A patikus és a zongoraművész 1.

Az elmúlt alkalommal a letűnt Kanizsa egy érdekes figurájáról, Práger Béla gyógyszerészről írtam, aki a 19. század utolsó negyedében mint a zenei élet mecénása írta be nevét városunk történetébe. Felsoroltam koncerteket, amelyeknek létrejötte bizonyíthatóan az ő nevéhez fűződött és megemlítettem, hogy külön fejezet illeti meg a zeneszerető patikus életében Alfred Grünfeld zongoraművész kanizsai tartózkodásait.

A mai alkalommal nézzük meg kicsit pontosabban, ki is volt Alfred Grünfeld, vagy ahogyan a korabeli hazai sajtó írta, akkoriban magyaros névalakban emlegetve minden külföldit, Grünfeld Alfréd?

Az izraelita származású művész 1852-ben Prágában született, apja bőrkereskedő volt. Első zongoraleckéjét négy éves korában kapta, s aztán olyan tehetségesnek bizonyult, hogy elvégezte a prágai konzervatóriumot, majd Berlinben még tovább tanult Theodore Kullak nevezetes magán-zeneakadémiáján. Alig múlt húsz éves, amikor kész művészként 1873-ban Bécsben telepedett le, s ott is élt 1924-ben bekövetkezett haláláig.

Nagynevű zongoraművész és tanár lett, egyik meghatározó személyisége az osztrák főváros zenei életének - és egyúttal szeretett figurája a művelt köröknek. Jó barátja volt például Brahms és Johann Strauss... Zongorajátékáról elismerően emlékezett meg a korszak rettegett kritikusa, Eduard Hanslick.

Ám Grünfeldet nemcsak Bécsben ismerték, hanem koncertkörútjai révén egész Európában - beleértve Oroszországot és Skandináviát -, sőt, az Egyesült Államokban is. Uralkodói elismerésekben is részesült, így például kitüntette III. Sándor orosz cár, Berlinben pedig elnyerte az "udvari zongoraművész" címet. 1897-től a Bécsi Zeneakadémia professzora lett. Zeneszerzéssel is foglalkozott, két operettje mellett kifejezetten előadási célra írt saját magának egyrészt eredeti zongoradarabokat, másrészt pedig, mint az akkoriban - elsősorban Liszt Ferenc révén - divatos volt, ismert műveket dolgozott át zongorára, technikailag jól látványossá téve azokat. Amúgy ez nyilván összefügg azzal, hogy koncertjein rögtönözni is szeretett - ennek majd városunkkal kapcsolatban is jelentősége lesz.

Grünfeld arról is nevezetes a zenetörténetben, hogy a zongoraművészek közül ő volt az első, aki átlátta a hangfelvételek készítésében rejlő hatalmas lehetőségeket - amelyeket annak ellenére megérzett, hogy azért az akkori, gyerekcipőben járó technika még nem nyújtotta azt a hang-élményt, mint egy élő előadás. Ennek ellenére jócskán készített hangfelvételeket, amelyek szerencsére ma is hallgathatók.

Amúgy Grünfeld mintegy másfél évtizeddel Práger Béla után halt meg, 72 éves korában. Síremléke Bécs központi temetőjében található.

Amikor e hónap elején Bécsben jártam, megkerestem azt a címet, ahol Grünfeld 1888-tól élt és ahol 1924. január 4-én meghalt. A Getreidemarkt 10. számról kiderült, hogy egy monumentális és kifejezetten dekoratív bérház Bécs I. kerületében. Nyilván megfordult itt sok muzsikus barátja, de járt nála a mi Práger Bélánk is...

Az épület kapuja felett portrédomborműves emléktábla idézi Grünfeld alakját, úgyhogy egészen biztosan jó helyen jártam:

Nos, korának e tényleg elismert és híres művésze rendszeres vendége volt Nagykanizsának, pontosabban Práger Bélának. 

Legközelebb egy kis áttekintést szeretnék adni kanizsai tartózkodásának történeteiből a régi újságok híradásai, cikkei segítségével. Általuk nemcsak jobban megismerjük a részleteket, hanem városunk korabeli légköréből is megérezhetünk valamit...

Addig is hallgassuk mi is Grünfeld Alfrédot. Kedvenc videomegosztó portálunkon válogathatunk a hangfelvételei között - így a technika segítségével kicsit beleképzelhetjük magunkat a jó egy évszázaddal ezelőtti zenekedvelő kanizsaiak helyébe, miközben egy saját szerzeményű keringője szól :)