradtak fenn.
Viszont meghallgathatunk egy dalt belőle, ITT  :)
 
Közben még került elő Hevesi Sándorról zenei történet, nem baj, ha még legközelebb is vele foglalkozom? A Fejtő Ferenc-sorozatról sem fogok megfeledkezni, ígérem :)



0 megjegyzés: