A kanizsai műkedvelők fejedelemnője 2.

Blau Margit történetét folytatom, aki 130 éve, 1885. február 3-án született Nagykanizsán. Az első rész linkjét biztonságból megadom, hogy fel tudjuk venni a fonalat.

1906. augusztus 19/20-án Nagykanizsán nagyszabású dalos eseményt rendeztek, még szintén Böhm Emil karnagy égisze alatt, a Dunántúli Dalosversenyt. Ezen nem kellett Margitnak tündökölnie, az esemény mégis emlékezetessé vált számára. Erre az alkalomra utazott Kanizsára először csak az ő kedvéért egy fiatal kaposvári ügyvéd, dr. Waldmann Lajos, akivel e találkozás után öt nappal telefonon jegyezték el egymást. Esküvőjükre két évvel később került sor (hogy miért vártak ennyit, ki tudja...), 1908. november 8-án, természetesen Nagykanizsán:

Házasságuk bejegyzése az állami anyakönyvben

Ez a cikkecske a Zalai Közlönyben jelent meg az esküvő előtt egy nappal és mutatja Margit közkedveltségét, elismertségét:

A nagy esemény alkalmából a Blau-ház egyik cselédlánya, akit Simon Rozinak hívtak, versben kívánt sok boldogságot Margitnak. Ki tudja hogyan, de az első néhány versszak bekerült a Zalába (1908. november 10-én), onnét idézem:

Szép menyasszony, édesanyád büszkesége,
mert te voltál háza igaz ékessége,
te voltál az ő anyasága koronája,
a széltől is féltve őrzött szép leánya.

Megőrizett, mint ibolyát a zöld erdő.
Nem alkotott nálad szebbet a teremtő.
A nap is megállt csodálni, ha meglátott,
Megirigylé az arcodról lesugárzott boldogságot.

Virítottál, mint kertben a szelíd rózsa.
Énekelni tőled tanult a pacsirta.
A gerlice tőled tanult lágyan búgni,
Gyenge szíved azért tudott ellágyulni, ellágyulni.

Ez a vers is dilettáns, mint az előző részben megmutatott opus, de érződik belőle a lány őszinte csodálata és rajongása kisasszonya iránt. Margitnak is tetszhetett, mert homlokon csókolta érte Simon Rozit és koccintott is vele, egyedül a cselédségből. Anyja azonban nem örült a dolognak és jól lehordta szegény lányt. Ám a szidás újabb verset eredményezett, amit Rozi most már maga vitt el az újsághoz; az le is közölte, innét ismerjük a történetet. A második verssel amúgy már a kor fokozódó társadalmi feszültségeit is jól lehetne illusztrálni...

Házasságkötésével Margit elkerült szülővárosából és életét Kaposváron folytatta. Egy fiáról tudok, aki 1909. december 18-án született, méghozzá itt Kanizsán, a szülői házban. Talán orvos apja segítette a világra, azért jött Margit Kanizsára szülni. Hogy lettek-e még gyermekei, eddig nem akadtam nyomára.

További életéhez támpontot adhat,  hogy az emlegetett Böhm Emil 1933/34-ben anyagot gyűjtött Dalosnaplómból című kötetéhez. Levélben fordult az egykori kanizsai dalostársakhoz emlékezéseikért. Így megkereste Margitot is, aki ekkor írta meg azt az emlékét, hogyan ismerték meg a kanizsaiak a "Londonban, sej..."-t, a Bob herceg népszerű dalát. Ezt már egyszer megmutattam itt a blogban.

Ebben a levélben mesélte el eljegyzésének történetét s megjegyezte, hogy drága párjával nemrég voltak 25 éves házasok, amit otthon, csendesen ünnepeltek meg. Jó lenne belelapozni kaposvári újságokba, de azt gyanítom, és ennek a levélnek a hangja is arra utal, hogy házasságkötése után Margit teljesen visszavonult a dalos élettől és a nyilvános szereplésektől. De remélem, családi körben azért nem hagyta abba a muzsikálást...

Hogy mikor halt meg, már régóta keresgéltem, eredmény nélkül. Nemrég viszont előjött egy adat, ami szerint erős a valószínűsége, hogy ő is a holokauszt áldozata lett.

Találtam ugyanis a nemzetközi központi holokauszt adatbázisban egy adatlapot egy bizonyos, "Kaposzwár"-ról származó Waldman Margitról, aki szerintem a mi Blau Margitunk.

