A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Romberg Sigmund. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Romberg Sigmund. Összes bejegyzés megjelenítése

Itt lakott Sigmund Romberg!

2014. február 22., szombat

0 megjegyzés
Még 2012-ben hosszabb sorozatot szenteltem a blogban egy érdekes kanizsai muzsikusnak, Rosenberg Ádámnak. Az ő fia volt a városunkban 1887-ben megszületett és az Egyesült Államokban világkarriert befutott Sigmund Romberg, a musical műfajának egyik megteremtője. 
 

 

 
De maga Ádám is érdekes ember volt, a 19. század végi Kanizsának jellegzetes alakja, akinek révén, már amennyi egyáltalán felderíthető volt életéről és munkálkodásáról, városunk akkori légköréről, kulturális helyzetéről is megtudhattunk érdekességeket. Ádám jeles zongorista volt és zeneszerzéssel is foglalkozott. Európa több országában muzsikusként eltöltött évei után Glasgow-ból hazatérve alapított Kanizsán magán-zeneiskolát és hangszerkereskedést. Mellette hangversenyeket szervezett, rendezett. Negyvenes éveiben járva nősült meg, felesége amatőr író és költő volt. Két kisfiuk született, az idősebbik kapta orvos nagyapja, Zsigmond nevét és lett zeneszerző.

Sigmund Romberg szülőházát, azaz szülei lakását már sokan keresték, kutatták itt Kanizsán is különböző forrásokból, de eddig sikertelenül. Így fent megmutatott emléktáblája 2012-ben, születésének 125. évfordulóján a Farkas Ferenc Zeneiskola épületének külső homlokzatára került.

Amikor a Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye című könyvemet írtam, én is próbáltam nyomozni a család lakcímét/lakcímeit. Egyetlen utalást találtam a korabeli sajtóban, Rosenberg Ádám egy apróhirdetését, amelyben hangszerkereskedését reklámozta:

Zalai Közlöny 1884. március 23.

Akkor, más egybeesések alapján én megkockáztattam, hogy ez a hangszerüzlet lehetett a mostani Bajza utca 2. számú házban, vagy ha nem is pontosan abban, de valahol azon a környéken, mert ott volt több terület és ingatlan a gazdag ügyvéd birtokában. Persze, ha az üzlet ott is volt, a család nem biztos, hogy ott lakott.

Így álltak a dolgok, amikor, miután újra tüzetesen elkezdtem átnézni a korabeli kanizsai újságokat, legnagyobb meglepetésemre a következő hirdetésre bukkantam:

Zalai Közlöny 1888. szeptember 22.


Ez a Rosenberg Ádámné, aki itt 1888 őszén kézimunka-tanfolyamát hirdeti, nem lehet más, mint a "mi" Rosenberg Ádámunk felesége, mert ebben az időszakban másik  Rosenberg Ádám nevű ember nem élt Kanizsán.
 
A család későbbi történetébe nagyon is beleillik, hogy a fiatalasszony is megpróbált valamivel hozzájárulni megélhetésük költségeihez. Ádám legénykorában valószínűleg simán fenn tudta tartani magát zenei jövedelmeiből, de nősülése és gyermekei születése után ez már nem volt elegendő. Ezért 1891-ben el is fogadta a rokonságába tartozó gelsei Guttmann család ajánlatát, akik hatalmas vállalkozásuk, a Monarchia épülő vasútvonalait ellátó, Beliscsén levő faipari műveik kereskedelmi igazgatójául szerződtették a legalább négy-öt nyelvet beszélő Ádámot, aki ekkor feladta zenei főfoglalkozását s a család természetesen oda is költözött.

De menjünk tovább.
A hirdetés "nálam ... jelentkezni" megfogalmazása szerintem azt jelenti, hogy a család lakása a nevezett épületben volt. Ez pedig, Rosenberg Ádámné megfogalmazása szerint: Eötvös tér, Keller-féle ház.

Szerencsére Tarnóczky Attila már rengeteg kanizsai épület múltját felderítette remek Hol-mi című munkájában, így abban kezdtem el keresni a Keller-féle házat. Rögtön eredményre is jutottam, miszerint a mostani Fő út 23. lehet a hirdetésben említett épület.

Forrás: Hol-mi

Az egyetlen halvány bizonytalanság az, hogy Rosenbergné az Eötvös térre helyezi a házat, de: a Hunyadi utca sarkán álló épület mai számozás szerint a Fő út legszélső háza, amelynek, ha átszeljük a kis keresztutcát, közvetlen szomszédja már az Eötvös tér 2. Ott napjainkban egy üres telek van.
A 19. század végén még szerintem nem voltak annyira kikristályosodva és pontosítva a lakáscímek, utca-házszámok, s a tényleg az Eötvös tér szélén álló, bár ma Fő utca 23-ként számozott házat szerintem Rosenbergné nyugodtan emlegethette 1888-ban Eötvös térként.

Most nézzük magát a jelenleg ott álló házat, hogy tényleg lakhattak-e benne 1888-ban Rosenbergék.

Tarnóczky Attila kutatásai szerint már a 19. század első felében ezen a helyen volt található Vidákovich Ferenc bábsütő, majd városi tanácsos háza, amely az 1880-as évek eleje körül Keller Ignác cipész tulajdona lett. Ő építtette 1884-ben a Fő utca felé néző oldalt emeletesre Hencz Antallal. Hunyadi utcai földszintes szárnya néhány évvel később épült meg.
Ezek szerint a Rosenberg család 1888-ban simán lakhatott itt, ebben a ma is álló épületben, amelyet tulajdonosáról Keller-házként emlegettek. Azt persze még így sem tudjuk, hogy mitől és meddig volt itt az otthonuk. Lehet, hogy világhírűvé vált fiuk, Zsigmond/Sigmund ebben a házban született, de ez persze nem biztos, megeshetett, hogy csak utána költöztek ide. Ami biztos, az az, hogy - legalább is szerintem - a hirdetés feladásának idején, amikor a kis Zsigmond éppen 14 hónapos volt, ennek a szép épületnek egyik lakásában élt az akkor még három fős kis család. És ez már jóval több, mint amit eddig tudtunk ez ügyben :)

Blogszületésnap

2013. január 8., kedd

0 megjegyzés
Ma két éves a blogom!

Ebből az alkalomból evezzünk kicsit könnyedebb vizekre, de mégis maradjunk a legnagyobbaknál: elsősorban fő kedvencemnél, Plácido Domingónál, akihez a csodálatos hegedűművész, Itzak Perlman társul. A most megtalált videoklip bónuszként még Nagykanizsához is kapcsolódik. Ennek külön örülök, hiszem városom zenei életének történetével már elég sokat foglalkoztam itt a blogban. Többek között egy hosszú sorozatot szenteltem Sigmund Romberg apjának, Rosenberg Ádámnak, s rajta keresztül persze világhírűvé vált fiáról is írtam.

A következő dal az ő Diákherceg (The Student Prince) című operettjének szerenádja. Ezt hangszerelték át Domingo és Perlman számára, de maga a dallam teljesen eredeti Romberg :)

Íme:



A Rosenberg-sorozat tartalomjegyzéke

2012. október 17., szerda

0 megjegyzés
A mai alkalommal újdonsággal nem szolgálok, viszont megcsináltam a Sigmund Romberg születésének 125. évfordulója alkalmából családjával, azon belül pedig kiemelten édesapjával, Rosenberg Ádámmal foglalkozó sorozat összefoglaló tartalomjegyzékét. Április 19-én tettem fel a blogba az első részt, a legutolsót pedig alig egy hete, október 11-én. Csaknem fél évig kitartott a téma :) Éppen e hosszú idő miatt láttam szükségét a tartalomjegyzéknek. Bár itt a blogban eleve van lehetőség címkék, azaz tárgyszavak alapján keresgélni – a jobb oldalon található hosszú névsorból az R betűsök közül kiválasztani a Romberg/Rosenberg család tagjait, a tartalomjegyzékkel mégis egyszerűbb lesz, ha valaki a megfelelő sorrendben kívánja áttekinteni az egész sorozatot. Sőt, így a fejezetcímekhez rövid tartalmi leírásokat is tudok mellékelni, ami szintén praktikus lehet.

S hogy Sigmund Romberg születési évfordulója kapcsán miért az édesapjáról írtam? Egyrészt azért, mert a kezdetektől, amikor az első újságcikkeket megtaláltam róla, rendkívül szimpatikus volt nekem. Másodszor pedig azért, mert Rosenberg Ádám egy jó évtizeden keresztül többféle minőségben is aktív résztvevője volt Nagykanizsa zenei életének. Nemcsak a kenyerét kereste a zenével, hanem minden módon igyekezett előmozdítani szülővárosa zenei, és egyáltalán, kulturális életének fejlődését, s ezt már önzetlenül tette. A korabeli híradásokból kirajzolódik, hogy nagy vágya volt egy profi szintű városi ének- és zenekar létrehozása. Ez az 1880-as években nem sikerült, pedig sokat tett érte. Valószínűleg, bármennyire is "muzsikáló város" volt Kanizsa, ehhez a nagyszabású tervhez akkor még nem volt meg minden feltétel, illetve maga Ádám is egy évtized után végleg elhagyta szülővárosát. Nemcsak világhírű fia, de az ő neve is feledésbe merült, mint oly sokaké, akik a maguk idejében ismert és népszerű emberek voltak Kanizsán. Ezért is írtam róla ezt a sorozatot, ami, ha menet közben nem is olvasták olyan rengetegen, azért a virtuális térben fennmarad az utókornak – legalábbis nagyon remélem...

Íme a tartalomjegyzék:

A musical egyik atyjaként ismert Sigmund Romberg Nagykanizsán született 1887-ben, eredeti neve Rosenberg Zsigmond.

Jeles kanizsai orvos volt (1813 körül-1866). Kanizsai tevékenysége a kevés fellelhető forrás alapján.

Rosenberg Ádám születése (1843), családja, ifjúkora.

Külföldi zenei működés után Glasgow-ból tér haza szülővárosába 1881 körül.

Kanizsai működésének kezdetei. Hol lakhatott? Hangszerkereskedése.

1881 őszén elindítja zeneiskoláját Nagykanizsán.
Rosenberg Ádám zeneszerzői tevékenysége.

Kísérlete egy kanizsai zenetársaság (énekkar és zenekar) létrehozására.

Rosenberg Ádám, a zongorista és hangversenyrendező.

Wilt Mária világhírű énekesnő Nagykanizsán, koncertjét Rosenberg Ádám szervezte és ő kísérte zongorán 

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 9.
Részvétele Nagykanizsa társaséletében. Humora. 

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 10.
Házassága, elköltözése Nagykanizsáról Beliscsére, ottani élete. Elhunyt 1925-ben.

Végül Sigmund Romberg egy örökzöld dallama, amit apja, Ádám még ismerhetett:

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 10.

2012. október 11., csütörtök

0 megjegyzés
Elérkeztem Rosenberg Ádám történetének utolsó részéhez. Itt az alkalom, hogy a korábbi részinformációk után elmeséljem, hogyan került el a Rosenberg család Kanizsáról Beliscsére és miért éppen oda.

Miután Rosenberg Ádám megnősült és 1887 nyarán megszületett első kisfia, a későbbi Sigmund Romberg, növekvő családja ellátására nem volt elegendő a zeneiskolájából és hangszerkereskedéséből származó bevétel. Gelsei Gutmann Vilmos, Kanizsa legbefolyásosabb családjának feje, akihez rokoni kapcsolat is fűzte, ekkor ajánlott fel számára állást beliscsei hatalmas faüzemében, ahol az akkoriban egyre jobban kiépülő vasútvonalakhoz a talpfákat gyártották. Kihasználva Ádám nagyszerű nyelvtudását, aki nemcsak a Monarchiában használatos nyelveket beszélte, hanem az angolt, franciát és olaszt is, kereskedelmi igazgatóként szerződtette üzemébe. Ezért költözött el a család Nagykanizsáról. Ádám főfoglalkozásként felhagyott ugyan a zenével, de írónő feleségével beliscsei otthonukban művészeti szalont tartott fenn, gyakori házimuzsikálással.

A család elköltözéséről így adott hírt a Zalai Közlöny 1891. április 11-i számában:

Rosenberg Ádám zeneszerző, s társadalmunk érdemes, tevékeny tagja, legkivált művészi előadások fáradhatatlan rendezője, Belistyére távozott körünkből, hol mint a Guttmannház alkalmazottja nyert működési tért.

Később még néhányszor felbukkant a neve Kanizsa sajtójában. Az egyik újság 1897 februárjában például tudósított egy ottani zártkörű estélyről, amelyet a gelsei Guttman cég rendezett abból az alkalomból, egy munkatársa felépült hosszú betegségéből. Ennek keretében a zenei műsorban – másokkal együtt – fellépett Rosenberg Ádám. Wagner: Rienzi című operájának nyitányát játszotta zongorán. Felesége pedig színdarabot írt és tanított be helybeli gyerekek részvételével; elképzelhető, hogy saját fiai is részt vettek benne:
Előadásra került egy Rosenberg Ádámné által ez alkalomra írt kétfelvonásos életkép, amelyben a beliscei apróságok elragadóan feleltek meg feladatuknak – referált a Zala 1897. február 11-i számában.

Ilyesmi alkalmak biztos, hogy máskor is voltak, ezért is idéztem fel ezt az egyébként nem nagy horderejű rendezvényt, de általa kicsit bepillanthatunk, hogyan is élt a Rosenberg házaspár Beliscsén. Bár Ádám életpályát váltott, szalonjukban rendszeresen összegyűlt baráti köre és házimuzsikálással, irodalommal mulatták az időt, s ebben felesége is tevékenyen részt vett. Idősebbik fiát Ádám tanította is zenére (lehet, hogy a fiatalabbikat is, de annak nem találtam nyomát), ám azt ellenezte, hogy Zsigmond profi muzsikus legyen. Nyilván abból a meggondolásból, hogy ő maga is sokáig zenével kereste a kenyerét, de amikor családfenntartó lett, rákényszerült a változtatásra. Ezért fiát mérnöknek taníttatta. A fiatalember azonban Bécsben még inkább a muzsika bűvkörébe került s végül az Egyesült Államokban futott be a korban elképesztően nagy karriert. Szülei, akik életük végéig Beliscsén laktak, még megérték fiuk első nagy sikereit. De megérték azt is, hogy Trianon után hivatalosan már nem Magyarországhoz tartoztak. Ádám 1925-ben Beliscsén hunyt el, 81 éves volt. Fia a temetésre nem tudott hazamenni, éppen a történelmi események miatt, csak később sikerült hazalátogatnia. A Rombergről szóló regényes életrajz szerint amikor Sigmund belépett régi otthonába, apja elárvult zongoráján az ő Diák-herceg (The Student Prince) című operettjének kottáját találta. Hogy ez tényleg így volt-e, vagy csak a regényíró fantáziája működött, nem tudom. De éppen igaz is lehetett, hiszen a négyfelvonásos operettet 1924 december elején mutatta be a Broadway egyik színháza, kottája eljuthatott még Rosenberg Ádámhoz, fia biztosan elküldte haza. Romberg akkori találkozásukkor hívta édesanyját, menjen vele Amerikába. Klára asszony azonban úgy érezte, férje sírja közelében a helye... Csak rövid idővel élte túl szeretett élete párját. Ma közös sírban nyugszanak a beliscsei temetőben:

Halász Gyula felvétele, 2012

125 éve született Sigmund Romberg

2012. július 29., vasárnap

3 megjegyzés

Pontosan ma 125 éve, 1887. július 29-én született Sigmund Romberg.

A nap és a többi adat forrása a nagykanizsai izraelita hitközség korabeli anyakönyve, amely mikrofilmre fényképezett formában megtekinthető a Zala Megyei Levéltárban.

A bejegyzés egy kis részét meg tudom képen is mutatni. Azért csak kis részét, mert a korabeli anyakönyv formátuma miatt az egyes bejegyzések egy szűk, ám nagyon hosszú rubrikába kerültek, amit egyben lehetetlen úgy lefényképezni, hogy minden rovatát el is tudjuk olvasni.
Ezen a részleten szülei neve olvasható: Rosenberg Ádám zene tanár és Weil Klára. (A képet rákattintva kinagyíthatjuk!) Azt is láthatjuk, hogy az apa származási helye Nagy-Kanizsa, az édesanyáé pedig Hohenems, egy kisváros Ausztria Voralberg tartományában, legnyugatibb csücskében.


Amit nem látunk a képen, azt tolmácsolom.
Az anyakönyvi bejegyzés száma 1887/74, kelte július 29.
Az újszülött neve: Rosenberg Zsigmond Schlomo. Nyilván nagyapja emlékére nevezték Zsigmondnak, és szokás szerint egy zsidó utónevet is kapott.
Ami még fontos az adatok közül, az "A koma neve" rubrikában olvasható: Gelsei Gutmann Henrik, akire majd visszatérek.

De menjünk egy kicsit visszafelé, a szülők megismerkedéséig és házasságáig. Ez a történet Triesztben kezdődött. Egy alkalommal oda ment vendégszerepelni az ekkoriban már több éve újra itthon, Nagykanizsán élő és már a negyvenes évei elejét taposó Rosenberg Ádám. Ott ismerkedett meg leendő feleségével, a nála majdnem két évtizeddel fiatalabb Klárával. Klára sötétszőke hajú, csinos, élénk szellemű és kreatív ifjú hölgy volt, verseket, elbeszéléseket írogatott és felismerték egymásban a rokon lelket.
Esküvőjükről a Zala című, Nagykanizsán Fischel Fülöp kiadásában megjelenő lap így adott hírt 1886. március 21-i számának 3. oldalán:


Esküvő. Rosenberg Ádám helybeli zongoratanár e hó 28-án tartja esküvőjét Triesztben Weil Klára kisasszonnyal.


Házasságkötése után Ádám tovább szorgoskodott Nagykanizsa zenei életében, amiről majd még megosztok itt érdekes részleteket. Ebben is mellette állt a felesége. Több említést találtam arról, hogy Klára asszony gyakran volt férje segítségére különböző társas események rendezésében: kis jeleneteket írt például Ádám zeneiskolájának vizsgakoncertjeire és részt vett ezek színpadra állításában. Ezt folytatták későbbi lakhelyükön, Beliscsén is, bár akkoriban Ádám már nem muzsikusként kerete kenyerét, de erről majd később mesélek. Három évvel Zsigmond után még egy kisfiuk született, akit Hugónak neveztek. Klára anyaként is folytatta az írást, férjhezmenetele után Clara Berg néven jelentek meg dolgai például a Wiener Tageblattban. Egyszóval, minden valószínűséggel harmonikus házasságban élhettek. A Sigmund Rombergről szóló amerikai, kissé regényes feldolgozásból is ez derül ki. Ezt támasztja alá az az életrajzi adat is, miszerint Klára asszony még szeretett férje 1925-ben, 82 évesen bekövetkezett halála után (egy horvát forrás szerint Ádám halálának éve 1926) sem ment ki már világhírű fia után Amerikába, bár ő hívta. Nem sokkal élte túl férjét, ő 1927-ben halt meg. Mindketten a beliscsei temetőben nyugszanak. Sigmund Romberg egyszer még hazalátogatott, az említett könyv szerint édesanyja temetésére. Nem volt egyszerű e látogatás megszervezése, hiszen Trianon után Beliscse már külföldnek számított, valószínűleg ezért nem tudott hazamenni édesapja halálakor.
Egy biztos: mindkét szülője megélte Zsigmond fiuk világhírét. A Deep in my heart könyv szerint amikor Sigmund Romberg annyi év után belépett egykori otthonába, apja zongoráján az ő Student Prince (Diák-herceg) című operettjének kottáját találta.
Nagyon szeretnék egyszer én is elmenni Beliscsére, és ott állni Ádám és felesége sírjánál...

Addig is itt egy épület fényképe, a gelsei Gutmann család 1904-ben felépült beliscsei kastélya, ahol Ádám és felesége biztosan gyakran megfordult:


Forrás: http://www.tzbelisce.net


Végezetül születési évfordulóján hallgassunk meg egy különösen nagy karriert befutott Romberg-dalt. Mario Lanza is sokat énekelte, ezen a felvételen pedig, éppen Mario Lanzának hódolva, José Carreras adja elő:


Ádám, Sigmund Romberg édesapja 2.

2012. május 17., csütörtök

0 megjegyzés

Folytassuk ismerkedésünket Sigmund Romberg édesapjával, Rosenberg Ádámmal. Érdemes –– amennyire a források engedik –– részletesen foglalkozni vele, hiszen ő is muzsikus volt, ami nyilván befolyásolta fiát; de azért is, mert Ádám kapcsán bepillantást nyerhetünk az 1880-as évekbeli Nagykanizsa életébe: nemcsak zenei-, hanem társas-életébe is.

Amióta a múltkori első részt nyilvánosságra hoztam, egyértelműen kiderült, hogy Ádám valóban 1843-ban született – a múltkor még "benne volt a kalapban" az 1844-es év is, bár kisebb valószínűséggel. De most már biztos, hogy 1843 a helyes: az adat Horvátországból, Beliscséről érkezett, ahol, ahogy majd látni fogjuk, az 1880-as évek végétől élt a család.
Mint írtam, nem tudjuk, hogy Ádám hol végezte zenei tanulmányait, de egy biztos: zongorázott olyan szinten, hogy muzsikusként hosszabb időt töltött külföldön. Egy várost ismerünk, ahol biztosan élt és működött, ez pedig Glasgow. Ám gazdag nyelvismerete volt: beszélt franciául, olaszul, így gyanítható, hogy ezeken a nyelvterületeken is hosszabb időt töltött; természetesen beszélt angolul, illetve beszélte a Monarchia nyelvei közül a németet, a szerbet és a horvátot.

A későbbi cikkek alapján gyanítható, hogy külföldi időzései között Ádám azért haza- hazatért. Apja halálakor, 1866-ban nem egészen 23 éves volt. Hogy akkoriban itthon élt-e, vagy sikerült hazajönnie a temetésre, nem tudom, mivel a köszönetnyilvánítást csak az özvegy írta alá, amint korábban mutattam is.


1869-ben, 26 évesen Rosenberg Ádám már hirdette magát a Zala-Somogyi Közlönyben, mint kanizsai hangszerkereskedő:

Zongorák eladása. Ezennel értesítem a n. é. közönséget, hogy szerencsés vagyok az elsőbbrendű zongoragyárak bizományát bírni, melyszerint nálam a legjutányosabb gyári árakon lehet vásárolni, úgyszinte használttakat bevásárlok.
Rosenberg A. N.-Kanizsán, bizományos az Ehrbar, Bösendorf, Theidor stb. zongoragyáraknak.
(1869. július 17. 4. oldal)

Egy régi zongora a nagykanizsai Thúry György Múzeumban

Aztán egy évtizedig semmi hír nem volt róla a helyi sajtóban, majd 1881. szeptember 7-én ezt írta a kanizsaiak másik hírlapja:
Rosenberg Ádám úrról örömmel említhetjük, hogy az idén nem megy vissza Glasgowba, hol kitűnő zongoraművész hírében áll, hanem városunkban marad, a hol hallomásunk szerint zeneiskolát fog nyitni. Ennek városunk művészetkedvelő közönsége csak örülhet. (Zala, 1881. szeptember 7.)


