A szülővárosában csodagyermeknek tartott kislány felnőtt művészként 1911-ben mutatkozott be. Március 2-án szólistaként, majd alig néhány nap múlva zenekarral lépett fel. Éppen ekkoriban töltötte be tizenhetedik életévét...
A március 2-i estet a zenei téren is aktív helybeli Izraelita Nőegylet rendezte. Irma mellett ugyan egy gyermek-primadonna is szerepelt, a két műsorrészt azonban teljesen elválasztották egymástól, így mondhatni, hogy Pásztor Irma tulajdonképpen szólóestet adott a Kaszinóban. Idézzük a Zalai Közlöny beszámolóját, amelyből kitűnik, hogy Chopin és Liszt műveit tűzte műsorára:
[...] játékából egy művész határozott biztos tudása hirdette, hogy ő többé már nem az, kiben a kanizsaiak a csodagyermeket éveken át csodálták, hanem egy kész művész, kinek minden billentése a zongorán sajátos és egyéni, művészetének meggyőző erővel ható érvei. […]
Chopin Berceuse, Scherzo (H-moll) volt első száma. Átérzés és határozott tudás beszélt e két darabban. Gyönyörűség volt nézni, mint győzte le a Scherzo technikai nehézségeit s az előadás általános szabályai fölé mint emelte az egyéni stílus charakteristikonjait objektív érvényre. Ezután jött Liszt Nocturnéja (As-dúr) s XII. magyar rapszódiája. Itt hatásról, s sikerről a tomboló tapsorkán s ováció beszél, mely perceken át zúgott [...]
Zenekari bemutatkozására Nagykanizsa legelső filharmóniai bérletsorozata adott lehetőséget. Böhm Emil, egy Pécsről üzleti okokból ideiglenesen városunkba települt kereskedő (!), profi szinten képzett tenorista és zongorista, s itt töltött másfél évtizedében a város zenei életének motorja szervezte meg Kanizsán az első zenekari hangversenysorozatot. E sorozat harmadik estéjén játszotta el Irma Schumann a-moll zongoraversenyét a székesfehérvári zenekarral, amelynek élén Fricsay Richárd, a kitűnő karmester (s a jövendő nagy karmester, Fricsay Ferenc édesapja) állott. Irma fellépése Fricsay értékelése szerint valóságos "zenei tünemény" volt. A Zalai Közlöny beszámolóját Lukács József, a piarista gimnázium énektanára írta (1911. március 13., 1-2. oldal):
A szám előtt az elakadt lélegzettel való várakozás izgalma általános. Mintha valami képzelt tekintély szuggesztív ereje hatott volna sokak lelkére s kétkedéssel néztek volna az előadás sikere elé. Ugyanis a darab Schumann zeneköltői termékeinek legérettebb s legtökéletesebb alkotása, telve erővel s technikai nehézségekkel, melyek az előadásban várnak megoldásra s érthető interpretatióra. Azonban az allegro affettuoso bevezető szólójában tüstént nyilvánvalóvá lett, hogy a nehéz művet szépségeiben remek előadó stílus is fogja követni. Nem csalódtunk. Az előadás folyamán feloldódik a lelkeken a kétely s megmarad a tiszta intuíció, mely gyönyörködve szemléli az előadás fejlődését s az esztetice szép határozott medrében való haladását. Az andantéban érzést dalolva játszik s a solóban emelkedik ki az előadás hajlékonysága, könnyedsége, csillogó bravúrja, s mindaz, amit megfigyelhetett s elsajátíthatott Thomán mesteriskolájában.
Lukács tanár úr tovább ecsetelte Irma játékát, írásának csak a végét idézem:
Az allegro vivacéban csaknem az elérhetetlent éri utol. Képzeletszerű gyorsasággal gördülnek le a taktusok s a zenekarnak szinte nehéz a kíséret s csaknem a kimerülés látszik rajta, mikor a végső hangok elcsattannak s Pásztor Irmát bámulattal ünnepli kivétel nélkül mindenki.
Ez a szereplés egy művészi pályafutás sokat ígérő első lépése volt!
A második lépés is Schumann zongoraversenyéhez és Fricsay Richárdhoz kapcsolódik, ugyanis Irmát kanizsai teljesítménye alapján meghívta Székesfehérvárra. Az ottani koncertre majdnem egy évvel később, 1912. február 2-án került sor. Mint a helyi újság tudósított, a nézőtéren ott ült Thomán István is. Ez különleges megtiszteltetés volt, mert az idős Thomán vidékre szinte soha nem utazott. Hogy erre a koncertre elment, visszamenőlegesen is hitelesíti Irmáról írott kedvező szakvéleményét, amelyet e sorozat előző részében idéztem.
A székesfehérvári lapok is felső fokon szóltak Irma játékáról, aki a Schumann-koncert mellett lehetőséget kapott, hogy szólistaként is megmutassa magát. Chopin Desz-dúr noktürnjét és Liszt Rigoletto-parafrázisát játszotta.
A Székesfehérvár és Vidéke így írt:
Thomán mester tanítványa, a legtehetségesebb a fiatal zongoraművészek között, kinek bátran jósolhatták ismerősei, mesterei a legfényesebb nevet, Chopin Nocturne-jét és Liszt Rigoletto parafrázisát játszotta mint szóló-számokat s különösen az utóbbival szinte rendkívüli hatást ért el. Bámulatos technikája és dinamikája, mely lányos törékenységével majdnem ellentétesnek látszik, a tanítvány és mesterének zsenialitását egyaránt dicséri.
A főváros közelsége miatt ez a koncert nagyobb országos nyilvánosságot is kapott.
Irma e sikerek után tért vissza a zeneakadémiára, ahol művész-tanári diplomát szerzett. Minden készen állott tehát egy sikeres művészpályához.
Mai zenénk Liszt Ferenc Rigoletto-parafrázisa. Liszt Verdi operája kvartettjének témáiból nagyszabású és virtuóz fantáziát komponált. Most egy hasonló korú ifjú művésznő játssza, mint amilyen Pásztor Irma lehetett 1911-ben:
Irma e sikerek után tért vissza a zeneakadémiára, ahol művész-tanári diplomát szerzett. Minden készen állott tehát egy sikeres művészpályához.
Mai zenénk Liszt Ferenc Rigoletto-parafrázisa. Liszt Verdi operája kvartettjének témáiból nagyszabású és virtuóz fantáziát komponált. Most egy hasonló korú ifjú művésznő játssza, mint amilyen Pásztor Irma lehetett 1911-ben:
2 megjegyzés:
Olyan izgalmas! Már várom a folytatást! :)
Örülök,hogy tetszik! A folytatás hamarosan érkezik, már megírtam :)
Megjegyzés küldése