Goldmark Károly keszthelyi gyökerei

185 éve, 1830. május 18-án született meg Goldmark Károly Keszthelyen. Szülőháza máig látható a belvárosban, a sétálóutca egyik hangsúlyos, és műemlékként is fontos épületeként. Mai pontos címe egyébként Kossuth Lajos utca 23.

Lapozzunk bele Várnai Péter: Goldmark Károly élete képekben című könyvecskéjébe, melynek bevezető tanulmányában érzékletes képet fest a korabeli Keszthelyről:

A Festetichek balatonmelletti székhelyén is nyomot hagyott a reformkor. Bár a Fő-utca "zsidóházában" nem beszélnek magyarul, a Georgicon tanulmányainak és a helikoni ünnepeknek hullámai idáig nem érnek el, - Goldmark Ruben kántor lakásában felhangzik a magyar muzsika, a keszthelyi "zsidó banda" hangszerein megszólal időnként a verbunkos. Az épület alapjai még a középkorból származnak, udvarán áll a zsinagóga. A ház különös emeleti árkádjai alatt összekeveredik a daliás verbunk az ősi templomi énekekkel. A kántor és hitközségi jegyző otthonában gyerekek egész hada nyüzsgött, kevés volt a pénz, de annál több az énekszó, a muzsika. Itt született Goldmark Károly 1830. május 18-án.

Goldmark szülőházának mai képe az utca felől

A különös árkádok...

... a zsinagóga pedig így látszik az udvarról

Olvassuk még egy kicsit tovább Várnai Péter könyvét a Goldmark-családról:

Goldmark Ruben Lublinból vándorolt be magyar földre, itt próbálta meg elvesztett feleségét és elpártolt szerencséjét pótolni. Asszonyt hamarosan talált a pápai kántor lányában, de a nélkülözés még évtizedekig osztályrésze maradt; csak öregkorában talált támaszra, akkor már hírneves fiában.

Goldmark négy éves volt, amikor elköltözött a család Tabra (később Sopron környékére, Németkeresztúrra), így kevés emléke maradt Keszthelyről, mint ő maga is megerősítette egy újságírónak:

Zala 1910. május 4. részlet a cikkből

Ifjúsága, sőt felnőtt életének az első időszaka bizony nemcsak hogy szegénységben telt,  de a nyomorúsággal is megismerkedett. Volt rá eset, hogy szinte az éhenhalás küszöbén állt... Erről már röviden meséltem annak kapcsán, hogy Bécsben elsétáltam ahhoz a házhoz, ahol idős korában lakott.

Mindenesetre, ilyen nehézségekkel teli évek során küzdötte fel magát jó hegedűsnek. Közben kis híján otthagyta a fogát kétszer is Győrben, a szabadságharc ideje alatt... Bécsbe költözve sorsa fokozatosan fordult jobbra mint magántanárnak és színházi hegedűsnek. A létbizonytalanság elmúltával az alkotás felé fordult. Ott is fokozatosan haladt, mígnem hat év alatt megkomponálta Sába királynője című operáját, melyet hosszas huzavona után 1875. március 10-én mutatott be a bécsi opera. Hogy műsorra tűzték, szerepe volt benne Liszt Ferenc közbenjárásának is... Mindenesetre Goldmark ezen az estén szinte egycsapásra világhírű lett. Gyorsan kiszámíthatjuk: 45 éves volt, s mi már tudjuk, hogy  bőséges alkotó évtizedek voltak még hátra az életéből, hiszen betegségmentes aggastyán-kor adatott neki.Igaz, még egy ekkora sikerű mű nem került ki műhelyéből, kikerült viszont sok más jó muzsika. Ma is játsszák Hegedűversenyét, nyitányait, kamaraműveit.

Nyolcvanadik születésnapját szülővárosa emléktábla állításával kívánta megünnepelni. 1908 nyarán határozták ezt el és felkeresték Fodor Izsó hegedűművészt, hogy megbízzák az ünnepség megszervezésével. Ő rögtön az elején kilátásba helyezte, hogy valószínűleg maga az ünnepelt zeneszerző is ott lehet az ünnepségen - és valóban így lett. 1910 márciusában Keszthelyről hivatalos küldöttség kereste fel Goldmarkot Bécsben. Ő csak azt kérte, hogy ne 18-án legyen az ünnepség, hanem 21-én, mert a napján Bécsben fogják ünnepelni. Aztán még ez történt az előkészületek közepette:

Zala 1910. május 19.

A kanizsaiak is készültek az ünnepségre. Küldöttséget állított össze a részvételre az Irodalmi és Művészeti Kör. Babérkoszorút is rendeltek...

Eljött a nagy nap. Goldmark Budapestről vonattal érkezett. Természetesen nem egyedül utazott, sőt! Vele voltak a magyar zenei élet nagyjai, köztük Hubay Jenő és Popper Dávid. Az akkori menetrend szerint Balatonszentgyörgyön át kellett szállniuk. Odáig eléjük ment a keszthelyi küldöttség és együtt tették meg a hátralévő rövid utat. A keszthelyi vasútállomáson hatalmas tömeg gyűlt össze. Az ünnepségsorozat díszebéddel kezdődött, ezen került sor a tisztelgő szónoklatokra, pohárköszöntőkre, majd délután négy órakor következett Goldmark szülőházán a domborműves emléktábla leleplezése.

Alkotója Lukácsy Lajos, aki nem sokkal korábban a kastély udvarán felállított Festetics-szoborral tett szert országos hírnévre, ezért a város őt bízta meg az emléktábla elkészítésével is. A táblán Goldmark domborműves portréja hátterében a zene szimbólumaként egy hárfa, alatta pedig a Sába királynője egy kottarészlete látható. Az ünnepség szónoka dr. Lakatos Vince premontrei tanár volt.

Forrás: caruso.blog.hu

Délután 6 órakor a keszthelyi Iparos Dalkör szerenádot adott a zeneszerzőnek, aki egy kis pihenésre szállására, a közeli premontrei rendházba (ma gimnázium) vonult.

Este 8-kor kezdődött a díszhangverseny - természetesen szintén az ősz Mester jelenlétében. A nagy alkalomra átalakították a katonai lovardát, ahol mintegy kétezer főnyi közönség foglalt helyet.

A nagykanizsai küldöttség tagja volt Böhm Emil, az Irodalmi és Művészeti Kör kórusának karnagya. Remek beszámolót írt a Zalába, megjelent a május 24-i számban.  Ebből idézek néhány sort:

A közönség már rég elhelyezkedett, amidőn az ősz mester, családtagjaitól kísérve belépett a terembe. Leírhatatlan lelkesedés és túláradó szeretettel üdvözlik a fiatalosan lépkedő, eleven tekintetű mestert, a zenekar is hódolatát fejezi ki, a Goldmark páholya felett elhelyezett nagy líra nemzeti színű izzólámpái kigyúlnak és ebben a lázas, forró hangulatban veszi kezdetét a hangverseny.

Az esten közreműködött a budapesti Operaház zenekara, Kerner István vezényletével. Eljátszották elsőként a Sakuntala-nyitányt, a koncert végén pedig a Falusi lakodalom című szimfóniát. Közben áriák hangzottak el Szoyer Ilonka és Takács Mihály előadásában. A koncert leghangsúlyosabb darabja Goldmark híres hegedűversenye volt, az ekkor nem egészen húsz éves, de már hírneves Szigeti József előadásában. Böhm Emil is elragadtatottan írt játékáról.

A zeneszerző meleg hangú levélben köszönte meg az ünneplést. Biztosan több újság is lehozta, így a kanizsai Zalai Közlönyben is olvasható volt:

Zalai Közlöny 1910. június 20.

A szülőház és az emléktábla sorsát még folytatom, mert így is túl hosszúra nyúlt a poszt, de még történültek ott dolgok, és nem csak ilyen felemelőek...

100 éve halt meg Goldmark Károly

1915. január 2-án bécsi lakásán hunyt el Goldmark Károly, a keszthelyi születésű zeneszerző. 85 éves volt.

Elképzelhetetlen sanyarúságban végigélt gyermek- és ifjúkor után, pusztán tehetségének, szorgalmának és kitartásának köszönhetően szinte egyetlen este lett - mondhatni - világhírű: 1875. március 10-én, Sába királynője című operája ősbemutatójának estéjén. Igaz, előtte már szerzett elismertséget Sakuntala című nyitányával is, de az igazi nagy siker s vele végre az anyagi megkönnyebbülés a Sába királynőjének volt köszönhető.

Életét maga is megírta, s ha otthon nincs meg, közkönyvtárakban hozzáférhető. Rendkívül színes, eleven olvasmány! Úgy tervezem, itt a blogban fogok még foglalkozni személyével, különös tekintettel keszthelyi kötődésére, de sok érdekeset olvastam soproni és győri fiatalságáról is. Győrben például kétszer is majdnem otthagyta a fogát 1849 nyarán... 
Jártam is azokon a helyeken, ahol akkoriban lakott, működött, emlékhelyeit lefényképeztem, majd sorra kerítem őket itt a blogban.

De térjünk most vissza életének alkonyához. Goldmark nőtlen ember volt (a fáma szerint azért, mert egy férjezett énekesnőbe volt szerelmes...), azonban született egy lánya, akiről csak meglehetősen későn szerzett tudomást. E lánya révén aztán nagyapa is lehetett és megismerhette a boldog családi életet. Két unokát kapott: Károlyt és Franciskát (magyarosan Ferikét). Károly aztán az első világháborúban esett el, Ferike pedig megírta az utókor számára emlékeit szeretett nagyapjáról.

A zeneszerző idős korában Bécsben lánya családjával élt, de a fővárosban csak a leghidegebb téli hónapokat töltötte: volt egy tuszkulánuma Gmundenban, a felkapott fürdőhelyen. Kora tavasztól késő őszig ott tartózkodott, ott szeretett és tudott a legjobban dolgozni. 

Gmunden látképe. Forrás: union-gmunden.at

A centenárium napján Franciska könyvéből néhány érdekességet fogok idézni. Előtte azért megmutatom, hol élt utoljára Goldmark Bécsben. A ház, mely egy nagy, tekintélyes bérház, ma is megvan, Bécs Leopoldstadt városrészében. Mai címe Josef Gall-Gasse 5., a Böcklinstrasse sarkán. Nyáron jártam arra, le is fényképeztem. Megközelítéséhez a belvárosból észak felé kell elindulni, legjobb választás a Rotenturmstrasse. Azon az ember kiér a Duna-csatorna partjára, átkel a hídon, majd átmegy a zebrán és jobbra folytatja az utat, végig a csatorna partján, majd egyszercsak merőlegesen felfelé fordul és hamarosan ott van.

Sétálás kedvért is érdemes elmenni arrafelé, mert szép a kilátás a belváros felé és egészen modern, kifejezetten látványos épülettömbök is útba esnek.

A fényképeket 2014 júliusában készítettem:

Bécs, Josef Gall-Gasse 5.

"Ebben a házban hunyt el Goldmark Károly zeneszerző"

Mint írtam, Bécsben csak a leghidegebb hónapokat töltötte. Unokája írja, hogy a barátok, szomszédok mindig megfigyelték, hogy a tél beköszöntekor mekkora poggyásszal érkezik haza Gmundenból a nagypapa. Ha nagyobbal a szokásosnál, azt mondták: Hosszú tél lesz az idén, az öreg két láda könyvet hozott magával... :)

Tavaszi kivonuláskor pedig nagyon gondosan kellett számára csomagolni, hogy mindene meglegyen a hosszú szezonra. Egyszer Goldmark a Gmundenban üdülő Cumberland hercege tiszteletére adott estélyre volt hivatalos. Felöltötte frakk-nadrágját, ám érezte, hogy valami nem stimmel vele. Ideje nem volt az átöltözésre, az érte küldött hintó már várta. Az estélyen az inasoktól kezdve az előkelő vendégekig bizony mindenki megmosolyogta, aztán egy bizalmas barátja meg is súgta neki, hogy milyen iszonyúan néz ki a nyilvánvalóan nem rá szabott, széltében-hosszéban is bő nadrágban. Így az estélyről nagyon korán távozott. Ugyanakkor veje aznap operába ment. Amikor leülve két lábát egymásra tette, ő azt fedezte fel, hogy igencsak kurta lett a nadrágja. Ő is hazament még a szünet előtt... Szóval kettejük egyébként egyforma anyagú frakk-nadrágját a szobalány elcserélte, de, mint Ferike-Franziska írta, nagyapja jött ki jobban az ügyből, mert mindkét nadrág az övé lett, ugyanis a veje nadrágját közben átalakíttatta a szabójával...

Goldmark sem gmundeni lakásában, sem bécsi szobáiban nem tűrt meg takarítást, mert az számára azt jelentette, hogy nem talál meg semmit. Egy ízben lánya, távollétét kihasználva mégis bevetette a takarítónőt, amire apja három napi haraggal reagált, de aztán újra ugyanaz a drága öregúr volt, mint amilyen egyébként mindig.

Unokája így jellemezte visszaemlékezésének utolsó lapjain:

Goldmark testi és lelki üdesége 85 éves korában már a csodával volt határos. Sétáin gyertyaegyenesen járt-kelt. Nyáron minden reggel egy órát töltött a kertben s hangosan olvasott egy fejezetet francia vagy angol könyvekből, kiírta belőlük az összes szavakat, hogy a gyakorlatból ki ne jöjjön.

Ebben az időben keletkezett utolsó műve is, a C-dur zongora ötös Op. 54. [Helyesen Op, 55, cisz-moll.] Egyike legnemesebb műveinek, amelyben a csapongó ifjúi kedv versenyt tombol a mély szenvedéllyel. Egy egész emberi élet küzd, viharzik benne, hogy az utolsó legkedvesebb tételben felszabadulva a küzdelmekből, megtisztulva az élet csúcspontjára érve kicsengjen.  Az utolsó simítárokat 1914 novemberben végezte. Délután volt, amidőn a zongora fedelét lecsukva az éppen akkor belépő édesanyámhoz így szólt: "Most fejeztem be édesem, a kvintetteket." És ez maradt utolsó műve. A háború és az ezekkel kapcsolatos izgalmak teljesen lekötötték. Teremtő kedve már nem volt.

[...]

1915. január 2-án négy órakor délután tett szegénnyé bennünket, oly rettenetesen szegénnyé. Halálánál nem voltam jelen. Apám mondta el, hogy békésen, szelíden, szinte méltóságteljesen szunnyadt el. Károly unokájának halálát, aki november 13-án esett el Szerbiában, már nem tudta meg, mivel halálának hiteles jelentését csak nagyapa temetésének napján kaptuk kézhez. Érkezett ugyan előbb is a tábori lelkésztől egy kártya, amely halálát jelzi, de ez nem volt hivatalos s így nem akartuk elhinni, sem pedig az öreg úrral elhitetni.

[...]

Szelleme most is él munkáiban tovább, valamint mindazok szívében, akik közel álltak hozzá.

Sajnos, említett zongoraötösét nem tudom megmutatni, nincs fent kedvenc videomegosztó portálunkon. Helyette hallgassuk meg a Sakuntala-nyitányt, amellyel Goldmark először megízlelte a sikert: