A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1880-as évek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1880-as évek. Összes bejegyzés megjelenítése

A Rosenberg-sorozat tartalomjegyzéke

2012. október 17., szerda

0 megjegyzés
A mai alkalommal újdonsággal nem szolgálok, viszont megcsináltam a Sigmund Romberg születésének 125. évfordulója alkalmából családjával, azon belül pedig kiemelten édesapjával, Rosenberg Ádámmal foglalkozó sorozat összefoglaló tartalomjegyzékét. Április 19-én tettem fel a blogba az első részt, a legutolsót pedig alig egy hete, október 11-én. Csaknem fél évig kitartott a téma :) Éppen e hosszú idő miatt láttam szükségét a tartalomjegyzéknek. Bár itt a blogban eleve van lehetőség címkék, azaz tárgyszavak alapján keresgélni – a jobb oldalon található hosszú névsorból az R betűsök közül kiválasztani a Romberg/Rosenberg család tagjait, a tartalomjegyzékkel mégis egyszerűbb lesz, ha valaki a megfelelő sorrendben kívánja áttekinteni az egész sorozatot. Sőt, így a fejezetcímekhez rövid tartalmi leírásokat is tudok mellékelni, ami szintén praktikus lehet.

S hogy Sigmund Romberg születési évfordulója kapcsán miért az édesapjáról írtam? Egyrészt azért, mert a kezdetektől, amikor az első újságcikkeket megtaláltam róla, rendkívül szimpatikus volt nekem. Másodszor pedig azért, mert Rosenberg Ádám egy jó évtizeden keresztül többféle minőségben is aktív résztvevője volt Nagykanizsa zenei életének. Nemcsak a kenyerét kereste a zenével, hanem minden módon igyekezett előmozdítani szülővárosa zenei, és egyáltalán, kulturális életének fejlődését, s ezt már önzetlenül tette. A korabeli híradásokból kirajzolódik, hogy nagy vágya volt egy profi szintű városi ének- és zenekar létrehozása. Ez az 1880-as években nem sikerült, pedig sokat tett érte. Valószínűleg, bármennyire is "muzsikáló város" volt Kanizsa, ehhez a nagyszabású tervhez akkor még nem volt meg minden feltétel, illetve maga Ádám is egy évtized után végleg elhagyta szülővárosát. Nemcsak világhírű fia, de az ő neve is feledésbe merült, mint oly sokaké, akik a maguk idejében ismert és népszerű emberek voltak Kanizsán. Ezért is írtam róla ezt a sorozatot, ami, ha menet közben nem is olvasták olyan rengetegen, azért a virtuális térben fennmarad az utókornak – legalábbis nagyon remélem...

Íme a tartalomjegyzék:

A musical egyik atyjaként ismert Sigmund Romberg Nagykanizsán született 1887-ben, eredeti neve Rosenberg Zsigmond.

Jeles kanizsai orvos volt (1813 körül-1866). Kanizsai tevékenysége a kevés fellelhető forrás alapján.

Rosenberg Ádám születése (1843), családja, ifjúkora.

Külföldi zenei működés után Glasgow-ból tér haza szülővárosába 1881 körül.

Kanizsai működésének kezdetei. Hol lakhatott? Hangszerkereskedése.

1881 őszén elindítja zeneiskoláját Nagykanizsán.
Rosenberg Ádám zeneszerzői tevékenysége.

Kísérlete egy kanizsai zenetársaság (énekkar és zenekar) létrehozására.

Rosenberg Ádám, a zongorista és hangversenyrendező.

Wilt Mária világhírű énekesnő Nagykanizsán, koncertjét Rosenberg Ádám szervezte és ő kísérte zongorán 

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 9.
Részvétele Nagykanizsa társaséletében. Humora. 

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 10.
Házassága, elköltözése Nagykanizsáról Beliscsére, ottani élete. Elhunyt 1925-ben.

Végül Sigmund Romberg egy örökzöld dallama, amit apja, Ádám még ismerhetett:

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 4.

