Weöres Sándor és a zene 1.

Verdi és Wagner mellett Weöres Sándor emlékévet is ünnepelünk, hiszen az egyik legnépszerűbb magyar költő száz éve, 1913. június 22-én született. Azt gondoltam, róla megemlékezni nagyon is a helyén van egy zenével foglalkozó blogban, és ezt talán indokolnom sem kell. Anélkül, hogy az ember statisztikai gyűjtőmunkát végezne, azt hiszem, nyugodtan megkockáztathatjuk a kijelentést, hogy ő a magyar irodalom leggyakrabban megzenésített költője.

Nyilván nem véletlenül, hiszen verseinek - és nem csak gyermekverseinek! - legfontosabb jellemzői közé tartozik a ritmus és a zeneiség. Erről a témáról már sok tanulmány, publikáció, előadás, sőt, doktori értekezés is született. Én nem szeretnék ezekkel versengeni - nem is tudnék - inkább érdekességeket próbálok megmutatni ebből a hatalmas témából.

Mielőtt belekezdünk, azért ajánlok néhány komoly tanulmányt e tárgykörben, olyan irodalmakat, amelyek interneten is hozzáférhetők.

Először is itt van Pethő Ildikó doktori disszertációja (Zenei elv, zenei műfajok és kompozíciós technikák Weöres Sándor költészetében), amely még nem a megzenésítésekről szól, hanem Weöres költészetének zenei aspektusait elemzi. Végső konklúziója az, hogy Weöres Sándor verseiben a zeneiség nemcsak a mindenki által érzékelhető népdalszerű ritmusokból és a csengő-bongó rímekből adódik, hanem sokkal mélyebbről ered. Mint írja, és mintegy 140 oldalon át számtalan példával mélyrehatóan bizonyítja, Weöres a nyelv alkotóelemeiből, a szavakból a zenei kompozíciós törvényeket alkalmazva teremtett költészetet.

Ennek illusztrálására elsőként magától a költőtől hallgassuk meg Bolero című versét. Ez arra is jó példa, hogy Weöres életművében kifejezetten sok olyan vers található, amely már címében is zenei műfajokat, formákat idéz:

Ittzés Mihály egy rövidebb előadásában csoportosította a Weöres-megzenésítéseket, amelyek rendkívül széles skálájúak: kiterjednek a klasszikus zenére, a "sláger" zenére, a világzene számtalan irányzatára és sok olyan produktumra is, amelyek ezek határterületein leledzenek, esetleg nem is lehet őket műfajilag beskatulyázni. Közöttük külön nagy fejezetet alkotnak a gyerekeket megcélozva komponált, előadott dalok. Persze, ezek nemcsak műfajilag, hanem művészi értéküket tekintve is meglehetősen szóródnak, hiszen Weöres ritmusai zeneileg képzetlenebb előadókat, formációkat is csábítanak a megzenésítésre. A nem-klasszikus megzenésítések közül, mint ezek "krém"-jét Ittzés kiemelte Sebő Ferenc és muzsikustársainak a táncházi muzsika által megtermékenyített dalait, illetve a Kaláka együttes hangulatos, játékos megzenésítéseit. Ezek ugyan szerinte nem érik el az eredeti versek színvonalát, ám, mintegy "hordozórakétaként" szolgálatot tesznek a költészet népszerűsítésében és az ízlés fejlesztésében. Ő nem említette, de én ide sorolom a Halász Judit és Koncz Zsuzsa által énekelt, nagyrészt Bródy János nevéhez fűződő, a slágerzenéhez közelebb álló Weöres-dalokat is.

Legközelebb klasszikus zenébe álmodott verseket mutatok és elmesélem a hozzájuk fűződő történeteket.