Ádám, Sigmund Romberg édesapja

Az idén nyáron 125 éve született Sigmund Romberg nagyapjával már foglalkoztam itt a blogon. A jeles orvos után fia, zeneszerzőnk édesapja, Ádám következik.

Rosenberg Ádám a XIX. század utolsó harmadában egyre inkább kibontakozó kanizsai zenei élet egyik jellegzetes alakja volt.

A források szűkössége miatt korai életútjáról keveset tudunk. Természetesen tudjuk, hogy apja, Rosenberg Zsigmond jeles orvos volt Kanizsán. Édesanyja neve Strasser Franciska. Anyja révén a család rokonságban állt Kanizsa akkori meghatározó családjával, a gelsei Gutmann famíliával, ami majd befolyással lesz Ádám és családja életére.

A kanizsai Izraelita Hitközség anyakönyvének tanúsága szerint Rosenberg Ádám Tavaszutó havának 26. napján, azaz május 26-án jött a világra. Ám, hogy pontosan melyik évben, 1843-ban, vagy 1844-ben, abban nem vagyok teljesen biztos. Az említett anyakönyv megmaradt lapjai mikrofilmen hozzáférhetők a Zala Megyei Levéltárban. Ám, mivel hiányoznak oldalak, nehéz megmondani, hogy az a bizonyos 30. számú bejegyzés, amelyik Rosenberg Ádám Áron születését rögzíti, melyik évhez tartozik. Ugyanakkor szintén a levéltár egy fontos dokumentuma egy összeírás, amely 1848 nyarán készült a megye településeinek zsidó származású lakosairól. Ez a lista a Rosenberg családot számba véve, Ádámot 5 esztendősnek jelöli meg. Így valószínűleg 1843-ban született.

Ebből az összeírásból tudjuk azt is, hogy ekkor, 1848 nyarán az apa 36, az anya pedig 25 éves volt. Három gyermeket neveltek: a 7 éves Edmundot, a 6 éves Szelinát (ez a szép női név akkoriban nagyon divatos volt a kanizsai zsidó családok körében) és legkisebbként az 5 éves  Ádámot.

Sajnos, lakcím rovata nem volt az összeírásnak, bár akkoriban még nem is létezett a mainak megfelelő házszám-rendszer – így semmit nem tudunk arról, hol, merre laktak a városban. Azért annyi gyanítható, hogy Kanizsának frekventált helyén élhettek, hiszen a család jól szituált volt (ezt tudjuk a múltkor elmesélt betörés adataiból). Az apa orvosi rendelője is a lakással egy épületben lehetett, szerintem ezért sem lakhattak félreeső helyen.

Csak lábjegyzet, hogy az említett összeírást 1848. május 13-án Szemere Bertalan hadügyminiszter rendelte el országosan, hogy a korábban tapasztalt antiszemita zavargások megfékezése után törvényt készítsen elő "a zsidók honlakossága" tárgyában.

Azt már a múltkor írtam, hogy Ádám nagy valószínűséggel először otthon tanulhatott zenét. Akkoriban a jól szituált polgárok életformájához hozzátartozott a zenetanulás, a házimuzsikálás – természetesen különböző szinteken. A városban magán-zenetanárok működtek, akik a jeles családokhoz általában helybe mentek órákat adni. Néhány nevet ismerünk  azok közül,  akik 1820 után működtek, mint például Ibi György, Mann Ferenc és Knöpfler Mór neveit; de hogy Ádámot (és nyilván testvéreit is) ki tanította,  egyáltalán ezek közül valaki, az már azt hiszem, nem fog kiderülni. Az is lehet, hogy az itthoni zongoratanulás után Ádám külföldre ment, talán a bécsi, vagy a zágrábi zeneakadémián folytathatott komolyabb tanulmányokat – mert azért az valószínű, hogy művészi kiképzést Kanizsán nem kaphatott. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy Ádám hivatásos muzsikus, közelebbről zongorista lett és ebben a minőségében többnyire külföldön élt.

Legközelebb innét folytatjuk!

Mai zenénk az angol John Field egy noktürnje, szerintem Ádám is játszhatta ezt a darabot. Az ír származású Field (1782–1837) a XIX. század első felének kiemelkedő zongoristája volt. Mint zeneszerző nagy hatást gyakorolt Chopinre, aki a noktürn műfaját nála ismerte meg.

Hallgassuk tehát Field B-dúr noktürnjét:

Sigmund Romberg nagypapája

Mint írtam, idén július 29-én lesz 125 éve, hogy Nagykanizsán, azaz akkori írásmód szerint Nagy-Kanizsán megszületett Rosenberg Zsigmond, aki majd Sigmund Romberg néven fog világkarriert csinálni az Egyesült Államokban, mint operettek, zenés játékok zeneszerzője, a musical műfajának egyik megalapozója.

Mivel születési évfordulójáig bőven van időnk körbejárnunk életét, kezdjük családjával, hiszen, ahogyan majd látni fogjuk, a gyökerek, különösen apja példája meghatározóvá váltak számára.

Nézzük először apai nagyapját, akiről majd nevét kapja.

A nagypapa, dr. Rosenberg Zsigmond 1813 körül születhetett. 1837-ben a pesti egyetemen orvosi diplomát szerzett. Sikerült előásni róla, hogy doktori értekezését a Kanizsához közeli Daruvár (ma Daruvar, Horvátország) gyógyvizének tárgyában írta. Ennek az adatnak a forrása Magyarország orvosi bibliographiája 1472–1899, megjelent 1900-ban.

Valószínű, hogy már pályakezdő orvosként Kanizsán működött. Az 1840-es évek elején nősülhetett, felesége a nála tíz évvel fiatalabb Strasser Franciska. Bizonyos, hogy az 1848/49-es időben már három gyermekük volt:  a hét éves Edmund, a hat éves Szelina és az öt éves Ádám, Sigmund Romberg jövendő édesapja. Ezeket az adatokat egy, a Zala Megyei Levéltárban őrzött korabeli összeírás örökítette át az utókornak, amelyet a saját szememmel volt módom látni.

Hogy a család hol lakott, ez az adat sajnos eddig nem került elő. Pedig 1864-ben történült, hogy a köztiszteletben álló orvosnál  éjszaka betörő/k járt/ak, erről tudósított Kanizsa korabeli hírlapja, a Zala-Somogyi Közlöny. Sőt, miután a nyomozás nem vezetett eredményre, maga Rosenberg doktor tett közzé egy felhívást magyar és német nyelven ugyanebben az újságban. Benne jutalmat ígért a nyomravezetőnek – ám sajnos egyik cikkben sincs még utalás sem arra, hogy ez a bűneset hol, melyik utcában vagy egyáltalán melyik környéken történt:

Zala-Somogyi Közlöny 1864. augusztus 20.

Érdemes kinagyítani és kiböngészni a magyar oldalt, mert így fogalmunk lehet, hogy milyen luxus-tárgyak vettek körül egy valószínűleg jó módban élő kanizsai családot. Arról sajnos nem szólt a korabeli újság, hogy lett-e e felhívásnak eredménye...

Csak zárójelben mondom, eddig arra sincs bizonyíték, hogy később Ádám hol lakott – esetleg ugyanott-e, ahol felnőtt vagy más lakásba költözött, és hol, Kanizsa melyik házában, vagy melyik mai házának helyén született meg híressé vált fia. Sigmund Romberg emléktáblája ezért is van a Zeneiskolán.

De térjünk vissza a nagypapához.

Rosenberg doktor a betörés után nem egészen két évre, 1866. március 16-án elhunyt, a korabeli híradás szerint nehéz és hosszas betegség után. Mindössze 53 éves volt. Nekrológjából további konkrétumokat is megismerhetünk Sigmund Romberg nagyapjáról mint orvosról és mint emberről:

Zala-Somogyi Közlöny 1866. március 20.

E megemlékezés következő mondata különösen figyelemre méltó:
Ő volt az, [...] ki midőn városunkat a kolera pusztítá, nemcsak az ismert szenvedők kórházát látogatta meg naponkint, hanem figyelme még a katonai ápoldára is kiterjedt.
Nos, ha átlapozzuk a Nagykanizsa és környéke 1848–1849-ben címmel két kötetben megjelent okmánytárat, összeáll a kép, hogy ez a mondat e történelmi időkre vonatkozik, csak a nekrológ írója nem említi nevén – hiszen még, ha nem is sokkal, de a kiegyezés előtt vagyunk. Ám olvasva e sorokat, biztos tudták a kanizsaiak, hogy miről van szó. Az 1. kötet 282. és 283. dokumentumaiból kiderül, hogy  1848 december elején  a városban levő számos orvosok közül csak ketten jelentkeztek a zalai kormánybiztos felhívására, miszerint vállaljanak osztályt a kanizsai katonai kórházban: Rosenberg Zsigmond és Kremzir Mojzes nevű kollégája. Mindketten főorvosi kinevezést és illetményt kértek, mivel saját prakszisukat addig szüneteltetniük kell, és tudjuk, hogy Rosenberg Zsigmond akkor már háromgyermekes apa volt. Úgy tűnik, ezt a kinevezést ő nem kapta meg, ám e nekrológ szerint megbízás hiányában is naponta  – és nyilván önzetlenül – meglátogatta a polgári és katonai kórházakat, és gondolom, hogy ott nem csak szemlélődött. A dolog nem volt veszélytelen, hiszen hazahurcolhatta volna az akkoriban  az ott erősen jelen lévő kolerát...

E nekrológgal egybehangzóan elmondhatjuk, hogy dr. Rosenberg Zsigmond igazán jeles polgára volt városunknak, megérdemli, hogy legalább unokáján keresztül, akit ő maga már nem ismerhetett, emlékezzünk rá.

Ez itt pedig temetése után az özvegy köszönetnyilvánítása:

Zala-Somogyi Közlöny 1866. március 20.

Már említettem, hogy Rosenbergné leánykori neve Strasser Franciska volt. Az ő családjáról még fogok írni, ugyanis erősen belejátszottak később Rosenberg Ádám, s rajta keresztül Sigmund Romberg életének alakulásába.

A jeles orvost a helyi izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja ma már nem lelhető fel...

Legközelebb Rosenberg Ádámmal, a zeneszerző édesapjával folytatom!

Muzsikáljunk is egy kicsit. Hogy Rosenberg doktor úrék lakásán folyt-e zenélés, nincs rá közvetlen bizonyíték. De Ádám fia valahonnét indíttatást kapott a zenetanulásra – könnyen lehet, hogy "von Haus aus", hiszen a korabeli Nagykanizsa a házimuzsikálás mekkája volt. Íme egy akkoriban (is) sokat játszott, nem mellesleg örök érvényű zongoradarab, Mozart A-dúr szonátája, amelyet szerintem Ádám is biztosan játszott. Hallgassuk meg együtt első tételét:

Ki volt Sigmund Romberg?

Sokan vannak még – és nem csak Nagykanizsán – akik a Sigmund Romberg nevet nem ismerik. Mostanában néhányan azon (is) dolgozunk, hogy a nem-ismerők száma csökkenjen valamennyit. Még 2011-ben felavattuk emléktábláját a Farkas Ferenc Zeneiskola homlokzatán. A sok odajáró gyerek, a kisebbeket kísérő szülők, az iskolák által övezett és egyébként is forgalmas Sugár úton közlekedők közül is talán odapillantanak néhányan:

Igaz, a nevén kívül nincs más információ a táblán, de elhelyezéséből azért lehet sejteni, hogy a zenéhez lehet köze.
Sigmund Romberg valóban zeneszerző volt (és szövegíró ) , méghozzá a ma virágkorát élő musical műfaj egyik korai és a maga idejében nagyon sikeres megalapozója. Nagykanizsán pedig azért van emléktáblája, mert Rosenberg Zsigmond néven városunkban született az idén éppen 125 éve, 1887. július 29-én.

Hogy neve egy kicsivel jobban bekerüljön a köztudatba, 2010 őszén Nagykanizsán "emlékbizottság" alakult, amelynek én is tagja vagyok. Így ebben a minőségemben is, valamint sima kanizsai lokálpatriótaként ebben az évben kis blogomban többször fogok róla írni. Máris kezdem, mert valószínűleg ez is egy hosszabb sorozat lesz, ha nem is olyan maratoni, mint másik híres földink, Erdősy Eugénia élete.

Először is beszéljen a zenéje. A következő klip igazolja, hogy  Romberg tényleg nagyon népszerű volt, nem a hazabeszélés mondatta ezt velem. Ugyanis 1954-ben, halála után három évvel a legnagyobb amerikai sztárok részvételével életrajzi filmet forgattak róla Deep in my heart, azaz Mélyen a szívemben címmel.

Kezdjük a Romberggel, illetve zenéjével való ismerkedést ennek a filmnek az előzetesével:

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Kedves Olvasóimnak egyik kedvenc felvételemmel kívánok kellemes húsvéti ünnepeket. Cecilia Bartoli énekel a suttogó szellőről a szintén csodálatos Il Giardino Armonico együttes kíséretével Vivaldi egy mára feledésbe merült operájából:

Azt hiszem, az ilyent hívják úgy, hogy TÖKÉLETESSÉG...

A baba dala :)

Újra itt van április elseje... Tavaly ilyenkor a Liszt-év jegyében Tom és Jerry előadásában néztük-hallgattuk meg Liszt 2. rapszódiáját :)

Idén Rossini muzsikáját választottam, abból a meggondolásból, hogy akár azt is lehetne mondani, hogy – szökőév lévén – Rossini-év van: annak idején február 29-én született, amint erről  már megemlékeztem. Egyébként is, ha a klasszikus zene területén vidámságra vágyunk, a jó öreg Rossini mesterre mindig számíthatunk.

Következik egy "kis semmiség" hatalmas életművéből: A baba dala (Chanson du bébé). Még valamikor egészen ifjú zenei könyvtárosként hallottam először rádióban, a csodálatos és sokoldalú Nicolai Gedda énekelte ráadásként egy budapesti koncertjén, nekem pedig sikerült magnószalagra (arra a régi típusú, még nem kazettás magnóra) felvenni. Aztán leáldozott a szalagos magnóknak, és azóta sem hallottam a dalt, de később egyszer eszembe jutott és kedvenc videomegosztó portálomon több felvételt is találtam belőle. Geddával is megvan, érdemes rákeresni, de ráakadtam egy nagyon jópofa videoklipre is, most azt mutatom meg. Egy Serge Honorez nevű belgiumi humorista, rendező készítette régi képeslapok felhasználásával. Hogy ki az énekes, az sajnos nem derül ki; még az is lehet, hogy maga a rendező személyesíti meg a bébit és ő tátog rá valakinek a hangjára. De voltaképpen mindegy is, annyira jót lehet szórakozni rajta. Magyar szöveget nem találtam hozzá, de a kulcsszavakat úgyis mindenki megérti :)

Hát akkor itt van, és vidám napot kívánok vele minden kedves olvasómnak: