Ditta fenséges tortát sütött...

Nyáron mutattam néhány süteményreceptet Bartókné Pásztory Ditta saját kezűleg lejegyzett gyűjteményéből. Nemrég egy kis történetre bukkantam, ami ehhez a témához kapcsolódik.

A Zenetörténeti Múzeum Bartókné Pásztory Dittáról szóló kiállításán fényképeztem

A mesélő Végh Sándor, akkor még fiatal, ám nagy reményekre jogosító hegedűművész, kitűnő kamarazenész. ITT részletesebben olvashatunk életéről, világhíréről.

A történet 1942. október 11-én játszódott Bartók utolsó magyarországi otthonában, a mai Bartók Emlékházban. A harmincas évei elején járó Végh Sándor már a Zeneakadémia tanára volt, és híres vonósnégyesét is megalapította. Kapcsolatban állt Bartók Bélával és közelről élte át azt a szomorú időszakot, amikor Bartók elhatározása, hogy az Egyesült Államokba emigrál, komollyá vált. Bartók - feleségével közösen - 1942. október 8-án adta búcsúkoncertjét és pár nap múlva, október 12-én elhagyták Magyarországot.

Budapest, II. Csalán út 29. Forrás: wikiwand.hu, Thaler Tamás fotója

Végh Sándor elbeszélését róla szóló könyvében Löwenberg Dániel idézte:

Az utolsó koncert és a Bartók-házaspár elutazása közötti napokban számos művész - zenész, festő, szobrász, tudós, író, a magyar kulturális élet elitje - zarándokolt el Bartók Bélához és Dittához, hogy búcsút vegyen tőlük. Félelemmel teli részvétlátogatások voltak ezek. Akár egy temetésen, olyan volt a hangulat - mert valójában temetni mentünk oda Temettük a szabadságot és az emberséget. Bartók, az az ember, aki számunkra a bátorság, az állhatatosság szimbóluma volt, aki a humánumot, az erkölcsöt, a szabadságot képviselte, el kellett hogy hagyjon bennünket.

Mikor a látogatók késő délután kezdtek elköszönni, úgy gondoltam, hogy nekem, mint az egyik legfiatalabbnak, illendő lenne távoznom. De az előszobában Bartók vállamra tette a kezét, és visszatartott: "Maradjon, Végh, ne siessen! Várja meg, amíg mindenki elmegy." Így vártam, míg magunk maradtunk. Ekkor azt mondta Bartók: "Jöjjön ki a konyhába, Ditta fenséges tortát sütött, együk meg hármasban, ami maradt belőle!" Becsomagolt bőröndök és ládák között ülve ettük meg a valóban nagyon finom tortát, amit Bartók maga osztott három részre. Nekem adta a legnagyobb szeletet. Tán csak nem jutott el már hozzá is jó étvágyamnak híre?! 

Mindenesetre a történet megerősíti, hogy Ditta tényleg szokott tevékenykedni a konyhában, amint recepteskönyve is sugallta. Csak az a kár, hogy Végh Sándor nem pontosította, milyen tortát is ettek akkor hármasban a Csalán úti Bartók-lakás konyhájában: csokisat, puncsosat, dobostortát vagy valami mást? De így is szép és emberi a kis történet, segít jobban elképzelni Bartókot és feleségét.

Zene és gasztronómia: Bartókék

A közelmúltban többször foglalkoztam Bartók Béla második feleségével, Pásztory Dittával. A bakancslista-blogban megmutattam utolsó budapesti otthonát, ahol már özvegyként élt. Jártam a Zenetörténeti Múzeumban, ahol szép kiállítás mutatja be hagyatékát. Ezen a kiállításon találkoztam néhány olyan relikviával is, amelyek Bartókék háztartására vetnek némi fényt. Ma ezeket szeretném megmutatni.

A zongoraművésznek készülő gyönyörű fiatal lány 22 évesen ment feleségül nála két évtizeddel idősebb tanárához.

Akkori fényképeit elnézve valószínűleg egy addig nehézségek, próbatételek nélkül, a zenének, a zongorázásnak élő fiatal lány volt. Most azonban meg kellett birkóznia a tudattal, hogy Bartók érte hagyta el feleségét és ettől kezdve neki kellett biztosítani férje számára az otthoni nyugodt hátteret munkájához. Hamarosan anya is lett, megszületett fia, Péter. Hivatalos zeneakadémiai tanulmányait abbahagyta, ám otthon Bartók tovább foglalkozott vele, mint növendékkel, idővel pedig partnerek is lettek a hangversenydobogón.

Szegő Júlia elmondása szerint Bartók első felesége, Márta igazán önzetlennek bizonyult házasságának felbomlásakor. Már korábban, míg Ditta csak egyszerű növendéke volt férjének, megismerte, megkedvelte a fiatal lányt. Amikor pedig eldőltek a dolgok, még ő volt az, aki igyekezett Dittát felkészíteni új feladataira, Bartók szokásaira, kedvenc ételeire, és így tovább...

Hogy milyen háziasszony lehetett Ditta, néhány tárgy utalt a hagyatékát bemutató kiállításon: szép kötények, bár talán túl szépek és kényesek is sütés-főzéshez és néhány tárgy a terített asztalról.

Legérdekesebb viszont egy saját kezűleg írt recepteskönyve volt, a süteményes rész egy helyén kinyitva. Próbálkoztam lefényképezni a két látható oldalt. Nem lett tökéletes, de azért valamennyire használható:

A könnyebb olvashatóság kedvéért idegépelem a recepteket. Gyakorlott háziasszonyoknak biztosan lesz róluk véleménye.

Látszik, hogy Ditta több helyről, több ismerőstől gyűjtögette őket. A stílusból úgy érzem, nem recepteskönyvekből másolta ki, hanem az ismerősök közvetlen elmondása alapján jegyezte le őket.

Még annyit a begépelés előtt, hogy a dekagrammot általában csak d betűvel jelzi; gyermekpiskóta alatt nyilván babapiskótát, goromba cukor alatt pedig kristálycukrot  kell értenünk. Az első süti esetében kicsit bizonytalan vagyok, hogy jól olvastam-e a címet. A második sütemény, a pogácsa Bartók nagynénjének receptje: Irma néni édesanyja nővére volt, aki Bartók kisgyerekkora, apja halála óta velük élt, ő vezette a kis család háztartását, mert az édesanya tanítónőként állásban volt. Úgyhogy ilyen pogácsát Bartók biztos sokszor evett :)

Schweizi tészta (Ilonka néni)

14 d. hámozott és darált mandulát 1 tojás fehérjével a deszkán összekeverni annyi cukorral, amennyi tetszik.

Előzőleg a következőt fölvágni: 2 d pisztácia, 1 tábla csokoládé, 4 gyermekpiskóta, 4 dk citronád. Ezeket összekeverve 2 részre osztani és az egyik felét hozzágyúrjuk a mandulához. Ebből a tésztából apró kifliket formázunk aztán belehempergetjük a második rész törmelékhez, melyhez goromba cukrot kevertünk. Langyos sütőben szárítjuk.

Irma néni pogácsája

30 d. liszt, 1 egész tojás, kicsi bor vagy ecet, 1 1/2 dc. tejföl, 1 kanál zsír.

Ebből rétestésztát csinálni, pihenni hagyni aztán kinyújtani és beletenni 25 d. tepertőt aztán összehajtogatni mint a vajastésztát. Ezt 3-szor csinálni, 1/2 órás pihentetés után. Aztán kiszaggatni és megsütni.

Tea-sütemény (Jakabné)

15 d. zsír, 3 dc. tejföl, 1 sütőpor (Oetker) és ehhez annyi liszt, hogy rétestészta szerűségű legyen. – Az egészet 8 részre szakítani cipókba és oly vékonyra nyújtani egyenként, hogy a deszka átlátszódjék. Ha egy-egy ki van nyújtva, akkor így elosztani:

(RAJZ)

Ahol pontok vannak, oda lekvárt vagy diót tenni és felsodorni. – Ha kisült, vaníliás-citromhéjas porcukorban meghempergetni.

Ha akad olyan olvasóm, aki szeretné valamelyiket kipróbálni, hát hajrá, és kérem, hogy ossza meg tapasztalatait és a "mű" fényképét a facebook "kataliszt" oldalán:) 

Petrovics Emil szobájában jártam...

... vasárnap. Nem abban a konkrét szobában, ahol Attila úti lakásában vagy szigligeti tuszkulánumában dolgozott, de mégiscsak az ő bútorai, könyvei, kéziratai, tárgyai – és szelleme – vettek körül. Történt pedig mindez a Rákoshegyi Bartók Zeneházban, ahol február 19-én nyílt meg a tavaly nyáron elhunyt zeneszerző emlékszobája.

Ezt a képet néhány éve készítettem a főépületről

A Bartók Zeneház maga is megérne egy külön írást. Ma már Budapesthez tartozik, pontos címe XVII. Hunyadi utca 50. Az 1910-es években még önálló község volt Rákoshegy néven, 1912 és 1920 között itt lakott Bartók Béla kis családjával: feleségével, Ziegler Mártával és kicsi fiával, ifjabb Bélával. Olyan remekművei születtek itt, mint például A fából faragott királyfi, pedig nem lehetett benne túl kényelmes az élet, ugyanis a házban sem villany, sem víz nem volt...

Az épület sokáig üresen állt, de aztán 2006 őszén, Bartók születése 125. évében megnyílt az azóta is sokoldalú tevékenységet végző Rákoshegyi Bartók Zeneház.

A nagy ház mellett, rögtön balra áll egy kis épület (a fényképen már éppen nem látszik), ebben talált otthonra az emlékszoba. A megnyitón megható volt hallgatni a zeneszerző lányát, Petrovics Esztert, ahogyan a szoba kialakításáról beszélt. Remek hangversenyt is hallhattunk ebből az alkalomból. A vegyeskarok egyik legnagyobb slágerdarabja régóta a Játszik a szél című Petrovics-kórusmű, elsőként ez csendült fel egy közeli gimnázium kórusának előadásában; az alt szólamot magamban dudorásztam, mert valaha ez volt az első darab, amit megtanultam boldog emlékezetű énekkaros koromban a városi vegyeskarban :). Kurtág György Petrovics Emil halála után írt darabját Mali Emese játszotta zongorán. A fiatal, de szerintem máris a világ élvonalába tartozó Accord vonósnégyes Petrovics Emil II. vonósnégyesét játszotta, majd szintén kongeniális előadásban hangzott fel Petrovics Emil utolsó opusza, az Öt dal Shakespeare verseire. Bátori Éva énekelt, neki írta és ajánlotta dalciklusát a zeneszerző, a zongoraszólamot Selmeczi György játszotta.

És akkor átmehettünk a nagyházból a kisházba, megnézni az emlékszobát.

Féltem, hogy akkora lesz a tömeg, hogy nem tudok majd rendesen szemlélődni és fényképezni. De a kisház másik helyiségében ezután felavatták a Cantata profana című szoborkompozíciót (alkotója Mecseki Hargita) – és bevallom, ezt az aktust kihagytam, helyette nyugodtan körül tudtam nézni az emlékszobában. Mint könyvtárost persze nagyon érdekeltek a könyvei, sokra már a gerincéről ráismertem. Petrovics Emil gazdag könyvtárából egyelőre a zenei és szépirodalmi témájúakból látható itt egy bő válogatás.

Nagyon meghatóak voltak a régi és újabb családi fényképek: szülei, ő maga kisfiúként, diákként, fiatal zeneszerzőként, a Petőfi Színház zenei vezetőjeként, vagy közös képen lányával és unokájával. 

Édesanyjával

Lányával és unokájával

Számos hivatalos irat, bizonyítvány, oklevél, útlevél, aztán a kitüntetései – az egyik nagy állami kitüntetést akkor kapta, amikor én is átvehettem egy másfajta elismerést Göncz Árpádtól; akkor találkoztunk is a parlamenti fogadáson, emlékezett rám a régi vetélkedőkről, sőt, felterjesztőim kérésére az én kitüntetésemhez ajánlásával hozzá is járult, így ezt rögtön meg tudtam neki köszönni... az emlékszobában szemlélődve ez is eszembe jutott, és az a két alkalom is, amikor 2010 őszén Nagykanizsán beszélgethettem vele hosszasan.

Az emlékszobában levő anyag természetesen csak kis része Petrovics Emil nagyon gazdag hagyatékának, de tökéletes a hangulata már így is. Remélem, sokan megnézik és ahogyan Bokor Jutta operaénekest, a Zeneház vezetőjét, valamint a kerület polgármesterét és Petrovics Esztert hallgattuk a megnyitón, biztos vagyok a bővülésben.

IDE KATTINTVA még több fénykép látható a megnyitóról és az emlékszobáról!

Mi pedig emlékezzünk Petrovics Emilre – és ami a legfontosabb: hallgassuk műveit!

S hogy ma se maradjunk zene nélkül, szerb gyökereire utalva idézzük meg a zeneszerzőt, amint a 30 éves Vujicsics együttest köszöntötte jubileumi koncertjükön: