Van egy téli álmot alvó épület Nagykanizsán. Illetve van több is, de ez, ahova most megyünk, különösen fájó pont. A bloggernek mindenképpen, mert itt kezdte könyvtárosi pályáját. A gyönyörű karzatos nagyterem legutolsó aktív pillanataiban, 1974/75-ben még lehettem ott hangversenyen. Miután a művelődési ház kiköltözött belőle, kiderült, hogy a terem szabályosan életveszélyes. Alá is dúcolták valóságos oszlop-erdővel, a könyvtár csak raktárnak tudta használni. Telente cudar hideg volt benne...
Pedig az épületnek, és benne a nagyteremnek igazán szép múltja van: előkelő bálok, színházi előadások, koncertek szórakoztatták a kanizsaiakat több, mint fél évszázadon át... Mai, meglehetősen hosszú posztomban ezt a szép múltat próbálom összefoglalni. Szokásomhoz híven elsősorban zenei szempontból, de azért igyekszem képet adni az épület teljes történetéről.
 |
| Nagykanizsa, Sugár út 3. |
Kezdjük Kunics Zsuzsa történész-muzeológus leírásával:
A Polgári Egylet fennállásának ötvenedik évfordulójára, 1885-ben új díszes, eklektikus stílusú székházat emeltetett a Sugár úton. A homlokzattervet Geiszl Mór, az épülettervet Hencz Antal ismert helyi építészek készítették. 1888-ban karzatos, színpados nagyteremmel bővítették az épületet, ahol fényes táncmulatságokat, hangversenyeket, előadásokat, műsoros esteket rendeztek. Az Egylet tulajdona volt a keleti oldalon téglafallal, a Sugár úti oldalon 1890-től téglaoszlopos, díszes vaskerítéssel körülvett, Egylet-kertnek nevezett szomszédos park is.
A székház emeletén kapott helyet az olvasó-, biliárd-, kártya- és társalgó terem. A földszinten működött a vendéglő, melyhez "mulatókert és kényelmesen berendezett nyári casino helyiség" tartozott. Az árnyas kerthelyiséget nyáron sörözőként hasznosították, a városi társas élet kedvelt színtere volt, juniálisok, hangversenyek színhelye.
 |
| Az Egylet-kert a boldog békeidőkben (Forrás: Hol-mi) |
 |
| ... és ma |
A Polgári Egylet, amely eredetileg nagyrészt német származású iparosokat tömörített, 1836-ban jött létre. 1845-ig német, majd 1848-ig magyar és német nyelven vezette jegyzőkönyveit, 1848-ig nevét is német változatában – Bürger Verein – használta.
Saját rendezvényein kívül az épület, elsősorban nagyterme, évtizedeken keresztül adott helyet színházi előadásoknak, hangversenyeknek, műsoros esteknek, fényes báloknak. A következőkben ezeket fogjuk áttekinteni.
 |
| Színházi előadás a Polgári Egylet nagytermében, 1924 (Színházi Élet 1924/46) |
Az 1890-es évektől szinte minden évadban voltak a nagyteremben színházi előadások. Gyakran játszottak operettet, népszínművet, sőt ebben az évtizedben operát is, bár különböző színvonalon. Vedress Gyula székesfehérvári társulata 1890-ben például Ibsen Nórája mellett a Hoffmann meséit, Offenbach nagyigényű operáját is előadta. 1891-ben e társulat előadásain lépett fel vendégként Blaha Lujza az Ingyenélők, a Náni és a Suhanc című zenés darabokban. Utolsó estéjén a rendőrségnek kellett közbeavatkozni, hogy a tömeg ne lepje el túlságosan a karzatot, nehogy a terheléstől leszakadjon.
1895 tavaszán – ínséges idők után – a szegedi Somogyi Károly színtársulata szórakoztatta a kanizsai közönséget. A nagyteremben tágas, magas színpadot állíttatott fel. Kellemes előadásaik voltak többek között Zeller Madarásza és a magyar operett hőskorának egy jeles, azóta elfeledett alkotása, Verő György: Szultán című darabja. Májusban a Cigánybáró után bemutatták a kanizsaiaknak Mascagni: Parasztbecsület című operáját is. Később akadtak olyan évek, amikor a közönségnek jóval gyengébb társulatokkal kellett beérnie. Hamarosan azonban mintegy két évtizedre abbamaradtak a Polgári Egyletben a színházi előadások, mert új helyszínként belépett a közelben felépített nyári színkör, az Aréna. Csak lebontása és az új színház (a mai Medgyaszay Ház) felépítése közti néhány évben, 1920 és 1927 tavasza között jártak újra a Polgári Egylet nagytermébe a színházkedvelő kanizsaiak. Ekkorra már a színikerületi rendszer bevezetése következtében a város megismerte a pécsi színtársulatot, amellyel aztán egészen az 1950-es évek elejéig szoros kapcsolatot tartott. 1924-ben Asszonyi László igazgató vezetésével játszottak a Polgári Egyletben. A kitűnő bariton hanggal rendelkező Asszonyi egyúttal énekes színészként is társulata erőssége volt. Nagyoperettek, mint például a Luxemburg grófja, a Pompadour és Csajkovszkij Diadalmas asszonya mellett előadták a Pillangókisasszonyt is. A pécsi társulat táncos-komikusa ebben az időben egy Páger Antal nevű fiatalember volt, aki fényes sikerrel mutatkozott be Kanizsán is, táncszámai hatalmas tapsra ragadtatták a közönséget.
 |
| Színházi Élet 1924/46 |
A hivatásos színjátszás mellett a Polgári Egylet nagyterme gyakran adott helyet a különböző helyi egyesületek, társaságok által megvalósított műkedvelő előadásoknak.
1911-ben a Fűtőházi Kézművesek itt mutatták be a sajtó szerint szépen sikerült előadásban Planquette: Rip van Winkle című operettjét. 1920 májusában a Szociális Misszió keretében Mutschenbacher Edvin törvényszéki bíró, kiváló műkedvelő színházi ember rendezte meg az Aranyvirág című Huszka-operettet a város népszerű, szintén amatőr énekes-színésznője, Kenedi Aura címszereplésével. A kísérő alkalmi zenekarban ott hegedült Peschek Ignác, akit hamarosan letartóztattak pénzhamisításért... Mutschenbacher rendezésében és Ketting Ferenc zenei vezetésével került színre a Kereskedelmi Alkalmazottak vállalkozásában betanult Debrecenbe kéne menni, a Nagykanizsai Magántisztviselők által előadott Hazudik a muzsikaszó, vagy az Irodalmi Kör betanulásában A hollandi menyecske.
 |
| A kanizsai előadás főszereplői a Színházi Élet 1924/21. számában |
Előadásaik hozzájárultak Kanizsa általános kulturális színvonalának és társaséletének gazdagításához, Mutschenbacher és Ketting személye pedig a megvalósítás terén jelentett minőségi garanciát. Legkiválóbb előadásuk 1922-ben Huszka Lili bárónője volt.
A Polgári Egyletben zajló hangversenyéletet áttekintve szintén ketté kell bontanunk az eseményeket a vendégművészek, illetve a helyi muzsikusok, együttesek koncertjeire.
1891. március 14-én a legendás, de fénykorán már túl levő Reményi Ede adott koncertet állandó kísérőjével, Bodó Alajossal.
Reményi mellett több nagy hegedűs játékát is hallották a Polgári Egylet nagytermének falai. 1900 áprilisában tartotta meg hangversenyét a fiatal, filmsztárkülsejű Jan Kubelik.
Sajnálhatják az akkori zenekedvelők, hogy nem voltak többen 1911. október 15-én, amikor a Felsőtemplom átépítését szorgalmazó bizottság meghívására helyi közreműködők mellett felléptek a hegedűművész Arányi-nővérek, Arányi Adila és Arányi Jelly. Zenei kvalitásaikat érzékelteti, hogy egy évtized múlva Bartók Béla számukra írja két hegedű-zongora szonátáját, Ravel pedig Arányi Jellynek fogja ajánlani Tzigane című művét.
Zongoraművészekkel folytatva a sort, három kanizsai hangversenye közül az egyiket a Polgári Egylet nagytermében adta Dohnányi Ernő 1922. november 9-én. Sajnos, a Zalai Közlöny recenzense olyan szinten csak általánosságokat írt a koncertről, hogy az is elképzelhető, személyesen ott sem volt…Szintén nem állt hivatása magaslatán az újság Thomán István zongoraművész 1923. október 6-i koncertjén sem. Liszt Ferenc egyik utolsó növendéke, előadóművészetének és pedagógiájának továbbörökítője, Dohnányi, Bartók – és a Kanizsán működő Pásztor Irma – tanára leányával, Thomán Mária hegedűművésszel adott koncertet. A rövid híradás sajnos még műsorukat sem rögzítette.
A nagy zongoristák sora a háború után folytatódott. 1946. októberében Szegedi Ernő és felesége, Vásárhelyi Magda léptek pódiumra, programjukon Liszt Patetikus koncertje is szerepelt. A letűnt idők utolsó nagy zongoristája ebben a teremben Cziffra György volt, aki 1948-ban kényszerhelyzetben, hozzá méltatlan esztrádműsorban, egy nagy farsangi kacagó estély szereplői között birkózott a rossz állapotban lévő zongorával…
A hosszú évtizedek alatt néhány nagy énekes is fellépett itt. Ábrányiné Wein Margit, az Operaház magánénekese 1894. december 15-i hangversenyét azt is emlékezetessé tette, hogy ezen az estén gyulladt ki először a villany a Polgári Egylet épületében. Ezen a rendezvényen mutatkozott be a helyi publikumnak a fiatal Hofrichter Emma hegedűművész, aki aztán fél évszázadon keresztül volt Nagykanizsa keresett hegedűtanára.
Bérleti hangverseny keretében énekelt itt 1933-ban Báthy Anna és 1934-ben Németh Mária. S még lehetnek, akik emlékeznek a fiatal Simándy József, majd Sárdy János 1948-as fellépéseire.
Térjünk rá a helyi muzsikusok és együttesek itt megtartott hangversenyeire.
Elsőként az Irodalmi és Művészeti Kör rendezvényeiről kell szólni. Érdekes módon az 1895-ben megalakult és a második világháború végéig fennálló Körnek soha nem volt önálló székháza, ezért nagyobb szabású hangversenyeiket 1927, a Városi Színház (a mai Medgyaszay Ház) felépülése előtt általában a Polgári Egylet nagytermében tartották. 1895. március 23-án a nagyterem adott helyet az új egyesület bemutatkozó estélyének, bár már a március 15-i városi megemlékezést is nagyrészt a Kör szervezte meg. A bemutatkozó estre fel is állt és Sterneck Zsigmond vezetésével énekelt is a Kör dalárdája, amely ekkor még – igazodva az általános divathoz és
 |
| Sterneck Zsigmond |
A Kör zenei életének első fénykorát 1897 és 1912 között Böhm Emil, a fiatal pécsi kereskedő hozta el. Az addigra hullámvölgybe került énekkart újjászervezte, s olyan szintre fejlesztette, hogy
 |
| Színházi Élet 1924/47 |
Ketting alig vette át az énekkart az akkor már létező, s szintén több hullámvölgyet átvészelt zenekarral együtt, rögtön hatalmas, szinte teljesíthetetlen feladatot tűzött ki a két zenei együttes elé: betanulták Haydn: Teremtés című oratóriumát. Első lépésben nem a teljes művet mutatták be, hanem több szemelvényt az oratórium első részéből. Erre a hangversenyre 1924. november 9-én került sor a Polgári Egylet nagytermében. A százhúsz tagú nagy vegyeskar gerincét a Kör kórusa alkotta, amelyet a többi kanizsai kórus és a zalaegerszegi egyházi énekkar tagjai egészítettek ki. A szólókat is helyi erőkkel oldották meg. Köztük a legismertebb név a Gábrielt Domány Sári zeneakadémiai növendék (apja a kereskedelmi iskola nyelvtanára volt). Közreműködött a Kör szimfonikus zenekara.
Hogy ennyi munka gyümölcsét a közönség máskor is élvezhesse, érdekes kísérlet részese lett az együttes: 1925 augusztusában az Uránia moziban az akkori csúcstechnikával készült, s az Ószövetség részleteit megelevenítő Tízparancsolat című amerikai némafilm vetítésekor a megfelelő jelenetek aláfestéseként részleteket adtak elő Haydn oratóriumából.
Ketting hamarosan újra elővette a művet, s most már teljes terjedelmében betanította együttesének. A teljes oratóriumot 1927. január 22-én este vezényelte szintén a Polgári Egylet nagytermében. A Zalai Közlöny négyrészes zenetörténeti cikksorozatban készítette elő a hangversenyt. A művet nyolcvan tagú énekkar, negyven tagú zenekar és ugyanúgy, mint először, kizárólag kanizsai kötődésű szólisták adták elő. Uriel szerepében újra Domány Sárit hallhatta a közönség, aki időközben pályakezdő operaénekessé lépett elő s nem sokkal később német színpadokon aratott sikereket. Évát az osztrák színpadokon Elisabeth Forini néven karriert csinált szintén kanizsai Fischer Böske énekelte, Rafael és Ádám kettős szólamát pedig Abramovics Márk, a zsinagóga fiatal főkántora interpretálta.
1932-ben, Haydn születésének kétszázadik évfordulója alkalmából az együttes Az évszakok című oratórium részleteit is műsorára tűzte.
Az alábbi fénykép ebből az alkalomból készült a kórusról:
Ilyen erős indulás után, bár több hasonlóan monumentális vállalkozásba nem fogott, Ketting Ferenc az 1930-as évek közepére Magyarország egyik legjobb amatőr énekkarává tette kórusát, amelynek későbbi kanizsai fellépései már nagyrészt az új színházépületben zajlottak.
Az 1895-ben megalakult Irodalmi Kör több kísérletet tett szimfonikus zenekar létrehozására, az együttes létrejötte nagyrészt mégis egyesületen kívüli fiatalok érdeme. 1920-ban az akkoriban néhány évig Nagykanizsán működő katonai főreáliskola egyik hallgatója, Mathea Károly, a város ismert fényképészének fia diáktársaiból zenekart szervezett. Sikeres bemutatkozásuk után a Kör vezetősége felismerte a lehetőséget: tárgyalásokat kezdett a fiatalokkal, amelynek eredményeként a katonaiskolások ők hajlandóak voltak a muzsikálást a Kör keretében folytatni, ahol további tagok csatlakoztak hozzájuk. 1920. április 10-én még mint főiskolai zenekar lépett fel az együttes Mathea Károly vezetésével a Polgári Egylet nagytermében az Irodalmi Kör által rendezett művészestély keretében. Történetük első előadott darabja Bizet: Carmen című operájának előjátéka volt. Miután Mathea Károly Budapesten folytatta tovább tanulmányait, s zenekara beleolvadt a Kör szervezetébe, vezetését Ketting Ferenc vette át. A zenekar koncertjei közül kimagaslik egy 1925-ös, szintén a Polgári Egylet nagytermében megtartott hangversenyük, amikor többek között Erkel: Hunyadi László nyitányát, Beethoven: Egmont nyitányát és egy Haydn-szimfóniát játszottak, illetve egy kevésbé ismert szerző Johann Strauss Kék Duna keringője dallamaira zongorára és zenekarra írt virtuóz parafrázisában lehetőséget adtak a kiváló Fábiánné Pásztor Irmának, a Kanizsán élő zongoraművésznek tehetsége megcsillogtatására. Ez az időszak a már említett Teremtés oratórium-előadások korszaka is.
Szerencsére az zenekart is megörökítették egy nagy csoportképen:
Gyakran tartott hangversenyt a nagyteremben az Ipartestületi Dalárda. A Kanizsa zenei életében fontos szerepet betöltő, nívós férfikart 1913 márciusában alapította Samu József ipartestületi elnök. 1927-ig az agilis Büchler Mór vezette. Parti Lajos rövid karnagysága után 1927 és 1930 között Vannay János, a zeneiskola igazgatója vette át; Vannay azonban inkább a zenekarhoz értett, s hamarosan ez a kórus is Ketting Ferenc keze alá került. Több megyei és országos dalosversenyen szerepeltek szép eredményekkel. Miután a Polgári Egylet épületét 1933-ban megvette az Ipartestület, hivatalosan is ez az épület lett a kórus otthona, ahol a versenyeken elnyert relikviáikat is őrizték. Legérdekesebb díjuk hatszáz liter sör és kétszáz üveg pezsgő volt, amikor 1933-ban megnyerték a Dreher Sörgyár által meghirdetett országos sördalversenyt. Ez utóbbiakat biztos nem a vitrinbe tették… Az érdemes kórus 1938-ban megszűnt az Országos Dalosszövetségben uralkodó anomáliák, személyi ellentétek és a Trianon utáni általános hangulat, kilátástalanság következtében.
Az Ipartestületi Dalárda sikerei felkeltették az iparostársadalom érdeklődését egy zenekar létesítése iránt. Ennek legkönnyebb módja az volt, hogy átvették a már működő Öregcserkész Mandolinzenekart karnagyával, ArnbergerRudolffal együtt. Ez a megoldás mindkét fél számára szerencsés volt: az öregcserkészek zenekara amúgy is nagyrészt iparosokból és munkásokból állt, s az átvétel anyagilag is rendbehozta valamennyire az együttest, mert az Ipartestület tiszteletdíjat is tudott fizetni a karnagynak; viszonzásul a zenekar fellépéseivel színesítette az iparosok rendezvényeit. Így tulajdonképpen ugyanazok a muzsikusok két szervezet égisze alatt működtek. A rutinos Arnberger számos feldolgozást készített egyedi összeállítású zenekara számára. A zenekar legemlékezetesebb szereplése a Városi Moziban zajlott, amikor közreműködött a karnagyuk által írt operett, A szép Lizaveta előadásán. Tagságoukat aztán nagyon megtépázta a második világháború, s már nem alakultak újjá.
1920–1922 között a Polgári Egylet nagytermében tartotta hangversenyeit a Nagykanizsai Közművelődési Társulat által fenntartott ún. Fenyves-zeneiskola. Tanárai közül Venetianer Margit játszott valószínűleg először Kanizsán Bartók-zongoradarabokat. Itt lépett először közönség elé az iskola növendékeként a csodagyermek Dános Lili, akiből nemzetközi rangú zongoraművész és pedagógus vált.
 |
| Dános Lili |
Szórakoztató rendezvények, fényes bálok is zajlottak a nagyteremben. Tartott itt előadóestet Küry Klára primadonna 1905-ben, valamint Balázs Árpád, Fráter Loránd és Murgács Kálmán ismert nótaszerzők. 1890 és 1896 között több alkalommal is szerepelt Szlavianszkij Nadina annak idején nagy hírnévnek örvendő, egész Európát bejáró, orosz népi kultúrára épülő, táncosokkal kiegészített daltársulata. A két világháború között általában itt szokták megtartani a Szanatórium piknik elnevezésű rendezvényt, amely nevével ellentétben bállal megkoronázott, nagyon előkelő és nívós műsoros estet jelentett meghívott vendégművészek és a legjobb helyi erők szereplésével a József Főherceg Szanatóriumi Egyesület szervezésében.
A Polgári Egylet a spontán szórakozás és társasélet helyszíne is volt. Vendéglőjében és kerthelyiségében cigányzenekarok játszottak. Muzsikált itt 1885-ben Kanizsa egyik legjobb prímása, Horváth Laci, miután Pécsről visszatérve új zenekart alapított. 1895-ben, amikor új bérlők vették át az étterem üzemeltetését, a nyitó esten alaposan kitettek magukért a híres Simplicissimus zenekarának meghívásával. Az időközben anyagilag nehéz helyzetbe került Polgári Egylet kénytelen volt eladni székházát, amelyet az Ipartestület vásárolt meg s 1933. november 26-án fényes külsőségek közepette vett birtokba.
1945 után, amikor a koalíciós idők városi pártszervezeteinek székházra lett szükségük, a Sugár út 3. számú palotát a szociáldemokraták kapták meg, a nagyterem az ő politikai beszédekkel súlyosbított kultúrestélyeinek és báljainak helyszíne lett. Az új időkre jellemzően felkérték a hölgyeket, hogy ezután a bálokra ne öltsenek estélyi ruhát…
Az épület 1956 után az újonnan alapított Városi Művelődési Központnak és a Városi-Járási Könyvtárnak adott helyet.
 |
| A lépcsőház az 1980-as években az egyik velencei tükörrel |
Nagytermében ettől kezdve a kultúrotthon rendezvényei zajlottak. 1965. december 14-én, hatvanadik születésnapja apropóján színpadán zongorázott és vezényelt a szülővárosába több, mint fél évszázad után visszalátogató Farkas Ferenc zeneszerző, aki aznap lett a város díszpolgára.
Jazzkoncertek is voltak itt a kanizsai jazzélet hőskorában.
 |
| Rendezvény a zenei könyvtárban, 1980-as évek eleje |
1979 tavaszán a Városi Könyvtárban zenei részleg nyílt zenehallgatási lehetőséggel és zenei szaktájékoztatással, tanácsadással, alkalmanként kamarakoncertekkel, előadóestekkel.
 |
| Amikor a nagytermet már csak raktárnak lehetett használni... |
A Hevesi Sándor nevét felvett művelődési központ 1976-ban mai épületébe költözött, a könyvtár pedig 1988-ban – átmenetileg – az egykori ferences rendházba, majd onnét új, Kálvin téri otthonába.
A Polgári Egylet, illetve az Ipartestület egykori székháza két évtizede nagyrészt üresen áll; kívülről ugyan lefestették, de belső állapota egyre romlik. Oly szép időket látott nagytermét életveszélyessége miatt aládúcolták, míves csillárjait, falikarjait ellopták. Egyik hatalmas velencei tükre az új könyvtárépület helyismereti olvasótermébe átmentve érzékeltet valamit a régi dicsőségből.
A helyi jelentőségűként számontartott épület homlokzatát 2007-ben a várostörténeti sorozatba tartozó emléktáblával jelölték meg. Nem teljesen üres, földszintjén étterem és utazási iroda van. De többi része pusztul, pedig nem ezt érdemelné...