Ebből a két mondatból a múltra nézve annyit le lehet szűrni, hogy az utóbbi időszakban Glasgow-ban élt, de közben évente hazalátogatott. Lehet, hogy ebben az időben is működött az 1869-ben hirdetett hangszerkereskedése, talán édesanyja és/vagy testvére(i) dolgoztak benne, de bizonyítékot egyelőre nem találtam rá. Később viszont újra találkozunk ezzel a tevékenységével is.


Mindenesetre tény, hogy 1881 körül, harmincas éveinek végén Rosenberg Ádám véglegesen hazatért, és ezzel elkezdődött szülővárosa zenei életében való részvételének gyümölcsöző korszaka.


Folyt. köv.! 

Mai zenénk Carl Czerny egy etűdje. A XIX. századi zongoristák az ő pedagógiai darabjain nőttek fel –– még Liszt Ferenc is!

Ádám, Sigmund Romberg édesapja

2012. április 28., szombat

0 megjegyzés
Az idén nyáron 125 éve született Sigmund Romberg nagyapjával már foglalkoztam itt a blogon. A jeles orvos után fia, zeneszerzőnk édesapja, Ádám következik.

Rosenberg Ádám a XIX. század utolsó harmadában egyre inkább kibontakozó kanizsai zenei élet egyik jellegzetes alakja volt.
A források szűkössége miatt korai életútjáról keveset tudunk. Természetesen tudjuk, hogy apja, Rosenberg Zsigmond jeles orvos volt Kanizsán. Édesanyja neve Strasser Franciska. Anyja révén a család rokonságban állt Kanizsa akkori meghatározó családjával, a gelsei Gutmann famíliával, ami majd befolyással lesz Ádám és családja életére.

A kanizsai Izraelita Hitközség anyakönyvének tanúsága szerint Rosenberg Ádám Tavaszutó havának 26. napján, azaz május 26-án jött a világra. Ám, hogy pontosan melyik évben, 1843-ban, vagy 1844-ben, abban nem vagyok teljesen biztos. Az említett anyakönyv megmaradt lapjai mikrofilmen hozzáférhetők a Zala Megyei Levéltárban. Ám, mivel hiányoznak oldalak, nehéz megmondani, hogy az a bizonyos 30. számú bejegyzés, amelyik Rosenberg Ádám Áron születését rögzíti, melyik évhez tartozik. Ugyanakkor szintén a levéltár egy fontos dokumentuma egy összeírás, amely 1848 nyarán készült a megye településeinek zsidó származású lakosairól. Ez a lista a Rosenberg családot számba véve, Ádámot 5 esztendősnek jelöli meg. Így valószínűleg 1843-ban született.
Ebből az összeírásból tudjuk azt is, hogy ekkor, 1848 nyarán az apa 36, az anya pedig 25 éves volt. Három gyermeket neveltek: a 7 éves Edmundot, a 6 éves Szelinát (ez a szép női név akkoriban nagyon divatos volt a kanizsai zsidó családok körében) és legkisebbként az 5 éves  Ádámot.
Sajnos, lakcím rovata nem volt az összeírásnak, bár akkoriban még nem is létezett a mainak megfelelő házszám-rendszer – így semmit nem tudunk arról, hol, merre laktak a városban. Azért annyi gyanítható, hogy Kanizsának frekventált helyén élhettek, hiszen a család jól szituált volt (ezt tudjuk a múltkor elmesélt betörés adataiból). Az apa orvosi rendelője is a lakással egy épületben lehetett, szerintem ezért sem lakhattak félreeső helyen.
Csak lábjegyzet, hogy az említett összeírást 1848. május 13-án Szemere Bertalan hadügyminiszter rendelte el országosan, hogy a korábban tapasztalt antiszemita zavargások megfékezése után törvényt készítsen elő "a zsidók honlakossága" tárgyában.

Azt már a múltkor írtam, hogy Ádám nagy valószínűséggel először otthon tanulhatott zenét. Akkoriban a jól szituált polgárok életformájához hozzátartozott a zenetanulás, a házimuzsikálás – természetesen különböző szinteken. A városban magán-zenetanárok működtek, akik a jeles családokhoz általában helybe mentek órákat adni. Néhány nevet ismerünk  azok közül,  akik 1820 után működtek, mint például Ibi György, Mann Ferenc és Knöpfler Mór neveit; de hogy Ádámot (és nyilván testvéreit is) ki tanította,  egyáltalán ezek közül valaki, az már azt hiszem, nem fog kiderülni. Az is lehet, hogy az itthoni zongoratanulás után Ádám külföldre ment, talán a bécsi, vagy a zágrábi zeneakadémián folytathatott komolyabb tanulmányokat – mert azért az valószínű, hogy művészi kiképzést Kanizsán nem kaphatott. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy Ádám hivatásos muzsikus, közelebbről zongorista lett és ebben a minőségében többnyire külföldön élt.

Legközelebb innét folytatjuk!

Mai zenénk az angol John Field egy noktürnje, szerintem Ádám is játszhatta ezt a darabot. Az ír származású Field (1782–1837) a XIX. század első felének kiemelkedő zongoristája volt. Mint zeneszerző nagy hatást gyakorolt Chopinre, aki a noktürn műfaját nála ismerte meg.
Hallgassuk tehát Field B-dúr noktürnjét:



Sigmund Romberg nagypapája

2012. április 19., csütörtök

0 megjegyzés
Mint írtam, idén július 29-én lesz 125 éve, hogy Nagykanizsán, azaz akkori írásmód szerint Nagy-Kanizsán megszületett Rosenberg Zsigmond, aki majd Sigmund Romberg néven fog világkarriert csinálni az Egyesült Államokban, mint operettek, zenés játékok zeneszerzője, a musical műfajának egyik megalapozója.

Mivel születési évfordulójáig bőven van időnk körbejárnunk életét, kezdjük családjával, hiszen, ahogyan majd látni fogjuk, a gyökerek, különösen apja példája meghatározóvá váltak számára.

Nézzük először apai nagyapját, akiről majd nevét kapja.

A nagypapa, dr. Rosenberg Zsigmond 1813 körül születhetett. 1837-ben a pesti egyetemen orvosi diplomát szerzett. Sikerült előásni róla, hogy doktori értekezését a Kanizsához közeli Daruvár (ma Daruvar, Horvátország) gyógyvizének tárgyában írta. Ennek az adatnak a forrása Magyarország orvosi bibliographiája 1472–1899, megjelent 1900-ban.
Valószínű, hogy már pályakezdő orvosként Kanizsán működött. Az 1840-es évek elején nősülhetett, felesége a nála tíz évvel fiatalabb Strasser Franciska. Bizonyos, hogy az 1848/49-es időben már három gyermekük volt:  a hét éves Edmund, a hat éves Szelina és az öt éves Ádám, Sigmund Romberg jövendő édesapja. Ezeket az adatokat egy, a Zala Megyei Levéltárban őrzött korabeli összeírás örökítette át az utókornak, amelyet a saját szememmel volt módom látni.
Hogy a család hol lakott, ez az adat sajnos eddig nem került elő. Pedig 1864-ben történült, hogy a köztiszteletben álló orvosnál  éjszaka betörő/k járt/ak, erről tudósított Kanizsa korabeli hírlapja, a Zala-Somogyi Közlöny. Sőt, miután a nyomozás nem vezetett eredményre, maga Rosenberg doktor tett közzé egy felhívást magyar és német nyelven ugyanebben az újságban. Benne jutalmat ígért a nyomravezetőnek – ám sajnos egyik cikkben sincs még utalás sem arra, hogy ez a bűneset hol, melyik utcában vagy egyáltalán melyik környéken történt:

Zala-Somogyi Közlöny 1864. augusztus 20.
Érdemes kinagyítani és kiböngészni a magyar oldalt, mert így fogalmunk lehet, hogy milyen luxus-tárgyak vettek körül egy valószínűleg jó módban élő kanizsai családot. Arról sajnos nem szólt a korabeli újság, hogy lett-e e felhívásnak eredménye...
Csak zárójelben mondom, eddig arra sincs bizonyíték, hogy később Ádám hol lakott – esetleg ugyanott-e, ahol felnőtt vagy más lakásba költözött, és hol, Kanizsa melyik házában, vagy melyik mai házának helyén született meg híressé vált fia. Sigmund Romberg emléktáblája ezért is van a Zeneiskolán.

De térjünk vissza a nagypapához.
Rosenberg doktor a betörés után nem egészen két évre, 1866. március 16-án elhunyt, a korabeli híradás szerint nehéz és hosszas betegség után. Mindössze 53 éves volt. Nekrológjából további konkrétumokat is megismerhetünk Sigmund Romberg nagyapjáról mint orvosról és mint emberről:

Zala-Somogyi Közlöny 1866. március 20.
E megemlékezés következő mondata különösen figyelemre méltó:
Ő volt az, [...] ki midőn városunkat a kolera pusztítá, nemcsak az ismert szenvedők kórházát látogatta meg naponkint, hanem figyelme még a katonai ápoldára is kiterjedt.
Nos, ha átlapozzuk a Nagykanizsa és környéke 1848–1849-ben címmel két kötetben megjelent okmánytárat, összeáll a kép, hogy ez a mondat e történelmi időkre vonatkozik, csak a nekrológ írója nem említi nevén – hiszen még, ha nem is sokkal, de a kiegyezés előtt vagyunk. Ám olvasva e sorokat, biztos tudták a kanizsaiak, hogy miről van szó. Az 1. kötet 282. és 283. dokumentumaiból kiderül, hogy  1848 december elején  a városban levő számos orvosok közül csak ketten jelentkeztek a zalai kormánybiztos felhívására, miszerint vállaljanak osztályt a kanizsai katonai kórházban: Rosenberg Zsigmond és Kremzir Mojzes nevű kollégája. Mindketten főorvosi kinevezést és illetményt kértek, mivel saját prakszisukat addig szüneteltetniük kell, és tudjuk, hogy Rosenberg Zsigmond akkor már háromgyermekes apa volt. Úgy tűnik, ezt a kinevezést ő nem kapta meg, ám e nekrológ szerint megbízás hiányában is naponta  – és nyilván önzetlenül – meglátogatta a polgári és katonai kórházakat, és gondolom, hogy ott nem csak szemlélődött. A dolog nem volt veszélytelen, hiszen hazahurcolhatta volna az akkoriban  az ott erősen jelen lévő kolerát...

E nekrológgal egybehangzóan elmondhatjuk, hogy dr. Rosenberg Zsigmond igazán jeles polgára volt városunknak, megérdemli, hogy legalább unokáján keresztül, akit ő maga már nem ismerhetett, emlékezzünk rá.

Ez itt pedig temetése után az özvegy köszönetnyilvánítása:

Zala-Somogyi Közlöny 1866. március 20.
Már említettem, hogy Rosenbergné leánykori neve Strasser Franciska volt. Az ő családjáról még fogok írni, ugyanis erősen belejátszottak később Rosenberg Ádám, s rajta keresztül Sigmund Romberg életének alakulásába.

A jeles orvost a helyi izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja ma már nem lelhető fel...
Legközelebb Rosenberg Ádámmal, a zeneszerző édesapjával folytatom!

Muzsikáljunk is egy kicsit. Hogy Rosenberg doktor úrék lakásán folyt-e zenélés, nincs rá közvetlen bizonyíték. De Ádám fia valahonnét indíttatást kapott a zenetanulásra – könnyen lehet, hogy "von Haus aus", hiszen a korabeli Nagykanizsa a házimuzsikálás mekkája volt. Íme egy akkoriban (is) sokat játszott, nem mellesleg örök érvényű zongoradarab, Mozart A-dúr szonátája, amelyet szerintem Ádám is biztosan játszott. Hallgassuk meg együtt első tételét:

Ki volt Sigmund Romberg?

2012. április 12., csütörtök

0 megjegyzés
Sokan vannak még – és nem csak Nagykanizsán – akik a Sigmund Romberg nevet nem ismerik. Mostanában néhányan azon (is) dolgozunk, hogy a nem-ismerők száma csökkenjen valamennyit. Még 2011-ben felavattuk emléktábláját a Farkas Ferenc Zeneiskola homlokzatán. A sok odajáró gyerek, a kisebbeket kísérő szülők, az iskolák által övezett és egyébként is forgalmas Sugár úton közlekedők közül is talán odapillantanak néhányan:



Igaz, a nevén kívül nincs más információ a táblán, de elhelyezéséből azért lehet sejteni, hogy a zenéhez lehet köze.
Sigmund Romberg valóban zeneszerző volt (és szövegíró ) , méghozzá a ma virágkorát élő musical műfaj egyik korai és a maga idejében nagyon sikeres megalapozója. Nagykanizsán pedig azért van emléktáblája, mert Rosenberg Zsigmond néven városunkban született az idén éppen 125 éve, 1887. július 29-én.

Hogy neve egy kicsivel jobban bekerüljön a köztudatba, 2010 őszén Nagykanizsán "emlékbizottság" alakult, amelynek én is tagja vagyok. Így ebben a minőségemben is, valamint sima kanizsai lokálpatriótaként ebben az évben kis blogomban többször fogok róla írni. Máris kezdem, mert valószínűleg ez is egy hosszabb sorozat lesz, ha nem is olyan maratoni, mint másik híres földink, Erdősy Eugénia élete.

Először is beszéljen a zenéje. A következő klip igazolja, hogy  Romberg tényleg nagyon népszerű volt, nem a hazabeszélés mondatta ezt velem. Ugyanis 1954-ben, halála után három évvel a legnagyobb amerikai sztárok részvételével életrajzi filmet forgattak róla Deep in my heart, azaz Mélyen a szívemben címmel.
Kezdjük a Romberggel, illetve zenéjével való ismerkedést ennek a filmnek az előzetesével: