Placido Domingo Magyarországon 3. Exkluzív beszámoló :)

Folytassuk a Plácido Domingo magyarországi megjelenéseit rögzítő sorozatot. 

A legelső, 1973-as Cavaradossi után tizennégy évet kellett várnia a magyar operakedvelőknek, míg Domingo ismét Budapestre jött és teljes operaelőadásban lépett fel: 1987. április 20-án Verdi: Aida című operájában.

Legutóbb említettem, hogy én csak televízióban láttam ezt az előadást, de ismerek valakit, aki ott volt, és nemcsak az előadásnak, hanem a környező eseményeknek is tanúja lehetett.

Ő Kassai Szilvia, az első magyar Domingo rajongói klub megszervezője. Kérésemre megírta emlékeit. Most az ő vendégposztja következik. 

Mi, magyar Domingo-rajongók már a hírre lázba jöttünk: Domingo 14 év után újra Budapesten! Én 1984 óta - a londoni klub mintájára - próbáltam összehozni egy magyar Domingo-klubot; ez a társaság, ha változó létszámmal, de ma is létezik és működik. 1987-ben, készülve az előadásra, a Hungaroton hanglemezkiadó házi újságja, a Presto magazin kis riportot készített velem, Domingo-gyűjteményemről és a klubról. A Hungaroton Vörösmarty téri szalonjában külön kirakatot készítettek Domingo lemezekből. Aztán jött a pontos hír: április 1-jén árusítják a jegyeket! Külföldi mintára barátaimmal már az előző nap reggelén kempingszékeinket kitettük az Erkel Színház pénztára elé. A nap folyamán a sor egyre nőtt: az aznap esti előadásra érkezők érdeklődve figyelték a színház lépcsőjén akkor már több száz fősre duzzadt csoportot, akik székeken, sámlikon, pokrócokon ülve, állva, fekve várták a másnap reggeli pénztárnyitást.

A külföldi mintát ellesve sorszámot osztottunk magunk között a viták elkerüléséért. Éjjel senki sem aludt, magnóról Domingo felvételeit hallgattuk és a lépcsőn a szintén sorban álló Tomkins Énekegyüttes madrigálokat énekelt.

Kora reggelre már a Köztársaság téren kígyózott a jegyre váró többezres tömeg.

Boldog jegytulajdonosként várhattuk ezután az előadás estéjét, április 20-át. Én az előző évadban az Operaház titkáraként dolgoztam, így nem lepődtem meg, amikor 17-én Tokody Icáék telefonáltak: "most megyünk a reptérre Domingo elé, jössz?" Taxival rohantunk Ferihegyre, ahol már jó páran várták, természetesen a VIP várónál tolongva. Ezért szinte észre sem vettük, amikor a többi utassal együtt érkezett a másik váróba... 

Domingo mosolyogva adta az interjúkat, autogramot osztott, mindenkihez volt pár kedves szava.

A repülőtéren Tokody Ilona üdvözli Domingót

Én másnap az Operaház műszaki épülete előtt vártam, hogy megérkezzen a próbára, remélve egy újabb autogramot. Ő olyan kedvesen üdvözölt, hogy rögtön be is vitt magával a próbára.

Szilvi és Domingo az Operaház előtt, 1987. április 18.

Bent a teljes szereplőgárda zongorás próbáját végigülhettem. Domingót, Obrazcovát és a kitűnő magyar énekeseket, élükön Tokody Ilonával egy próbán látni, hallani örök emlékem marad.

A próba fényképei a Muzsika című folyóiratból

A kimerítő próba után Domingo ugyanolyan kedvesen, közvetlenül osztotta az aláírásokat, adta az interjúkat.

Maga az előadás igazi nemzetközi színvonalú volt, a közönség egy órán át ünnepelte  szereplőket.

Lassan már harminc éve történt ez a csodálatos este, de ma is legkedvesebb emlékeim között őrzöm ezeket a felejthetetlen Aida-Domingo-Erkel napokat.

Visszaveszem a szót Szilvitől: nagyon köszönöm!! Még egy kis "műhelytitok", amit az ő személyes elbeszéléséből tudok: Domingónak utazáskor elkeverték a csomagjait és kénytelen volt Pesten sebtében néhány ruhaneműt vásárolni. Így történt, hogy tőle szokatlanul a próbán farmer-öltönyben jelent meg...

Az előadásra még visszatérek és idézni fogom többek között Tokody Ilona és Lukács Ervin emlékeit is :) 

Végül nézzünk meg egy jelenetet ebből a legendás előadásból, a múltkori folytatását, amikor a király (Polgár László) kihirdeti, hogy Radames a kiválasztott hadvezér. Mint halljuk, a kórus magyarul énekelt... Igaz, ezen az előadáson olyan lenyűgözőek voltak a főszereplők, hogy ez szerintem különösebben nem zavart senkit. Azóta szerencsére a magyar operajátszás nyelvi szempontból felnőtt a nemzetközi gyakorlathoz, a művek eredeti nyelven való előadásához.