A nagykanizsai vasútállomás zenei emlékei 2.

Minisorozatomból megtudhatjuk, hogy egy vasútállomásnak is lehet zenetörténete. A nagykanizsainak biztosan van!!

Akit érdekel az első rész, ITT megtalálhatja.

Folytassuk, most már egészen benne vagyunk a téma közepében.

A vasúton és annak kiegészítő létesítményeiben dolgozók különféle egyleteket hoztak létre. Különösen aktív volt a Fűtőházi Kézművesek Önsegélyző és Önképző Egylete, amely 1907-ben férfikart (később vegyeskarrá vált), majd színjátszókört alapított. A Fűtőházi Kézművesek Dalköre 1912 és 1930 között Rácz János karnagy vezetése alatt élte fénykorát (1924-ben 70 tagot számlált). 1926. május 24-én ünnepélyes, városi szintű nagy ünnepségen avatták fel zászlajukat az állomáshoz közeli Amerika (a későbbi Vén Diófa) vendéglőben. Ez a csoportkép, középen Rácz János karnaggyal, valószínűleg aznap és ott, a kerthelyiségben készült:

Forrás: Tarnóczky Attila: Hol-mi

A kórus jeles eredményekkel vett részt több országos vasutas dalosversenyen s élénkítette a város zenei életét egészen a háborús évekig. 1945 őszén újjáalakult és mint MÁV Kodály Zoltán Vegyeskar az 1960-as évek közepéig működött.

Fénykorában a kanizsai állomás az ország egyik legnagyobb forgalmú pályaudvara volt. Több államférfit, közéleti személyiséget és más híres embert fogadtak itt, akár úti céljuk volt Kanizsa, akár átutazóban jártak erre. Beszélgetett a peronon Babochay polgármesterrel Ferenc József. Egy másik alkalommal az utazgató Erzsébet királyné az akkor első osztályú étteremben fogyasztotta el — igaz, Bécsből hozott — ebédjét. Ez ugyan nem zenei téma, de megmutatom a híradást, biztos sokakat érdekel; divat-tudósítás is egyben ♥

Zala-Somogyi Közlöny 1872. március 28.

Az állomáson rótták le kegyeletüket a kanizsaiak Kossuth Lajos koporsója előtt, s ünnepelték a vonatablakban felismert Szent–Györgyi Albertet, rövid idővel a Nobel-díj átvétele után.

A pályaudvaron nagynevű muzsikusok is megfordultak.

Liszt Ferenc valószínűleg több alkalommal is átutazott Kanizsán Pest és Róma közti gyakori útjain, de a helyi sajtó csak egyszer, 1865 augusztusában emlékezett meg róla: 

Liszt Ferenc, hírneves művész hazánkfia … Kanizsán vonult keresztül a vaspályán. Érkezése, ha csak kevéssel is az előtt tudatott volna, városunk műkedvelői bizonyosan lehetőleges fényes fogadtatásban részesítették volna őt.

Az emlegetett fényes fogadtatást viszont három alkalommal is megrendezhette a város Blaha Lujza üdvözlésére, aki mindhárom alkalommal (1885, 1891, 1904) vendégszerepelni jött Kanizsára.

Mindannyiszor hatalmas tömeg várta az állomástól a városközpontig sorfalat állva. Mint a Zalai Közlöny tudósítója az első látogatásról írta, a vonatról leszálló művésznőt az első osztályú váróterem előtt fehér ruhás lányok virágesővel fogadták. Rövid üdvözlő szónoklatok után Blaha Lujza és vendéglátói a város fogatán, lelkes ovációk közepette hajtattak végig a Csengery úton. A háztulajdonosok drapériákkal és délszaki növényekkel díszítették fel ablakaikat, az utca két oldalán a tömeg zászlókat lobogtatott. 1904-ben a mai Ady, akkor Kazinczy utcán vonult a menet a város felé. A ferences templom előtt a lelkes közönség kifogta a lovakat a kocsiból, úgy vitték a nemzet csalogányát Korona–beli szállására… Hasonlóan lelkes, bár méreteiben szerényebb fogadtatással tisztelt meg a város két másik neves primadonnát: 1895-ben Küry Klárát, 1926-ban Pálmay Ilkát, ők is fellépésre érkeztek.

A meleg fogadtatások után egy tragédia utolsó fejezete is a kanizsai állomáshoz kötődik. Ide érkezett meg egy virágokkal, koszorúkkal teljesen megtöltött vasúti kocsiban Berlinből 1886. szeptember 14-én a fiatalon, pályája teljében öngyilkosságot elkövetett kanizsai kötődésű európai hírű operett–énekesnő, Erdősy Eugénia koporsója. Innét vitték a Batthyány utca 2. alatti gyászházba, majd hatalmas tömeg jelenlétében a köztemetőben helyezték örök nyugalomra.

1933. október 25-én késő este egész csapat rendőr vigyázott az állomáson, nehogy tragédia történjen: Vasa Prihoda cseh hegedűművészt őrizték a tüntetőktől az éjféli budapesti gyors elindulásáig. Prihoda októberi, Nagykanizsát is érintő hangversenykörútját megelőzően Prágában betiltották az ellenzéki magyar napilapot. Számos más intézkedést is hoztak a felvidéki magyarság ellen, valamint atrocitásokra is sor került. Erre reagálva tüntettek a Trianon által határvárossá tett Kanizsán a Városi Színház előtt, sőt, a színpadra lépő művészt ki is fütyülték (mintha ő tehetett volna róla...), aki azonban hősiesen végigjátszotta műsorát. Amikor fellépése után el akarta foglalni megrendelt szobáját, a színházzal csaknem szemben lévő Pannónia szálló tulajdonosa nem engedte be az épületbe, s a nagy erőkkel kivonult rendőrség azt tanácsolta, hogy utazzon el a városból. Így került a világ akkori egyik legjobb hegedűművésze rendőri segítséggel a vasútállomásra, s hagyta el szerencsére sértetlenül a várost.

Illusztrációként megnézhetjük Prihodát mozgófilmen:

Átutazóban fordult meg a kanizsai állomáson két érdekes páros.

1897 januárjában Rigó Jancsi cigányprímás az éjszakai vonat egy első osztályú kétüléses kocsijában utazott Chimay hercegnével Nizzába tartva. Az alacsony sorból felkapaszkodó cigánymuzsikus és az amerikai milliomoslányból lett főrangú hölgy 1895-ben Párizsban indult, s tíz évig tartó szerelmi kapcsolata az akkori idők egyik legnagyobb botránya volt...

Zalai Közlöny 1897. január 16.

1938 pünkösd hétfőjén a kor „álompárja” tekintett ki a kanizsai állomásra egy másodosztályú (!) fülke ablakából, Rómába menet. Nem volt nehéz megismerni, hogy Eggerth Márta, az egész világon közkedvelt magyar énekesnő és világhírű énekes férje, Jan Kiepura érkeztek a vonattal Kanizsára. A híres művészpár a vonatban pénzt váltott, majd hosszasan elbeszélgetett a pályaudvar összesereglett közönségével, akik lelkesen megéljenezték a két filmsztárt – jelentette a Zalai Közlöny tudósítója. A művészházaspár zenés filmjeit akkoriban Kanizsán is jól ismerték.

Folytatása következik!

A muzsikáló kanizsai polgármester 4.

A dr. Krátky István és a zene kapcsolatáról szóló hosszabb dolgozatomban ott tartunk, hogy milyen konkrét, zenével összefüggő kérdésekben nyilvánult meg hivatalosan mint polgármester.

A Vannay János zeneiskolai igazgató és Ketting Ferenc kóruskarnagy konfliktusában játszott kiegyensúlyozó szerepe után volt még két másik nagy port felvert ügy az 1930-as évek Nagykanizsáján. 

