A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zarándokévek (Liszt). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zarándokévek (Liszt). Összes bejegyzés megjelenítése

Utazgassunk Liszt Ferenccel 6.

2016. június 25., szombat

0 megjegyzés
Majdnem két hónapja, hogy utoljára utazgattunk Liszt Ferenccel. Svájci éveiből még van egy adósságom, ezt pótolom ma.
Érdekes úticélunk lesz: egy völgy, amely csak Liszt képzeletében létezik...


A Mont Blanc Robert Wallis metszete W. H. Bartlett nyomán (Wikipedia)


Előtte, aki szeretné, innét átfuthatja korábbi úticéljainkat a bevezetéssel együtt:

Bevezetés

Tell Vilmos kápolnájánál

Alpesi vizek partján

Marie naplóját olvasgatva

Genfi harangok

Ma tehát egy olyan helyre megyünk Liszt Ferenccel, amit hiába keresünk svájci térképeken. A Zarándokévek (Années de pelerinage) ciklus első, svájci évének hatodik darabja az Obermann völgye (Vallée d'Obermann) címet viseli.  Egy akkoriban nagy hatású író-filozófus, Étienne Pivert de Sénancourt (1770-1846) 1804-ben megjelent regénye az ihlető, ennek címe Oberman völgye - eredetileg egy -n-nel a végén.

De hogy ne csak képzeletbeli helyet látogassunk meg, mutatok egy valóságosat is, ahova 1835 júliusában, nagy svájci barangolásuk idején jutott el Liszt és Marie. Ez a hely a Vaud kantonban található, termálfürdőjéről és sóbányáiról is híres Bex, ahol mintegy két hetet pihentek, s ekkor olvasták Sénancourt levélformában írt regényét. Így került Liszt képzeletbeli völgye, mely, mondhatjuk, alapvetően nem más, mint az ő lelke, érzései és gondolatai - a Zarándokévek első, svájci kötetébe.

Bex látképe (Wikipedia)


A könyvben a mindig is rengeteget olvasó Liszt a saját gondolataira visszhangzó gondolatokra lelt az akkoriban kibontakozó szellemi irányzatról, a romantikáról, melynek maga is szószólójává vált. A kor romantikus művészeinek eszménye - mint már volt erről szó ebben a sorozatban - a természet volt, a romlatlan, ember által még meg nem zavart természet. Senancourt éppen az Oberman-ban fejtette ki, hogy a természet romantikája

... a legerőteljesebben a hangokban nyilvánul meg; főként a hallás érzékszerve számára lehet érzékelhetővé tenni [...] a különleges helyeket és dolgokat. Az illatok gyors és határtalan érzeteket keltenek, de bizonytalanok; a látás érzete, úgy tetszik, inkább a szellemhez, mint a szívhez szól; megcsodáljuk, amit látunk, de azt érezzük át, amit hallunk.

Hát hogyne lett volna ez inspiráló egy hangokkal bánó muzsikus számára!  
Liszt így Senancourt regényhőséről nevezte el az első zarándokév talán legfontosabb zenéjét. A francia író regényéből vett két idézet után Liszt Byron-sorokat is írt műve elé:

     Ha szív nélkül alakot venne fel
     Mindaz, mi bennem él: elképzelem.
     Hogy tudás, eszme. ész, lélek, kebel,
     És szenvedély, vágy, érzés, hirtelen
     Egyetlen szóban sűrűsödne benn,
     Se a szó, kimondva, égi áldozat:
     Egy villám lenne - szólanék, igen!
     S ellobbannék egy pillanat alatt...
S eltűnnék hangtalan, mint tokban ócska kard.

(A részletet, mely a Childe Harold zarándoktútja 3. énekében található, Deme Gyula fordításában idéztem.)

Az Obermann völgye, mely a ciklus 6. darabja, a konkrét helyeket, hangulatokat, mint például egy patakpartot, vízesést vagy Tell Vilmos kápolnája kapcsán a szabadságvágyat megjelenítő svájci zenék közül terjedelmében is kitűnik, de ami a legfontosabb, hogy kitűnik zenei megvalósításával is. Már első, szertelenebb formájában is Liszt későbbi meghatározó kompozíciós technikáját, a monotematikus építkezést mutatja. Ez azt jelenti, hogy egy kis témára Liszt egész monumentális épületet emel: választott motívumát olyan komplex módokon fejleszti tovább, hogy a variáláson túlmenően képes vele egészen ellentétes érzéseket, hangulatokat is kifejezni. Ez a híres liszti tématranszformáció, mely alapvető jelentőségű Liszt zeneszerzői tevékenységében. Ennek egyik legtökéletesebb megnyilvánulása később a Les Preludes lesz, amelyben egy mindössze három hangból álló kis témácskára épít fel egy egész zenei katedrálist.

Liszt témája az Obermann völgyében egy lefelé lépegető skála, melyet csak két helyen tör kis ellentétes mozgás:



Nagyon érdekes, hogy ez a motívum rendkívüli módon emlékeztet Csajkovszkij Anyeginjének Lenszkij-áriájához, ami körülbelül négy évtizeddel később íródott... A zenetörténet nem tud róla, hogy Csajkovszkij ismerte volna Liszt darabját - valószínű, hogy tőle függetlenül talált rá ugyanerre a dallam-mozgásra a párbaj előtt álló, halálra készülő költő lelkiállapotának ábrázolására. Hiszen a lefelé tendáló dallam alapvetően szomorúságot, reménytelenséget sugároz, és ezt sugározza Liszt darabja is: meghasonlottságot, magányt és világfájdalmat - ez az életérzés a romantika egyik meghatározó színe volt. 

Hallgassuk a művet Jandó Jenő előadásában:



Hamburger Klára remek Liszt-kalauzában így jellemzi az Obermann völgyét:
Ez a mindjárt az 1. ütemben, a bal kézben jelentkező, nosztalgikus-ereszkedő dallam úgy vonul végig a darabon, hogy közben állandóan változik, át- meg átalakul, és jelentésében, karakterében is átlényegül. Álmodozó és fájdalmas, lemondó és szenvedélyes, szaggatottan beszédszerű lesz. A befejezés előtt megdicsőül. De a záráskor ismét fájdalmasan magára marad, ugyanazt játssza mindkét kéz a mély regiszterben és a felső szólam sóhajával ér véget.

Aki szeretne gyorsan belehallgatni a Lenszkij-áriába, itt van, sikerült találni egy olyan felvételt, ami rögtön ezzel a dallammal kezdődik - meg lehet tenni az összehasonlítást :)



Az Obermann völgye kottával kísért hangzó változatával búcsúzom:




Utazgassunk Liszt Ferenccel 5.

2016. május 1., vasárnap

1 megjegyzés
Már régen utazgattunk Liszt Ferenccel. Talán folytassuk, mert még van bőven úticél!

Mielőtt Genfbe mennénk, gyorsan itt vannak korábbi kirándulásaink, ha valaki szeretné emlékeztetőül átfutni őket:



1. Bevezetés

2. Tell Vilmos kápolnájánál

3. Alpesi vizek partján

4. Marie naplóját olvasgatva

Ma Genfbe követjük Lisztet és szerelmét, a gyermeket váró Marie-t. Már svájci nagy utazgatásaik előtt eldöntötték, hogy Genfben fognak letelepedni. Mint Alan Walker írja nagy Liszt-monográfiájában:

Ez a francia nyelvű város nyugalmas öbölnek tűnt, épp elég távol Párizstól, hogy a pár viszonylag elszigetelve tudhassa magát a szökésük nyomán kirobbanó botránytól. Ráadásul Lisztnek itt hasznavehető kapcsolatai voltak; a korábbi években már legalább kétszer megfordult itt. Tanítványa, Pierre-Etienne Wolf szüleinek jóvoltából lakást bérelhetett a rue Tabazan 1-ben.

A szerelmesek búvóhelyét, a ma is álló házat és környezetét egészen fantasztikusan bemutatta már egy blog, így könnyű dolgom van, csak ide kell linkelnem. Egy fényképet azért kölcsön veszek belőle, reklámként is, és hogy nálam is közvetlenül lehessen látni. De a link alatt még sok-sok kép látható, és egészen szenzációsan érdekes kultúrtörténeti ismeretek - például, hogy kiről is nevezték el a rue Tabazant...

