Hajszálon múlt...

2012. május 4., péntek

A mai napon még csak 63 esztendős lenne Nagy Gáspár költő, író, irodalomszervező. 2007 január elején, 57 éves korában hunyt el. Városomhoz, Nagykanizsához erősen kötődött: ennek a kapcsolatnak sok-sok részlete a Halis István Városi Könyvtár "nagykar" honlapján elolvasható.
Rokonai éltek Kanizsán, sok vakáció sok hetét töltötte náluk a városközpontban, a Deák tér 6. számú házban:


Maga a ház is jellegzetesen kanizsai és városunk egyik legegységesebben megmaradt utcaképének része.


Homlokzatán immár emléktábla is rögzíti Nagy Gáspár itt eltöltött nyarait:


Ahogyan a táblán is olvasható, kötődését ő maga is megörökítette irodalmi formában a Kanizsa-vár (vissza) című könyvecskéjében. A kisregényt Nagykanizsa kimagasló pedagógus-egyénisége, Harkány László ösztönzésére írta és Harkány tanár úr kiadásában is látott napvilágot 1999-ben. Amikor ezeket a sorokat írom, éppen egy olyan könyvtári példány van nálam, amelyet Nagy Gáspár 2003-ban ezzel a tréfás megjegyzéssel dedikált: A "tettes" visszatér!!

A könyv 1968 emlékezetes nyarát idézi fel, amikor 19 évesen először lesz igazán szerelmes, s amikor a vakáció végén, útban a főiskolára éppen szembetalálkozik a Prága felé tartó haderővel, amely a szomszédos Csehszlovákia párt- és állami személyiségeinek kérését teljesítve ... segítséget nyújt ... az ellenforradalmi fordulat veszélyének elhárítása céljából ahogyan az akkori hivatalos kommüniké fogalmazott.
Egyszóval a Kanizsa-vár (vissza) a férfivá, felnőtté érésnek a könyve és szépirodalmi értékei mellett sok adalékot szolgáltat Nagy Gáspár személyiségének, gondolkodásának, korábbi tapasztalatainak megértéséhez, például nevezetes rendszerváltó-verseinek hátteréhez is.

Mindemellett egy kanizsainak különösen érdekes olvasmány, mert nagyon pontosan láttatja, milyen volt ez a város az 1960-as évek vége felé. Tökéletesek topográfiai és egyéb ismeretei: benne van, például, hogy egyik nap könyvtárba indult, de csalódnia kellett, mert hétfőn zárva volt és tanúsíthatom, hogy ez akkor, sőt, a 70-es évek közepéig tényleg így volt... Ismerte a Suszterallét és a többi régi utcaelnevezést, a Muskátli-cukrászda múltját, jól tájékozott volt Kanizsa akkori futballcsapatait illetően és még lehetne sorolni a példákat. Az üzletek, a strand, a felső- és alsótemplom rajza, elhelyezése tökéletes, kanizsaiként az olvasó pontosan végig tudja kísérni mozgását a városban.
Több jellegzetes kanizsai figurát is megörökít, különös szeretettel Buzek Dénest, akinek a Sugár út (akkor Vöröshadsereg útja) elején, a páros oldalon volt a fotoműterme, és aki még az 1980-as évek elején is, éppen Harkány tanár úr néhány éves könyvtárigazgatása alatt fáradhatatlanul fényképezte a könyvtár rendezvényeit, így én is ismertem. Nagy Gáspár felidézi a két, '68 nyarán már színművészeti főiskolára járó kanizsai fiút: Márkus Lacit, aki aztán Zala Márk néven futott be rövid és tragikus végű pályát és Balázsovits Lajost.

A könyvnek van egy érdekes zenei motívuma, amely fontos szerepet játszik a cselekményben.

Aki elmúlt annyi, biztosan emlékezik a régi Táncdalfesztiválok hangulatára. 1966-ban rendezték az elsőt, majd jött sorban a többi. Kis hazánk lakóit ezeken a nyarakon olyan szinten hozta lázba ez az eseménysorozat, amihez képest a mostani bulvártévés tehetségkutató műsorok hatása kismiskának mondható. Esténként szabályosan kiürültek az utcák mind városon, mind falun. Ehhez bizonyosan jelentősen hozzájárult, hogy a zsűri bírálata mellett bevezették a közönségszavazás intézményét. Ma már nehezen érthető különösen egy, a rendszerváltás után felcseperedett ifjú embernek, hogy ez miért volt akkora dolog a pártállam idején, de ez volt az első alkalom, amikor az egyszerű emberek valamibe  egyáltalán érdemben beleszólhattak... Másrészt éppen ezekben az években zajlott a beat-mozgalom hazai erősödése és történt meg a staféta-váltás, ennek állomásai nagyszerűen kiolvashatók a táncdalfesztiválok történetéből. Az áttörés éppen az 1968-as fesztiválon következett be, amikor az Illés együttes Amikor én még kis srác voltam-ja vitt el szinte minden lehetséges elismerést, s ezzel "pártunk és kormányunk" mintegy legalizálta a műfajt.

Nos, Nagy Gáspár beleszőtte könyvébe a táncdalfesztivált. Amikor a történet szerint először járt szerelme, a gyönyörű, sudár, hosszú hajú, Koncz Zsuzsára hasonlító lány szüleinél, éppen a táncdalfesztivált nézték:

Most egy szolid, de szépen, tisztán éneklő leányzó énekelt. Nem volt hatalmas hangja, nem volt semmi különös benne, sem a hangszerelésben. A vonósok erőlködtek; a lány tiszta és magas hangokat csalt elő a torkából. De a szöveg hatására közelebb csúsztunk egymáshoz. Klári is érezte, hogy valamit üzent ez a dal, mely nem kapott különösebb pontokat, se nagy tapsot. A nevet sem jegyeztem meg, ki volt. De az őszinte előadás szíven ütött. Arról énekelt, ami megtörténhetett vele is. A dallam a fülemben maradt, s az erősen közhelyszerű szöveget pedig könnyű memoriterként raktároztam el.

A könyv olvasásának ezen a pontján egyből eszembe jutott egy dal, ami akkoriban nekem is nagyon tetszett, mert tisztaságot éreztem benne. Erősen gyanakodni kezdtem, hogy ez lehetett:




És ahogy haladtam előre az olvasásban, kiderült, hogy jó volt a megérzésem.
 
A könyvben nyár végén persze félbeszakad a gyönyörű kapcsolat, hiszen még törékeny a szerelem, mindketten fiatalok a családalapításra. De azért leveleznek s egy napon kislemez érkezik Kláritól, rajta a dallal. A fiú a kollégiumban egy lány szobájába kopogtat be, neki van csak lemezjátszója és együtt hallgatják meg:

Surrogás, kis recsegés is ... S fölcsendült a dal azon az érdekes, kislányos, üde tiszta hangon a vonósok elcsendesülése után. Mintha Klári keze szorította volna a kezem, szinte valóságos fájdalmat éreztem az "Egy hajszálon múlt a mi szerelmünk..." szomorúan ívelő dallamára. Vibrált a levegő, amikor kattant a lemezjátszó.

Hogy ezután mi történik, nem árulom el :)

Az énekesnő neve, amit Nagy Gáspár nem jegyzett meg, Nagy Lívia. Kíváncsi lennék, mi lehet vajon most vele és vajon tudja-e, hogy réges-régi dala irodalmi műben szerepel...

S amikor az író majdnem harminc év után újra Kanizsára látogat, ott áll az éppen most felújítás alatt álló bankpalotával szemben:

Várt. Azt sem tudta, hogy pontos célja volt-e jövetelének. De tudta: itt, ezen a helyen kell állnia. Ennél forgalmasabb pontja nincs a városnak. Itt csaknem mindenki elhalad, s mindjárt, alig egy röpke félóra múlva mindenütt vége a munkaidőnek. Ha él, akkor erre jön Ő is, ha még nem felejtette el a csaknem 300 éve erre portyázó janicsárt... Tele volt kétségekkel.

Akkor azt gondolja, hogy hiszen van még ideje várni. Mi azóta már tudjuk, hogy ebben tévedett, alig egy évtized maradt az életéből.

Érdekes, hogy a Hajszálon múlt-dal nem az 1968-as, hanem az 1969-es fesztiválon hangzott el. Ez a tény azonban nem teszi hiteltelenné a könyvet. Sőt, éppen ennek köszönhetően egy cseppet beleláthatunk az írói módszerbe. Nyilván nem minden esemény történt "hajszálra" úgy, ahogy a könyvben szerepel, hiszen egy szépirodalmi alkotásról van szó. A külső történések egy része minden bizonnyal az írói fantázia terméke, vagy mint ebben az esetben is, későbbi, esetleg korábbi események áthelyezése.  Klári, a hosszú hajú törékeny lány lehetséges, hogy több lányismerős összevonásából (+ képzeletből) öltött testet. De a külső váz, a helyszín, a korhangulat, az életérzés, az író saját gondolatai, korábbi tapasztalatai, majdnem-felnőttkori énjének ábrázolása nyilvánvalóan nem kitaláltak. Sőt, szerintem éppen a művészi hitelességhez volt szüksége például e dal időpontjának megváltoztatására is...

Sajnálom, hogy a könyv megjelenésének és kanizsai bemutatójának idején nem tudtam a dal könyvben betöltött szerepéről. Akkor még lehet, hogy nem is létezett kedvenc videomegosztó portálunk, ahonnét most leloptam a klipet, de nekem megvan az eredeti bakelit kislemez, még 1969 nyarán megvettem, így meglepetésként be lehetett volna játszani. Kíváncsi lettem volna a hatásra...

11 megjegyzés:

Megyes Klára írta...

Kati! Erre a dalra én is emlékszem! "nekem ne mondja senki sem" - erre részre... :-)
Éppen csak átfutottam a szöveget, de ennyit én is hozzá tennék: barátaim anyukája volt az a tanító nénije, akinek először megmutatta a verseit! És azt mindig el is mesélte, hogy Edit néni mit mondott rájuk! Itt laknak Diósdon ők is, Edit néninél járt is "Nagy Gazsi". Mikor fölvette a budakeszi könyvtár a nevét, akkor a megnyitóra elvittem Edit nénit is, a fotói is szerepeltek a kiállításon.

Kataliszt írta...

Szia Klári, kösz az érdekes adalékot!

Névtelen írta...

Kedves Kataliszt!
A "Hajszálon múlt a mi szerelmünk" kezdetű dal zeneszerzője és szövegírója dr. Mészáros Ágnes aki a Korda György énekelte "Becsaptál" c. számot és a Szécsi
Pál által előadott "Ne szeress belém" c.nótát is írta. A szerzőt személyesen ismertem és biztos,hogy az elsők között voltam aki a dalt az ő előadásában hallotta. Ismerem a dal hátterét is, azt,hogy kiről és kinek szólt. Az illető maga is fesztiválszereplő volt bár nem szólista. Neki íródott az a dal is amit Kovács Kati énekelt az 1968-as fesztiválon: "Ne akard őt elrontani" címmel. Dr Mészáros Ágnes maga is énekelt rádiófelvételen és írt szöveget Bágya András zenéjére ezekben az években.
Üdvözlettel egy régi "beat-zenész"

Kataliszt írta...

Kedves "beat-zenész", nagyon örülök a hozzászólásnak és az értékes kiegészítésnek! Ha esetleg van még kapcsolata Mészáros Ágnessel, érdekes lenne, ha megtudhatná, hogy dala szerepel Nagy Gáspár könyvében. Csak nem tudom, hogy Mészáros Ágnes akkoriban mennyi idős volt, egyáltalán aktív-e még mostanában, vagy hogy ilyen tapintatlanul fogalmazzak, életben van-e... Esetleg Nagy Líviáról nem tud valamit?

Névtelen írta...

Kedves Kataliszt! Sajnos Mészáros Ágnessel minden összeköttetésem megszakadt a 80-as években és azt sem tudom él-e még. A fesztiválkorszakban a húszas évei második felét taposta, akkoriban fejezte be az orvosi egyetemet. Még egy ismertebb dala fűződik az említett személyhez, a címe: "A mosolyodat el kellene ültetnem" és Vincze Viktória énekelte. Azt tudom,hogy Ági musical írással is próbálkozott de a későbbi években mindenhol zárt ajtókra lelt. Biztos vagyok benne,hogy ez a sikertelenség nem a tehetségén múlt,inkább azon,hogy nem állt csapat mögötte, ő afféle "magányos vadász" volt. Nagy Lívia, Lili- ez volt a beceneve, a 80-as években bárokban énekelt, akkor beszéltem vele utoljára. Nagyon attraktív volt és a hangja is nagyszerű.Ő zenész is - sok éven át hegedült, nagyon fiatalon csöppent bele a könnyűzenei világba, nem kizárt,hogy aktív még,az is lehet,hogy külföldön van.

Kataliszt írta...

Azért ha valahol, valamikor összeakadna valamelyikükkel, mesélje el a történetet! Köszönöm újra!

Livia Nagy írta...

Kedves Kataliszt! Ha meg erdeklem, akkor elmondom, hogy israelben elek 1996 ota.Sirva olvastam el ezt az egeszet, hiszen ez a letemet bizonyitja.Koszonom ezt az egeszet,es mindig sok szeretettel fogok gondolni Onre! Udvozlettel Peterdi Lili szuletett Nagy Livia

Livia Nagy írta...

Kedves Kataliszt! Sirva olvastam el a blogjaban, hogy valamikor valaki az en dalomra erezte meg a szerelem varazslatat. Israelben elek 1996 ota. Nagyon furcsan ereztem magamat, hogy meg vannak, akik emlekeznek Ram.Az eletem nagyon egyszeru, de egyben nagyszeru is. Es koszonom ezt az elmenyt! Szeretettel Peterdi Lili Nagy Livia

Kataliszt írta...

Kedves Lívia, nagyon boldog vagyok, hogy eljutott Önhöz ez az írás és köszönöm szépen, hogy jelentkezett!!! Ez most nekem szinte akkora élmény és meglepetés, mint talán Önnek lehetett, amikor ráakadt a blogomra.
Annak idején én gimnazista voltam és a "Hajszálon múlt" volt az egyik dal, ami a legjobban tetszett nekem, maga a dal is és az is, ahogyan Ön énekelte - meg is vettem akkor a kislemezt és sokat hallgattam. Ennyi év után újrahallgatva is nagyon tetszik, pedig nem egy könnyű dal, szerintem rutinosabb énekeseket is erősen próbára tett volna, Ön viszont olyan fiatalon is gyönyörűen csinálta: makulátlanul tisztán, nagyon szép szövegkiejtéssel és kifejező erővel, egyszerűen és őszintén. Örülök, hogy szép élete van ott tőlünk messze és kívánok szeretettel további sok-sok nagyszerű évet. Remélem, máskor is jár majd a blogomban, talán talál benne más érdekes olvasnivalót is, ha nem is ennyire személyeset, mint ez az írásom volt.
Sok szeretettel: "Kataliszt"

Névtelen írta...

Ez aztán szuper ! Hogy ennyi év, és áttét után sikerült kapcsolatba lépni Nagy Líviával egy másik földrészen...
KÉpzelem Kati, mennyire örültél a jelentkezésének. Gratulálok szeretettel:
Éva

Kataliszt írta...

Most képzeld el, Éva!! Teljesen boldog lettem tőle, annyira megható!!