Az egyikről már írtam, de úgy gondoltam, érdemes itt is röviden összefoglalni, hogy teljesebb képünk legyen a polgármesterről. A konfliktusban az ő megoldása lett volna az ideális, de nemcsak tőle függött a dolog, s az események átcsaptak a feje felett.

A történet a Rácz családhoz kapcsolódik. Id. Rácz János évtizedek óta megbecsült katolikus kántora volt Nagykanizsának, amikor 1932-ben a város elbocsátotta - máig nem teljesen világos indokok alapján. Utódul fiát, ifjabb Rácz Jánost tette meg, aki azonban hamarosan apja sorsára jutott, mivel a Kanizsára kinevezett püspöki biztos elleni éjszakai plakátragasztáson érték... Ekkor a polgármester - mint munkáltató - a család legifjabb tagját, Rácz Alajost, a frissen diplomát szerzett fiatal kántort alkalmazta, egyelőre segédkántori beosztásban. Ezzel viszont a plébániát vezető ferencesek nem értettek egyet. A város felzúdult, még tüntetésre is sor került és tárgyalások kezdődtek a városvezetés és a ferencesek között. A kanizsai ferences házfőnök valamiért mérhetetlenül haragudott a Rácz családra, ezért a tárgyalások nem vezettek eredményre. A polgármester a béke érdekében kénytelen volt engedni, új pályázatot kiírni, de az utókor bebizonyította, hogy ő választott jól, amikor bizalmat helyezett a fiatal Rácz Alajosba...

A másik konfliktusra 1933 őszén került sor, ez egy rövidebb eseménysorozat volt. Véleményem szerint ekkor, egyetlenegyszer fordult elő, hogy Krátky István polgármesterként nem a leghelyesebb döntést hozta - sőt, nem is kellett volna semmilyen lépést tennie. Persze lehet a dolgon vitatkozni. Egyszer majd még ennél is részletesebben körbejárom ezt a konfliktust, mert tényleg sokfajta szempontot kell figyelembe venni.

Történt, hogy Mair Gréti fiatal helybeli könyvesbolt-tulajdonos 1933-ban egy szegedi koncertrendező vállalaton keresztül bérleti hangversenysorozatot szervezett Nagykanizsára. Az előadók között olyan nagy nevek szerepeltek, mint például Németh Mária, aki akkor már világhírű operaénekesnő volt, vagy a fiatal Fischer Annie. A nyitó koncert október 25-én a cseh, már szintén nemzetközi rangú hegedűművész, Vasa Prihoda estje volt.

Ekkoriban a magyar-cseh kapcsolatok még a Trianon miatti elkeseredettségen belül is mélypontra jutottak a cseh hatóságok friss magyarellenes intézkedései miatt.  Prihodának korábban lekötött hangversenyeit emiatt több város felmondta, ám az e téren még tapasztalatlan Mair Gréti nem követte példájukat. A Városi Színház pódiumán Prihodát füttykoncerttel, bekiabálásokkal fogadták. A jelenlévő dr. Krátky a tekintélyével rendet csinált, a hangoskodókat kivezették a rendőrök s a koncert megkezdődhetett. Kint a mozikertben azonban tovább folytatódott a tüntetés, ezért a hangverseny befejeződése után - testi épségük érdekében - a két művészt rendőrök vitték ki a vasútállomásra és tették fel az éjféli pesti gyorsra.

Vasa Prihoda

A botrány hatására, mely még hetekig beszédtéma volt a városban, a polgármester  a város alkalmazásában állóknak megtiltotta, hogy a bérletsorozat további hangversenyeit látogassák. Gyanítom, ezzel az intézkedésével talán magának ártott a legtöbbet, mert így ő sem mehetett el a nagy magyar hegedűs, Zathureczky Ede koncertjére... Amúgy a sorozat további hangversenyei rendben és nagy sikerrel lezajlottak.

Még egy alkalommal fogunk foglalkozni dr. Krátky Istvánnal. A sorozat befejező része már nem konkrétan zenei vonatkozásairól fog szólni, hanem - hogy teljes legyen róla a képünk - 1944 utáni sorsáról és utókoráról.