2012. július 15., vasárnap

0 megjegyzés
A múltkor ott fejeztük be a témát, hogy Rosenberg Ádám Glasgowból 1881-ben hazatért. Első bemutatkozása Erdősy Eugénia hangversenyén történt. Rögtön több hírt is olvashattak róla a kanizsaiak. Elsőként azt, hogy magán zeneiskolát alapít, ahol zongorát és éneket fog tanítani. Másodszor, hogy zongorakereskedést nyit. Erről már írtam nem túl régen, még apróhirdetésének fényképét is megmutattam. Itt most annyival egészíteném ki, hogy akkor mutattam egy ma is álló épületet (most Bajza utca 5.), mint zongorakereskedésének lehetséges helyszínét. Tarnóczky Attila várostörténész ugyanezt a szomszédba, a Bajza utca 3. alá teszi. De tényleg valahol itt lehetett...
Harmadszor pedig azt tudhatták meg Ádámról a kanizsaiak, hogy szövetkezve a városban élő zenekedvelőkkel, "ének- és zenetársaságot" kíván alapítani, azaz ének- és zenekart.
Közben pedig foglalkozott zeneszerzéssel, szerepelt számos hangversenyen, volt alkalom, hogy ő hívott kiváló művészt Kanizsára koncertet adni, és tevékeny szerepet vállalt a város társas-életének fejlődésében (ez különösen érdekes lesz!).
Be fogok számolni magánéletének alakulásáról is.

Nézzük akkor sorban az egyes területeket, kezdjük a zeneiskolával.

Kanizsán 1927-ben nyílt csak városi zeneiskola, korábban magántanárok működtek – különböző színvonalon ugyan, ám az ő tevékenységük eredményeképpen városunk már a XIX. század utolsó harmadára a házimuzsikálás "mekkája" lett.
Rosenberg Ádám előtt is ismerünk néhány nevet erről a területről, például Pylleman Ferencét, aki később Bécsben lett zenekritikus és zeneműkiadó. Ekkoriban már Kanizsán lakott, és egészen az 1920-as évekig működött ugyanezen a területen Sterneck Zsigmond, s már az idősebb nemzedékhez tartozott Bischitzky Miksa. (Ők is megérnének egy misét...) Velük együtt Ádám is az első vonalhoz tartozott: ezt hangversenyeinek műsora, visszhangja, illetve nyomtatásban ránk maradt szerzeményei egyaránt bizonyítják.

Zeneiskoláját 1881 októberében indította el. Íme, itt van első hirdetésének teljes szövege a Zala tárgyévi 42. számából. Belőle nagyon sok mindent megtudhatunk. Csak sajnos azt nem, hogy hol is működött ez a zeneiskola, de lehet, hogy ez is a Bajza utcában. Sőt, talán Ádám ott is lakott.

Rosenberg Ádám zene-iskolája
T. cz.
Van szerencsém a t. érdekelt közönséggel tiszteletteljesen tudatni, hogy f. évi október h 1-én helyben, szülővárosomban zeneiskolát nyitottam. A zenetanításban külföldön különösen Glasgowban (Skócia) elért sikereim azon reménnyel biztatnak, hogy szülővárosom művészet kedvelő közönségének is kiérdemlem teljes bizalmát. Az iskola berendezése következő lesz:
A jelentkező növendékek megvizsgáltatnak előhaladásukhoz képest egyes osztályokba osztatnak be, egy-egy csoport 6-8 hasonlómenetelű növendékből áll.
Az így beosztott növendékek hetenkint háromszor kapnak egy-egy órai oktatást.
Minden egyes növendéknek kiképeztetése úgy a zongorában mint az énekben a legnagyobb gondossággal eszközöltetik.
A tanév 10 hónapból áll, melynek végén a növendékek nyilvános vizsgálaton bemutatják haladásukat úgy a zongorajátékban, mint az énekben.
A növendékek vasárnaponkint délelőtt 11–12 ig hétköznapon 5–6 ig jelentkezhetnek felvétel végett alulírottnál.
Azok részére, kiknek még zongorájuk nincs, gondoskodva lesz az iránt, hogy magukat gyakorolhassák.
A tandíj minden egyes tanulóért havonkint 4 forint.
Nagy-Kanizsa, 1881. október havában.
Teljes tisztelettel
ROSENBERG ÁDÁM
Magánoktatás zongorában és énekben óránként 1 forint.

Iskolája sikeres lehetett, mert élt egészen addig, amíg a muzsikus el nem költözött városunkból. A helyi sajtó mindig hírt adott vizsga-hangversenyeikről. Ezeket később Ádám úgy is felfejlesztette, hogy külön szervezett koncerteket kifejezetten gyermek-közönségnek. Eddig ilyen törekvésről nem olvastam Kanizsán. Nyilván korábban is előfordult, hogy a szülők magukkal vitték gyerekeiket koncertekre, ám ezek mindig az esti órákban voltak, méghozzá nem 7 órától, mint ahogy mostanában általában szokásos, hanem este 8, vagy 9 órakor kezdődtek – úgyhogy nagyon kicsi gyerekeket nyilván nem vittek oda. Ádám ekkor már maga is apa volt, elképzelhető, hogy ez adta számára az alapötletet.
1890-ben például ez jelent meg a Zala február 2-i számában:

Gyermek hangverseny. Rosenberg Ádám előnyösen ismert zenetanár tanítványaival február hó 9-én a „Polgári Egylet” nagytermében gyermek-hangversenyt rendez, melyre felhívjuk a t. szülők figyelmét, mert semmi nem képes oly nagy mérvben fokozni a gyermekek zene iránti hajlamát, mint az ilynemű zene productiók meghallgatása. A hangverseny kezdete délután pontban 4 órakor.

Itt van egy kis tudósítás képben is, egy évvel korábbról, a Zalai Közlöny 1889. március 2-i számából:


 Ez azért is érdekes, mert megtudhatjuk több növendékének a nevét. Mivel ő maga hegedűt nem tanított, a két említett fiatalember, Birk Miksa és Ármin minden bizonnyal a már említett Sterneck Zsigmond tanítványa lehetett. A külön is kiemelt Práger Saroltát, aki a város zenekedvelő, és zenei életéért sokat tett Práger Béla gyógyszerész akkor 11 éves lánya volt (később dr. Korein Sándorné), nyilván ő tanította. A bemutatott kis színdarabot lehet, hogy Ádám felesége írta, de ha nem is, a rendezésben biztosan közreműködött. Rosenberg Ádámnéról, Sigmund Romberg édesanyjáról később még fogok írni.

Mai zenénk Schubert: Heidenröslein (Vadrózsa) című dala. Ezt akkoriban, és még később is annyira elcsépelték szépreményű zenetanulók, hogy még kabarétréfa is lett belőle. Most kétszer mutatom meg, mert szerintem Rosenberg Ádám zeneiskolájában is biztosan "terítéken" volt. Először egy kislány előadásában:



Bár szerintem a kislány is meglepően jól énekelte, legalábbis korához képest (a végén a kísérő ütött félre), találkozzunk azért a dallal egy igazi nagy művész előadásában is:



Folyt. köv.!

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 3.

2012. június 7., csütörtök

0 megjegyzés
Az elmúlt alkalommal azzal fejeztem be Sigmund Romberg apja, Rosenberg Ádám életének ismertetését, hogy 1881 körül véglegesen hazatért, és ezzel elkezdődött szülővárosa zenei életében való részvételének gyümölcsöző korszaka.
Hazatérésében szerepet játszhatott, hogy a "vándorévek" után állandóságra vágyott. Harmincnyolc éves volt, a családalapítás is megfordulhatott a fejében, bár választottja ekkor még nem volt.
Tény, hogy hazajött és belevetette magát szülővárosa zenei életébe.

Azt gondolom, nekünk ettől kezdve lesz igazán érdekes az ő élete. Nagykanizsának ebben az időben már két hírlapja is volt, a Zalai Közlöny és a Zala, s mindkettőben bőséges forrásanyagot találunk itthon eltöltött egy évtizedéről. Csak az a kár, hogy néhány fontos konkrétumot, például azt, hogy egyáltalán hol, a város melyik részén élt, nem írtak meg egyik lapban sem. Akkoriban ezt nyilván mindenki tudta, magától értetődő volt, az utókorra pedig nem gondoltak. A felkutatott anyakönyvi bejegyzésekben sem szerepelt ilyen adat, sajnos. Azt is tudni kell, hogy abban az időben még nem létezett a maihoz hasonló utca-házszám rendszer: az utcáknak volt ugyan nevük, de az egyes házakat a tulajdonosok nevén tartották számon és emlegették.
Egy halovány nyom van, ez pedig Rosenberg Ádám hangszerkereskedésének hirdetése a Zalai Közlöny 1884. évi május 4-i számában:



Elképzelhető, hogy Tóth Lajos ügyvéd úr háza a mai Bajza utca 5. szám alatti épület volt; vagy ha nem pontosan az, akkor is valahol azon a környéken kellett, hogy legyen, mert ott egy nagyobb terület és több ingatlan a város egyik leggazdagabb emberének számító ügyvéd tulajdonában volt (amiket ő egyébként kereskedő apósától örökölt meg). A Thúry György Múzeumban még Kanizsa kataszteri térképét is előkotorták, de nem lehetett egyértelműen megállapítani az egyezést. Ami miatt azt gondolom, hogy esetleg ez, a régi kanizsaiak által "Szögletház"-nak nevezett épület lehetett, azt egy későbbi kanizsai muzsikushoz fűződő adat sejteti.

Nagykanizsa, Bajza utca 5.
1896-tól ugyanis egy Hofrichter Emma nevű hegedűtanár hosszú évtizedeken át működött Kanizsán és 1898-as, majd 1899-es hirdetésében ő is úgy jelölte meg lakhelyét, hogy az a Tóth Lajos-féle ház – illetve, egy évtizeddel később, amikor már volt utca-házszámozás, akkor neve alatt Bajza utca 5. szerepelt a városi címjegyzékben. Ha nem költözött közben máshova, akkor ez az a ház, ahol Rosenberg üzlete volt korábban.
Hát, egyelőre ennyit tudunk ebben az ügyben.

Akkor végre kezdjük el a böngészgetést a korabeli kanizsai hírlapokban, s e hírek, cikkek nyomán ki fog előttünk bontakozni Rosenberg Ádám kanizsai működése, képet kaphatunk a város akkori életéről, hangulatáról s valamennyire Ádám emberi egyéniségéről is.

Az első esemény, amiről mindkét lap hírt adott, érdekes módon Erdősy Eugéniához kapcsolódik. A tragikus sorsú Eugéniának tavaly hosszabb sorozatot szenteltem itt a blogban. 1881. szeptember elején, mielőtt elfoglalta volna berlini állását, mint a Frigyes-Vilmos színház primadonnája, jótékonysági koncertet adott gyerekkora városában. Ezen, több kanizsai muzsikus mellett szerepelt a frissen hazatért Rosenberg Ádám is, mint az egyik zongorakísérő. Íme, a rá vonatkozó néhány mondat a Zala 1881. szeptember 7-i számából:

Meleg elismerést érdemelnek Rosenberg Ádám és Grünhut Henrik urak, kik a zongora kíséretet vállalták magukra. [...] Rosenberg Ádám úrról örömmel említhetjük, hogy az idén nem megy vissza Glasgowba, hol kitűnő zongoraművész hírében áll, hanem városunkban marad, a hol hallomásunk szerint zeneiskolát fog nyitni. Ennek városunk művészetkedvelő közönsége csak örülhet.

A részletben említett Grünhut Henrik gazdag gabonakereskedő, és jó amatőr zongorista volt, nősülése előtt sokszor fel is lépett nyilvánosan. Ő a szintén amatőr fuvolistát kísérte, a profi Ádám pedig a koncert főszereplőjét, Eugéniát.

Legközelebb innét folytatom!

Mai klipünk tulajdonképpen két klip: egy érdekes kétrészes összeállítás a billentyűs hangszerek történetéről. Jakub Zahradnik zeneszerző, zongoraművész játszik egy egész sorozat hangszeren.  Ő ma Prágában foglalkozik ugyanazzal, mint amivel  Rosenberg Ádám az 1880-as években Nagykanizsán...