A patikus és a zongoraművész 2.

Alfred Grünfeld (1852-1924)

Ennek a résznek azt a címet is adhatnám, hogy "Egy nagy zongorista életének kisvárosi epizódjai". Két írással ezelőtt meséltem Práger Béláról, az egykori zenekedvelő nagykanizsai patikusról, legutóbb pedig leghíresebb vendégéről, Alfred Grünfeld bécsi zongoraművészről. Most ezt folytatom, konkrétabban rátérve Grünfeld nagykanizsai tartózkodásaira.

A korabeli kanizsai sajtó hol azt írta, hogy Práger és ő rokonok voltak, hol azt, hogy jó barátok. Egy biztos: 1878 és 1905 között Grünfeld rendszeresen megfordult városunkban és olyankor Práger Bélánál lakott a múltkor megmutatott Király utcai házban. Nyilván remekül érezte magát, hiszen valóban nagyon sokszor visszajött, volt, hogy hetekre. Éppen abban az időben cseperedtek Práger Béla 1878 és 1885 között született kislányai. Azt sajnos még sehonnét nem tudtam kideríteni, hogy a zongoraművész családos ember volt-e, de úgy tűnik, nem volt ellenére, hogy kisgyerekes családnál töltse az idejét, még ha Prágerék nagy házában nyilván el is tudta szeparálni magát.

Első alkalommal 1878. március 31-én járt Kanizsán az akkor 26 éves Grünfeld, egy azóta a feledésbe merült csellistával adtak hangversenyt a Városháza dísztermében. Könnyen lehet, hogy erre a koncertre már Práger Béla szervezésében került sor, ugyanis az ő patikájába kellett betérni a nagyérdemű közönségnek, hogy megvásárolja belépőjegyét. Ezen a koncerten Grünfeld leginkább a zongorakísérő szerepét töltötte be, de azért játszott néhány önálló darabot is, mint például Chopin f-moll noktürnjét és Liszt zongoraváltozatát Schubert: Margit a rokkánál című dalára.

Még ebben az évben újra visszajött: október elején egy kis zongorázással mintegy rangot adott a Kanizsai Dalárda estjének, de pár nap múlva komolyabb műsort is játszott.

Ettől kezdve szinte minden évben egy-két hetet Kanizsán, Prágeréknél töltött. A korabeli sajtó híradásai alapján úgy számoltam, hogy 1878 és 1905 között 17 alkalommal járt nálunk és 7 alkalommal lépett fel. Ebből 3 közös hangverseny volt helyi muzsikusokkal vagy más művészekkel és 4 alkalommal adott szólóestet komoly programmal. Így bizony jócskán fellendítette városunk koncert-életét, hiszen olyan színvonalú hangversenyeknek tapsolhatott a kanizsai közönség, mintha Európa bármelyik nagy koncerttermében ült volna. Elképzelhető, hogy Grünfeld szívességből játszott, vagy ha nem is teljesen ingyen, de baráti áron - sőt, többször is jótékony céllal.

Fellépései közül érdemes megemlíteni közös hangversenyét Braga Herminával 1879. szeptember 28-án a Szarvas szálló nagytermében (ma Erzsébet tér 18.) A Nagykanizsáról elszármazott, eredetileg Práger Hermina névre hallgató énekesnő olaszos csengésű művésznevével európai karriert csinált, elsősorban német nyelvterületen; egyszer majd összefoglalom, amit eddig sikerült róla kideríteni, mert érdekes :)

Olyan is előfordult, hogy Grünfeld spontán lépett színpadra, mint történt 1882-ben Láng Fülöp, a szintén Kanizsáról elszármazott kiváló baritonista koncertjén. Ott nézőként volt jelen, s a közönség erőteljes biztatására változott át előadóvá - hát, nem tudom, a baritonista mit szólt hozzá...

1881-ben a kanizsaiak családi hangversenyt hallhattak. Alfréd fivére, Henrik ugyanis "szintén zenész", jónevű csellista volt. És ha már a családnál tartunk, még volt egy Grünfeld-testvér, Emma. Őt is többször említi a kanizsai sajtó, mint műkedvelő, de tehetséges énekest - külön kiemelve, hogy a híres bécsi zongoraművész testvére. Csak sajnos a híradásokból az nem derül ki, hogy ő abban az időben Kanizsán élt-e, vagy csak gyakori vendég volt. De ő is énekelt Kanizsán, előkelő családnál rendezett házi hangversenyen, több alkalommal éppen fivérének dalait.

Grünfeld Alfréd önálló hangversenyei közül itt van egyiknek a programja - látható, hogy valóban elsőrangú műsort adott a kanizsaiaknak is:

Zalai Közlöny 1882. október 5.

Akit érdekel a pontos műsor, kiböngészheti az újságkivágásból. Ami még fontos a híradásból, az az, hogy mindig gondoskodott jó zongoráról egy ideszállíttatott Bösendorfer alakjában. Hangversenye jegyeit pedig most is a Práger-gyógyszertárban lehetett megvenni.

Nézzük meg akkor éppen ennek a koncertjének sajtóvisszhangját:

Zalai Közlöny 1882. október 12.

A fellépések mellett bőven fennmaradt többi idejét hogyan tölthette Grünfeld Prágeréknél? És úgy egyáltalán: mi vonzhatta Bécsből, a zene egyik európai fővárosából Nagykanizsára?

Idejének valamennyi részét nyilván gyakorlással töltötte, hiszen a koncertező zongoraművész életformáját élte. Mint már írtam, sokat utazott egész Európában, beleértve Oroszországot és Skandináviát és több körutat tett az Egyesült Államokban, nyilván formában kellett tartania magát és talán repertoárját is bővítenie. Mellette zeneszerzéssel is foglalkozott - a fentebbi újságcikkben láthatjuk, hogy két saját művét is játszotta ezen a koncerten; de nemcsak ezen, hanem valamennyi fellépésén; ezeket a darabokat meg is kellett írnia valamikor - nyugalmasabb időben.

A sajtóból tudjuk, hogy jól hegedülő házigazdájával és Kanizsán szerzett további barátaival nagy házimuzsikálásokat is rendeztek. Mindezek mellett nagyon szeretett eljárni kávéházba, étterembe cigányzenét hallgatni. Ez nemcsak szórakozás volt számára, hanem egyúttal anyagot gyűjtött a koncertjein való improvizáláshoz.

Szerencsére abban az időben családiasabb volt az újságírás, így a Zalai Közlöny több szemléletes kis híradást is közzétett. Ezt írta például 1882. június 15-i számában, amikor Grünfeld, amerikai turnéja előtt három teljes hetet Prágeréknél töltött:

Formaszerint Práger Béla gyógyszerész úr vendége volt, de valósággal a nagy közönségé. Nyilvános hangversenyben nem lépett fel ezúttal, de azért itt időzésének majdnem minden estéje az volt. Azok, kiket a szerencse nem vihetett közelébe, ablakai alá mentek, éjfélig ott álldogáltak, csakhogy remek játékában gyönyörködhessenek. Bennünket magyarokat annyira megszeretett, hogy nem is tartotta zeneestélynek, melyen egy szusz alatt 30-40 magyar népdalt el nem játszott. És hogyan játszotta azokat! Mintha csak a "kecskeméti pusztán" látta volna meg a napvilágot, nem pedig Libusa városában. Ilyenkor a termekből és az utcáról felhangzó éljen és tapsvihar egybeolvadt s szűnni sem akart.

Mindez a Király utca 41.-ben és előtte, ma tényleg nehéz elképzelni...

Zárójelben: "népdal" alatt valójában a kor népszerű magyar nótáit kell értenünk, de az azért lehet, hogy közéjük néhány igazi népdal is belekeveredett.

Ugyancsak ekkoriban írta a Zalai Közlöny (1882. május 25.), hogy Grünfeld

Itteni barátainak társaságában elzarándokol esténként abba a fogadóba, hol a Darázs Miska és bandája valóban remek játékában gyönyörködhetik. A magyar nóták épúgy felvillanyozzák kedélyét, mintha csak született magyar volna; sohse láttak még cseh-németet úgy igazán sírva vigadni!

Az "abba a fogadóba" célzás egész pontosan Kanizsa akkori legfényesebb szállodája, az Arany Szarvas éttermét és kávéházát jelentette, ugyanazt az épületet, amelynek nagytermében Grünfeld koncertet is adott:

Erzsébet tér 18. Ez volt a Szarvas épülete, csak azóta a 2. emeletet lebontották

1900 után megritkultak a zongoraművész kanizsai látogatásai, valószínűleg azért, mert akkor már a bécsi zeneakadémia tanáraként is működött.  Az utolsó hírt 1905. szeptember 30-án olvashatták róla a kanizsaiak a Zalai Közlönyben, miszerint:

Grünfeld Alfréd, cs. és kir. kamaraművész és porosz kir. udvari zongoraművész rokonai látogatására f. hó 29-én Nagykanizsára érkezett.

Aztán Práger Béla megbetegedett és 1909-ben elhunyt, s ezzel mintha városunk zenei aranykora is befejeződött volna...

Grünfeld 1924. január 4-én hunyt el Bécsben, abban a városi palotában, amit már szintén megmutattam. A Központi temetőben (Zentralfriedhof) nyugszik. Nevét azóta utca viseli Bécsben.

Forrás: findagrave.com

Hát ilyesmi zene is kiszűrődhetett a Király utca 41. ablakaiból, mint amit most fogunk hallani Alfred Grünfeld előadásában :) Magyar témákra írt Op. 55-ös Magyar rapszódiáját 1905-ben játszotta lemezre - talán ezeket a dallamokat is Kanizsán ismerte meg...