Itt van tehát a kép a házról, ahol Liszt és Marie éltek; azóta emléktábla is van rajta - sőt, a terecskét, amire a rue Tabazan kifut, ma már Liszt térnek hívják:



Innét nyithatjuk meg a "Fölöttem a felhő" című blog leírását Liszt házáról és a környékről:

Genf - ahogy Liszt láthatta

Liszt ebből a házból járt az akkoriban megnyílt genfi zeneakadémiára, ahol természetesen zongorát tanított - Marie pedig 1835. december 18-án itt hozta világra első gyermeküket, a szép nevű Blandine-t.
(Csak zárójelben: Blandine nemcsak szép nevű, hanem szép lelkű fiatal nő lett, nagyon ragaszkodott apjához. Rövid ideig boldog házasságban élt, mígnem első gyermekének szülése után tejlázban elhunyt... Ha ő életben marad, Lisztnek biztosan derűsebb öregkora lett volna...) 

Mai zenénkben, a Genfi harangok című zongoradarabban Liszt Blandine születésének állított emléket. Első változatában - más darabokkal együtt - éppen ebben a rue Tabazan-beli házban komponálta, aztán egy jó évtized múlva ezt a zenéjét is átdolgozta s átdolgozott formában került be a Zarándokévek ciklusba, ezzel zárta az első kötetet, mely a svájci kötődésű zenéket tartalmazza. Vele egyúttal az egész kötetet egy harangos keretbe foglalta, hiszen a ciklus nyitódarabja, a Tell Vilmos kápolnája, amit már hallgattunk itt, szintén harangos ihletésű zene. 

Különösen érdekes, ha meghallgatjuk a Genfi harangok mindkét változatát. Főtémája, a svájci völgyeken végigkonduló távoli harangszó a későbbi, érettebb változatban is megmaradt, de a kidolgozás már sokat változott. Lehet, hogy azért szeretem jobban a második változatot, mert azt ismertem meg először és azért az egy érettebb, koncentráltabb zene. Gyengéden indul, ám középrészére szenvedélyes, igazi "nagyromantikus" lesz. Az első változatban is megvan ez a hangulati felépítés, de az egész kicsit bőbeszédűbb.
Hát tessék, lehet választani, vagy inkább mindkettőben felfedezni a szépet :)

Ez itt az első, a Rue Tabazan 1-ben komponált darab:



És itt a második, a későbbi weimari átdolgozás, ami nem is annyira átdolgozás, inkább teljes újra-komponálás eredménye. 2' 02"-nél indul egy csodálatos dallam (majd 3' 48"-nál kiteljesedik), azt külön nagyon szeretem, és aztán ötvöződik a harangok témájával. Tiszta impresszionizmus, ugye?

Utazgassunk Liszt Ferenccel 4.

2016. március 19., szombat

2 megjegyzés
Hosszabb szünet után folytassuk svájci kalandozásunkat a 25 éves Liszt Ferenccel és szerelmével, Marie d'Agoult grófnéval 1835 nyarán.



Itt visszaolvashatjuk a korábbi részeket:

1. Bevezetés
2. Tell Vilmos kápolnája
3. Alpesi vizek partján


Szemezgessünk tovább Marie naplójából:



Álló nap követtük a Rajna folyását festői vidéken át, s másnap Laufenbe érkeztünk, arra a helyre, ahol hatvan láb magasságból zúdul alá a folyó, Európa legszebb és legpompásabb vízesése.

...
Egész napot szántunk rá, hogy fölkeressük a környék mindazon helyeit, melyeket Ebel nélkülözhetetlen útikalauza megtekintésre érdemesnek tart. Ellátogattunk a hohrheimi toronyhoz, a wolfsbergi kastélyba... 

Lábjegyzet:
Liszt és Marie Johann Gottfried Ebel útikönyvét forgatta. A frankfurti származású Ebel 1790-ben járt először Svájcban. Annyira megigézte, amit ott látott, hogy három éven keresztül utazgatott keresztül-kasul, gyűjtötte az információkat és hamarosan megjelentette hézagpótló útikönyvét, hosszú évtizedeken keresztül minden Svájcba látogató utas "bibliáját".
  
Néhány lappal később Marie így írt:

Ó, mennyire felvidított az egyetemes és valóban Istenben rejtekező élet! Mennyire kitágította tüdőmet a tiszta hegyi levegő, mily roppant erővel fedte föl előttem a létezés kimondhatatlan jótéteményét ...

Akadtak nehézségeik is: viharok és a nehéz terep miatti fáradtság. Ne felejtsük, amikor ezt a nagy utazást tették, Marie három-négy hónapos terhes volt.

Másnap a Reuss folyását követve indultunk el felfelé. Sziklák és szakadékok közé szorított utunkat helyenként égszakadás nehezítette, és mivel ilyenkor egyéb érzelmeimhez félelem is társult, szinte már nem is éreztem, hogy "én" volnék. Mire felértünk a hospenthali fennsíkra, annyira elfáradtam, mint hosszú futás vagy megerőltető testgyakorlatok után. Ezért nem bántam, ha Franz nélkülem kapaszkodik fel a Szent Gotthárd-hegy hófödte csúcsára, inkább a remek hospenthali fogadóban vártam meg, hogy visszatérjen.


Hospenthal mai képe


Marie szavai után hallgassuk tovább a Zarándokévek első, svájci kötetének darabjait.  Ma négy kisebb darabot választottam, melyek - hasonlóan a múltkor hallgatott művekhez - nem konkrét helyhez kötődnek, hanem az akkori élmények, hangulatok zenei visszatükröződései. Lisztnek nemcsak ezek megörökítése volt fontos, hanem egyúttal saját zenei nyelvének kialakítása. Addig mint fenomenális zongoristát ismerte a nagyközönség, ő pedig a zeneszerzés terén is fel akart nőni, más és jobb műveket írni, mint korábban komponált, nagyrészt csak saját virtuozitására épülő darabjai. Már a korai Egy utazó naplójában is komolyan tetten érhető ez a törekvése, s az abból később kinőtt, sokkal érettebb Zarándokévekben pedig még inkább.

Nem sikerre pályázom - írta a korai ciklus előszavában; műveimet azoknak írom, "akik a művészetnek magasabb rendeltetést szánnak, mint az üres órákban való szórakozást, és akik többet kívánnak tőle, mint futó örömöket."

Következzenek a zenék, nem teljesen a ciklus sorrendjében a Zarándokévek első kötetéből:

No. 6 PASTORALE:

Címében is a pasztorális hangulatot ragadja meg, ami mondhatni, egy külön forma, illetőleg műfaj az európai zenetörténetben. Bennem az a kép jelenik meg, amint a pásztorfiú vidáman baktat nyájával, miközben ugrálnak a barikák a zöldben...  Akár egy-két lila tehén is legelészhet a környéken🌝



No. 7  EKLOGA (Églogue):
Az előbb hallott darab közeli rokona, csak egy kicsit visszafogottabb. De ugyanaz az egyszerűség, derű és némi svájci népzenei beszűrődés jellemzi.




No. 8 HONVÁGY (Le mal du pays):
Az előző két dúr hangnemű darab után a Honvágy - témájából adódóan - mollban íródott. Ettől függetlenül ő is rokona az előző kettőnek, csak nosztalgikusabb, bár vannak benne fellobbanások... Egyszerűsége szinte már prófétikusan vetíti előre az idős Liszt zongoraműveinek puritán stílusát. Hamburger Klára elemzése szerint nyitó dallama az alpesi kürtök jellegzetes, emelt kvartos motívumát idézi.




No. 5 VIHAR (Orage):
A Vándorévek svájci kötetében ez az egyetlen darab, ami teljesen új, aminek nem volt korábbi változata Az utazó naplójában. C-moll hangnemben íródott és száguldó oktávmeneteivel, szenvedélyes dühével tökéletes megjelenítője zongorán a vad természeti jelenségnek. Itt, a pasztorális darabok egyszerűsége mellett bizony a virtuóz Liszt is visszatér :)





Folytatása következik!

Utazgassunk Liszt Ferenccel 3.

2016. január 30., szombat

0 megjegyzés
Folytassuk svájci utazásainkat Liszt Ferenc társaságában. Ma alpesi vizek partjára követjük.

Az a jó egy hónap, amit 1835 nyarán szerelmével, Marie-val kirándulással, barangolással töltött, hamarosan zenei lenyomatot kapott az Egy utazó naplója című zongoraciklusában, majd évek múlva ezekből az emlékekből született meg Zarándokévek című nagy sorozatának első, svájci kötete.
Ebből hallgattuk elmúlt alkalommal a nyitódarabot, a Tell Vilmos kápolnáját.

A ciklus soron következő darabjai nem ennyire pontosan azonosítható helyekhez kötődnek, inkább az általános tájélmény leszűrődései.



Liszt osztozott a kor romantikus íróival a főleg Rousseau nyomán elterjedt szinte vallásos rajongásban a szabad természet iránt. Mint Hamburger Klára, Liszt életművének kiváló ismerője jellemzi, a romantika művészei legfőképpen az emberi civilizáció által még meg nem rontott Alpokért lelkesedtek: a zord csúcsok, szelíd lankák és békés tavak vidékéért, ahol a fenséges magányba csak távoli pásztorsíp, kürt vagy harangszó szűrődik.

Szavakban Liszt ezt így fogalmazta meg:
... mivel éreztem, hogy a természet sokféle jelensége és folyamata nem pusztán hatástalan képként vonult el szemem előtt, hanem mély érzelmeket váltott ki a lelkemben, köztük és köztem homályos, de mégis közvetlen, határozatlan, de mégis meglevő, megmagyarázhatatlan, de mégis létező kapcsolat jött létre. Megkíséreltem legerősebb érzéseim és legélénkebb impresszióim közül néhányat zenében visszaadni.

A Zarándokévek svájci kötetének második darabja ugyan konkrét címet kapott: A wallenstadti tónál (Au lac de Wallenstadt), de végül is szinte bármilyen víz partjára odaképzelhetjük magunkat, társdarabja már címében is általánosabb: Forrás partján (Au bord d'une source). 


Hallgassuk először A WALLENSTADTI TÓNÁL című darabot.

Mai ifjú pár a Wallenstadti-tónál (Walensee)


Marie naplójában így örökítette meg a pillanatot, amikor először meglátta a tavat:

Amikor megérkeztünk a Wallenstadti-tó partjára, mind a ketten ugyanabban a pillanatban éreztük azt a megkönnyebbülést és boldog meghittséget, amit bizonyos lelkekben a nekik tetsző táj megpillantása ébreszt. A levegőég már esti harmóniákkal volt tele.

A darabban egy hullám-motívum vonul végig, fölötte népies ízű dallam bontakozik ki:



A harmadik darab, a FORRÁS PARTJÁN az egész zenetörténet szempontjából jelentős műnek mondható: jóval megjelenése előtt Liszt, korai előfutárként már a zenei impresszionizmust előlegezi meg benne.

http://blog.andermatt-swissalps.ch


Briliáns, színes zongoradarab, tényleg olyan csillogó és áttetsző, mint egy hegyi forrás. Természetesen benne is megtalálhatjuk a hullám-motívumot.





Legközelebb is svájci ihletésű zenék következnek, Marie hosszabb személyes beszámolójával :)

Utazgassunk Liszt Ferenccel 2.

2016. január 23., szombat

2 megjegyzés
A múltkori általános bevezető után kezdjük is meg az utazást, méghozzá Svájcban. 
Első állomásunk TELL VILMOS KÁPOLNÁJA:


Liszt és a gyermeket váró Marie 1835 kora nyarán szöktek Svájcba. Néhány Baselban töltött hét után Genfbe költöztek, ahol Liszt az újonnan alapított genfi konzervatórium zongoratanára lett, közben pedig koncertezett. Muszáj volt pénzt keresnie, Marie luxus-életmódhoz szokott hölgy volt...
Otthon, Párizsban elképesztő pletykák keringtek róluk; a legvadabb talán az volt, hogy Liszt egy koncertzongorába rejtve szöktette meg Marie-t :) Úgy tűnik, az emberi természet nem változik...

Genfbe költözésüket egy egész Svájcon át tartó utazássá bővítették. Szinte felsorolhatatlan az a sok természeti szépség, tó, hegycsúcs és műemlék, amit a körülbelül egy hónapig tartó nagy kiránduláson végiglátogattak. 

Ezek az élmények ihlették Liszt nagy zongoraciklusát, melynek az Egy utazó naplója (Album d'un voyageur) címet adta. És ez az album képezte aztán alapját az Années de pelerinage, azaz Zarándokévek (régebben Vándoréveknek fordították, de a Zarándokévek a pontosabb) nagy, egész életén végighúzódó ciklusa első részének

Liszt és Marie jártak Uri kantonnak azon a vadregényes helyén, a Vierwaldstatti-tó partján, ahol, a rege szerint Tell Vilmos kiugrott a csónakból. Eckhardt Mária kutatásai szerint erre a kirándulásukra 1835. június 24-én került sor.

A monda szerint a zsarnok helytartó, Gessler, mivel Tell nem volt hajlandó az őt jelképező kalap előtt meghajolni, azzal büntette, hogy kényszerítette, lője le a kisfia fejére feltett almát. Amikor a sikeres lövés után Gessler megkérdezte tőle, hogy miért két nyílvesszőt készített elő, Tell azt felelte, hogy ha megölte vagy megsebesítette volna a fiát, a másikat Gessler szívébe szándékozott lőni. A helytartó elfogatta Tellt és fogdmegjei csónakon szállították börtönbe. Közben vihar tört ki a tavon, s az őrök rémületét kihasználva, Tell egy alkalmas helyen, ismét nagyot kockáztatva, partra ugrott. 

Tell nagy ugrása a mai kápolna freskóján

Ezen a helyen, ahova a népi képzelet ezt a jelenetet helyezte (ami egyébként egy Sisikon nevű település közelében található),  már a 14. század végén kápolnát emeltek. Később többször is újjá kellett építeni, hiszen nyilván nem ideális hely egy épületnek ennyire közvetlenül a tó partja. 
A mai kápolna ugyan 1880-ból származik, de ha összehasonlítjuk a fent mutatott képet ezzel a régi ábrázolással, biztosak lehetünk benne, hogy Liszt és Marie is ilyennek láthatták:

Johannes Knip festménye, 19. század



Bár állítólag Tell Vilmos sosem élt, mégis a zsarnokság elleni küzdelem erős jelképe vált belőle - nemcsak a svájciak számára. Liszt is így érezhette, amit igazol, hogy Schiller Tell Vilmosról írott drámájának két sorát írta mottóként saját darabja elé:
Einer für Alle - Alle für Einen.
Azaz: Egy mindenkiért - mindenki egyért.

Hazánkban játékkártya illusztrációjaként lett talán legismertebb a Tell Vilmos-legenda, aminek nyilván rejtett üzenete is volt a Habsburg-elnyomás idején...

De térjünk rá végre a zenére:

Liszt ezzel a darabbal, a Tell Vilmos kápolnájával  indítja a Zarándokévek ciklus első, svájci évét. A nem túl hosszú, 6-7 perces mű hangulatában egyaránt ott van az erő, a szabadság, a hősiesség, azaz Tell maga és ott van a "kápolna", az egyházi hangulat is. Aki szakszerű leírást is vár, ide másolom Hamburger Klára összegzését Liszt kalauz című, egészen kiváló és általam egy időben rengeteget forgatott kötetéből (Zeneműkiadó, 1986). Most is jól esett újra beleolvasni.

Tehát:

Emelkedett pátoszú, Lento előírású darab (C-dúr, 4/4). Első változatában még alpesi kürtszóval indult, csak a Zarándokévekben nyerte el egyházias karakterű, tisztán modális harmonizálású bevezetését és befejezését. A darab egy népi eredetű, emelkedő kvint motívumos anyagból épül. Tetőpontján (az 52. ütemtől) ez a téma fortissimo, tört akkordok harangzúgást idéző kíséretével zeng.





Utazásunkat hamarosan folytatjuk!