Liszt Ferenc és Nagykanizsa 13.1

A sorozat előző három részében olyan nagykanizsai hölgyekről írtam, akik zongoraművészek lettek és az 1870-es évek végétől a pesti Zeneakadémián kapcsolatba kerültek Liszt Ferenccel. E három fiatal művésznő Rózsavölgyi Szidónia, Bátorfi Emma és Gulyás Gizella.

Most ugrunk egy nemzedéket és egy olyan kanizsai művész-tanárról lesz szó, aki zenei szempontból Liszt-unoka, azaz Liszt egy volt növendékének tanítványa.

Neve Pásztor Irma, később Fábiánné Pásztor Irma. Az előző három hölggyel ellentétben, akik Nagykanizsán csak felnőttek, de művészként már nem sok közük maradt városunkhoz, Pásztor Irma – tanulóidejét leszámítva – mindvégig Nagykanizsán élt és működött. Mint majd látni fogjuk, művészi és pedagógiai tevékenysége nagymértékben kihatott a város zenei életére a XX. század első felében. Nyilván mindkettőben tovább örökítette azt a szemléletmódot, felfogást, amelyet ő maga a Liszt-növendék Thomán Istvántól (is) tanult – még ha tanítványai általában nem művészképzősök közül kerültek is ki.

Ehhez képest 1944-es elhurcolása, az ő és egész családja kiirtása után még a neve is teljesen feledésbe merült a városban. Először 2009-ben megjelent Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye című könyvemben elevenítettem fel az emlékét, de abban terjedelmi okok miatt nem tudtam elmondani mindent, amit sikerült kideríteni róla. Remélem, ez a blog is hozzájárul alakjának felelevenítéséhez.

Pásztor Irma eredeti neve Pollák Irma Lea. 1894. március 9-én született Nagykanizsán.

Bejegyzés a kanizsai izraelita hitközség születési anyakönyvében

Édesapja a kanizsai kereskedőcsaládból származó Pollák (később Pásztor) Miksa (1861 k.–1938), maga is kitűnő, a bécsi zeneakadémián tanult zongorista; 1880 óta a város keresett magántanára, mellette 1890-től 1937-ig – csaknem ötven évig – a kanizsai zsinagóga orgonistája. Édesanyja a szintén kanizsai származású Weisz Franciska. Családi nevüket 1908/09 körül magyarosították. A belváros egy csendes utcájában ma is áll a ház, ahol a család élt, ahol Irma felnőtt, majd ahova később férjével és lányával visszaköltözött. Megérdemelne egy emléktáblát!

Nagykanizsa, Szent Imre utca 10. Pollák-ház

1897 körül (az ő anyakönyvi bejegyzését még nem sikerült megtalálni) megszületett Irma húga. Margitkát négy és fél éves korában büszke édesapja, egyúttal lányainak tanára megmutathatta az éppen Nagykanizsán hangversenyező Emil Sauernek, Liszt Ferenc egyik legkiválóbb volt tanítványának, aki ebben az időben a bécsi zeneakadémia professzora volt. Az eredményről a Zala című lap adott hírt 1902. május 8-i számában:

Csoda-gyermek. – Pollák Miksa zenetanár, mint már jeleztük, több zongora tanítványával folyó hó 11-én hangversenyt rendez. Előre is meg vagyunk győződve, hogy sok szépet fogunk hallani, de bámulatba csak egy fog bennünket ejteni: Pollák Miksa zenetanár 4 és fél éves Margit leánykájának produkciója. – A kis leányka valóságos tünemény a zene terén: csodás, megmagyarázhatatlan tehetség, a melyről Sauer Emil tanár, a zongora nagy mestere, a ki előtt a leányka legutóbb több darabot játszott, mint ritka tüneményről elragadtatással nyilatkozott és bírálatát írásba is foglalta.

Margitka sajnos nem teljesíthette be a várakozásokat: tizennégy éves korában, 1911. augusztus 9-én hosszú, súlyos betegség után – valószínűleg tüdőbajban – elhunyt.

Így Irma maradt szülei egyetlen gyermeke, akit a városban szintén csodagyermeknek tartottak. Az 1908/09-es tanévben a Zeneakadémia hallgatója lett, ahova az intézmény évkönyveinek tanúsága szerint csak az 1912/13-as tanévben tért vissza, s művész-tanári diplomát szerzett.

Elsős akadémiai bizonyítványa

Közben, ami témánk szempontjából a legfontosabb, Irma az 1909/10-es tanévben Thomán István mesteriskoláját látogatta.  Úgy látszik, szükségét érezte, vagy apja tanácsát követte, hogy – kitűnő bizonyítványa mellett is – néhány évre felfüggessze éppen csak megkezdett zeneakadémiai tanulmányait és az akkori legkiválóbb zongora-pedagógustól, Thomántól tanuljon.

Thomán Istvánról, Liszt Ferenc egyik legutolsó növendékéről e sorozat 8. részében írtam. Magyar tanítványai közül Thomán volt Liszt művészetének és pedagógiai örökségének legautentikusabb letéteményese és továbbvivője, olyan nagyságok tanára, mint Dohnányi Ernő és Bartók Béla. Ebben az időben zeneakadémiai posztjáról már nyugalomba vonult és saját iskoláját működtette. Itt volt növendéke, méghozzá megbecsült növendéke Pásztor Irma. A fiatal lány, aki ebben az időben mindössze tizenhét éves volt, a tanév végén Thomántól is nagyon szép minősítést kapott, amelynek szövegét Kanizsa egyik hírlapja, a Zalai Közlöny is leközölte 1910. június 16-i számában:

Pásztor Irma. Nemcsak Kanizsán, de a főváros zeneköreiben is ismert sőt elismert név a Pásztor Irmáé. A Zalai Közlöny nagy elismeréssel írt másfél évvel ezelőtt a fiatal, akkor még gyermek zongoraművésznő játékáról, amit egy előkelő koncerten nyújtott. A múlt évben Pásztor Irma az országos m. kir. zeneakadémia nyilvános hangversenyén feltűnést keltett művészetével, amiről a fővárosi lapok teljes elismeréssel számoltak be. Ez évben a fiatal művésznő Thoman István kiváló zenepedagógus mester iskolájában végezte tanulmányait. Hogy minő előmenetellel, azt legjobban illusztrálja magának a mesternek levele, melyet a művésznő atyjához, Pásztor Miksa zongoratanárhoz intézett: „Tek. Pásztor Miksa úrnak Nagykanizsán. Szívesen elismerem, hogy nagytehetségű Irma leánya az 1909-10. tanévben zongoratanulmányait vezetésem alatt végezte és pedig oly szép eredménnyel, hogy jövőjéhez a legvérmesebb reményeket fűzöm. Budapest, 1910. jún. 11. Thomán István.”

Ehhez mi csak azt tesszük hozzá, hogy örvendünk városunk e kiváló tehetségű művésznőjének a legkompetensebb helyen való dicséretének. 

Irma élettörténetét a következő részben folytatom. Hogy ne maradjunk zene nélkül, egy kis előleg Schumann: a-moll zongoraversenye. Mint majd látni fogjuk, ez a mű kulcsszerepet játszott Irma pályájának kezdetén.