Gondolom, egy őt túlélő rabtársa adhatta meg az adatait, 1957-ben és nyilván nem tudta őket pontosan. Ráadásul az illető nem magyar volt: a "Kaposzwar" leírásából arra tippelek, hogy lengyel. Hogy milyen kapcsolatban volt Margittal, azt írta, "sister", azaz nővér, amit szimbolikusan érthetett, "sorstárs" értelemben. Valamennyit tévedett Margit születési évében és nem ismerte nagykanizsai származását, csak kaposvári illetőségét. De mindehhez számítsuk hozzá, hogy a Waldmann név annyira nem gyakori, hogy Kaposváron Margit keresztnévvel, Lajos nevű férjjel és nagyjából megfelelő életkorral másvalakit takarjon. Így azt hiszem, nem tévedünk sokat, ha a nagykanizsai műkedvelők egykori "fejedelemnőjét" is Auschwitz áldozataként tartjuk számon, mert az adatközlő azt nevezte meg halála helyszíneként. Akkor már majdnem 60 éves volt, elképzelhető, hogy hamar a gázkamrába került...

Kaposvári "kalandjaim"

Tegnap végre ellátogattam Kaposvárra, elsősorban azzal a céllal, hogy a levéltárban megkeressem a Nagykanizsán, azaz akkor még Nagy-Kanizsán felcseperedett Gulyás Gizella zongoraművész születési bejegyzését. "Kalandjaim" itt vették kezdetüket.

A Somogy Megyei Levéltár is egy hasonlóan régi épületben székel, mint a zalaegerszegi. Elég nehéz volt megtalálni a kutatószobát, de végre sikerült és ott álltam a szolgálatban lévő fiatalember előtt. Nem teljesen szemben, hanem egy cseppet, körülbelül kettő lépéssel oldalvást, a jobb keze irányába. Előadtam neki, hogy hétfőn telefonon bejelentkeztem és a kaposvári római katolikus születési anyakönyv 1870-es bejegyzéseit szeretném megnézni. A fiatalember közölte, hogy ne ott álljak meg, ahol állok, hanem legyek pontosan szemben vele – megjegyzem, egy szabadon álló íróasztal mellett ült, nem egy olyasfajta kalitkában, mint például egy bankpénztáros, aki előtt nem is lehet máshogy állni, – ebben a helyzetben is oda tudta volna adni nyújtózkodás nélkül azt a két formanyomtatványt, amit ki kellett töltenem. Annyira abszurd volt a kérés, hogy úgy éreztem magamat, mint egy újonc, akit raportra rendel egy őrmester... Ez a szabály – mondta ridegen. Tényleg apróság, de majdnem négy évtizedes olvasószolgálatos könyvtáros munka után sem látom át az értelmét, hogy ez az egzecíroztatás mire volt jó...

Aztán végre a mikrofilm leolvasó mellé ülhettem. Bosszúságomat lenyeltem, helyét átvette a kutatás izgalma. Híres fiáról szóló könyvében az szerepelt, hogy Gulyás Gizella 1870-ben született Kaposváron. Reméltem, hogy a dátum nem éppen december 31-e lesz, mert ugye akkor át kell néznem a teljes évet. Nos, elkezdtem az 1870-es évet a "Gizella" keresztnévre összpontosítva, eljutottam december 31-ig és sehol semmi. Akkor visszatekertem és elkezdtem az 1869-es évet nézni, mert egy másik forrásomban ez az évszám szerepelt, újra sehol semmi. Hanem amikor 1869 és 1870 határára értem, kis híján leestem a székről, ugyanis az 1870. év legelső bejegyzése volt Gulyás Gizella születése! Először azért siklottam el a rovat felett, mert a csak a hónap elején bejegyzett "január" szó belelógott a keresztnév téglalapjába, amit egyébként is teljesen kitöltött Gizella öt (!) keresztneve: "Gizela Johanna Maria Petronel Emma". Ahogy láttam, a többi bejegyzés legalább kilencven százalékában egy keresztnevet kaptak az újszülöttek, néha kettőt. Az öt keresztnév biztosan illusztris családra utal :) , ebből annyit tudunk, hogy Kanizsára költözésük után az apa törvényszéki bíróként működött. Gizella utolsó előtti nevét sokáig sillabizáltam, különösen az első betűt, kerestem hozzá analógiákat, mire végre biztonságosan eldőlt, hogy "P" betűvel kezdődik. És ha a Gizellát akkoriban egy l-lel írták, akkor elképzelhető, hogy a Petronellát pedig ilyen alakban, mert akárhogyan kombináltam, más keresztnév sehogyan sem jött ki az adott írásformából.

De a lényeg: Gulyás Gizella 1870. január 1-jén született!! Lehetett volna "az év újszülöttje", ha ezt a címet már akkoriban kitalálták volna... Szülei nevét korábban is tudtam: Gulyás Jenő és Vajda Valéria. Kaposvári lakcímük Sétatér 30. volt. Öt keresztneve mellé Gizellának hat (!) keresztszülője volt, mind apja, mind anyja oldaláról származó rokonok. A Gulyások és Vajdák mellett egy érdekes névvel találkoztam: Péczely Ignáccal (1826-1911). Ő nem más, mint a híres csodadoktor, az íriszdiagnosztika feltalálója, aki a kiskomáromi (ma: Zalakomár) temetőben nyugszik.  Péczely Ignác sógorsági viszonyban állott Gulyás János kaposvári orvossal (szintén keresztapa), aki viszont nyilván közeli rokona Gizellánk édesapjának.
Csak lábjegyzet, hogy a Péczely családból származott egy-két nemzedékkel később a szintén orvos és mellette népzenekutató/muzeológus Péczely Attila, illetve Péczely Sarolta, Kodály Zoltán második felesége.

Hát, ennyi minden következtethető ki egy anyakönyvi bejegyzésből! A végén ért még egy bosszúság: elromlott a levéltár fénymásolója, így csak jegyzeteimmel léptem ki a kutatószobából.

Miután távoztam, egy kicsit rendesebben megszemléltem a levéltár folyosóin rendezett kiállítást. Sok relikviát találtam Kaposvár zenei életéről, amiket le is fényképeztem. De a legérdekesebb az "Egy tanítónő pályájának dokumentumaiból" felirattal ellátott tárló volt. Az a tanítónő, Barta Anna ugyanis engem is tanított valaha, sőt, egy jó évtizeddel korábban Balatonszentgyörgyön a sógoromat is, akinek osztályfőnöke volt.

Amikor Balatonfenyvesre költöztünk, én ötödik osztályos voltam, szüleim mindketten a balatonfenyvesi iskolában tanítottak. Ott volt igazgatóhelyettes Barta Anna. Nekem akkoriban nagyon idősnek tűnt, de ahogy most kiszámolom, 53 éves volt. Magas, energikus hölgy, sötét hajában egy jellegzetes ősz tinccsel. Nagyon okos, tehetséges ember és kiváló tanár volt, meglehetősen szigorú; azt hiszem, anyukám, mint közvetlen főnökétől tartott is tőle kicsit... Ott a levéltár folyosóján elgondolkodtam: egy volt tanárom "kiállítási anyag" lett, ebből is látszik, hogy már én is "elmúltam annyi", hű, de borzasztó...

S hogy visszaevezzek zenei vizekre, idén is lesz Kaposfest, azaz Kaposvári Kamarazenei Fesztivál augusztus 12-20. között. A kaposvári születésű kiváló hegedűművész, Kokas Katalin álmodta meg, tavaly rendezték meg először. Akkor egy koncerten voltam jelen, ám nem akármilyen koncerten: Joshua Bell, Rados Ferenc, Kocsis Zoltán és Kelemen Barnabás voltak a "nagyágyúk", s mellettük ott muzsikált több egészen fiatal, de már rendkívüli tehetségét igazolt művész, mint például Rohmann Ditta és Kokas Dóra. S ez egyetlen hangverseny volt!!

Kocsis Zoltán és Joshua Bell a fenomenális Kreutzer-szonáta után

A széleken Kelemen Barnabás és Kokas Katalin, köztük a fiatalok

Remélem, idén is sikerül eljutnom, s erre biztatok minden zenekedvelőt. Az is nagyszerű ebben a fesztiválban, hogy délelőtt 11-kor is van minden nap koncert, így aki utazási távolságban él, nem muszáj ott aludnia. Még én is, akinek nincs autóm, simán meg tudtam fordulni menetrend szerinti autóbusszal.

Végül emlék gyanánt egy kis összefoglaló a tavalyi fesztiválról. Lehet tippelgetni, kiket ismerünk fel!