A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gulyás Gizella. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gulyás Gizella. Összes bejegyzés megjelenítése

Zenés epizódok a kanizsai Arany Szarvas szálló életéből 3.

2015. október 9., péntek

0 megjegyzés
Kanizsa saját korában legfényűzőbb, 1875 őszére felépült szállodájában hamarosan, a következő év január 31-én felavatták a karzatos dísztermet. A Kaszinó (ma Ady utca 7.) felépültéig, 1886-ig ez volt a város reprezentatív nagyterme, bálok, színházi előadások és hangversenyek helyszíne.

A Szarvas régen kimagaslott az Erzsébet tér épületei közül


Legutóbb a Szarvas éttermének és kávéházának saját zenéjéről írtam. Ma vessünk egy pillantást a szálloda nagytermében tartott hangversenyekre. Ezeket nagyjából két fő csoportba oszthatjuk: a helyi, kanizsai fellépőkre és a vendégművészekre, akik között egészen nagy nevek is jócskán előfordultak. E két csoportot mintegy összeköti képzeletben egy harmadik, a Nagykanizsáról elszármazott és azóta országosan, sőt nemzetközileg is híressé vált fellépők sora.

A helyben élő és működő muzsikusok közül jó példa STERNECK ZSIGMOND.



A kiváló, all-round zenész magánzenetanárként hosszú ideig, az 1880-as évek elejétől 1927-ben bekövetkezett haláláig működött Kanizsán. Legendás figura volt, mert fő hangszere, a gordonka mellett gyakorlatilag a legtöbb hangszeren remekül tudott játszani és ezeket tanítani is. Mellette rendkívül népszerűvé tette fütty-tudománya: saját zongorakíséretével fütyülte a legnehezebb bravúr-áriákat. Rendszeresen a Szarvas nagytermében tartotta növendékeinek hangversenyét.

De sok, zenével, saját ének- és zenekarának fellépésével fűszerezett ünnepséget tartott benne a piarista gimnázium is.

Térjünk rá a Kanizsáról elszármazott és a fővárosban, illetve külföldön híressé vált művészek itteni fellépéseire.

Az 1870-es években rokonlátogatásra hazatérve többször is adott ária- és dalestet a nagyteremben az 1859-ben Kanizsán született PRÁGER HERMINA, aki később olaszos csengésű művésznéven, mint Hermine Braga, még később pedig férje nevét is felvéve, Hermine Jaff-Braga néven működött a bécsi udvari operaházban, majd más európai nagyvárosokban, köztük a párizsi nagyoperában is vállalt fellépéseket.
Nézzük a kezdő korában adott kanizsai koncert sajtóvisszhangját a Zalai Közlöny 1876. április 27-i számából:

Vasárnap este valódi műélvezetben részesültünk: szép és válogatott műértő közönséggel zsúfolásig megtelt a "Szarvas" terme. Itt először mutatá be magát városunk szülöttje a kedves kis Práger Hermina k. a., ki jelenleg Bécsben énekesnő, alakja megnyerő, hangja tiszta, erős mezzo-sopran, énekében sok érzelmet és tanulmányt fejtett ki, előmenetele haladó. Különösen magyar dalai szívünk belsejébe hatoltak. Neki a művészi pályán nagy jövőt jósolunk, szép és gyönyörű énekjét közönségünk kebelből eredő éljenek kitörésével, viharos tapsokkal és virágcsokrokkal jutalmazá; nekünk különösen jól esik tapasztalnunk, hogy városunk szülöttjei közt a művészek szaporodnak; úgy ezen ifjú művésznőnek e pályára szívből szerencsét kívánunk.

"A kedves kis Práger Hermina"


Többször énekelt a Szarvasban ERDŐSY EUGÉNIA, főleg még Bécsben végzett énektanulmányainak  időszakában. Róla egészen hosszú életrajzi sorozatot írtam már a blogban.

Ugyancsak Kanizsáról származott el GULYÁS GIZELLA zongoraművész, Gulyás Jenő törvényszéki bíró leánya. Szintén még a bécsi zeneakadémián tanult, amikor 1882 novemberében egy érett művésznek is becsületére váló koncerttel lépett a Szarvas nagytermének pódiumára.



Róla többször írtam már itt a blogban: életútját a Liszt Ferenc és Nagykanizsa című sorozatban foglaltam össze, s abban kitértem a Szarvasban adott koncertjére is. (Három évvel később, tanulmányai befejezésekor bécsi tanára elvitte Liszt Ferenchez meghallgatásra, így került be a Liszt-sorozatomba, ezt is el lehet olvasni az idelinkelt írásban.) ITT pedig egy kiegészítést tettem közzé az életéről, sok új adattal.

1879 júniusában dalestet adott a Szarvasban LÁNG FÜLÖP, az 1838-ban Kanizsán született operaénekes, aki ebben az időben már a Nemzeti Színház (akkor még nem volt Operaház!) első baritonistája volt.

Láng Fülöp mint Petur bán, 1870


Következő számában, 1879. június 15-én ezt írta a Zalai Közlöny:

Dalestély. Láng Fülöp, a magyar nemzeti színház első baritonistája sokoldalú kívánatra és különösen számos rokonai és barátai iránti előzékenységből f. hó 11-én a "Szarvas" dísztermében - úgyszólván - rögtönzött "dalestélyt" rendezett. Kitűnő szép és kellemdús hangja, mint művészi tökélye bámulatra késztette hallgatóit. Kár, hogy a nagy hőség miatt a részvétel a kívánt mértéket nem üthette meg. A különben fényes közönség elragadtatásának viharos tapssal adott kifejezést.

Legközelebb a nem-kanizsai híres művészek Szarvasban megrendezett koncertjeivel folytatom a sort.

 

Kaposvári "kalandjaim"

2011. július 7., csütörtök

4 megjegyzés
Tegnap végre ellátogattam Kaposvárra, elsősorban azzal a céllal, hogy a levéltárban megkeressem a Nagykanizsán, azaz akkor még Nagy-Kanizsán felcseperedett Gulyás Gizella zongoraművész születési bejegyzését. "Kalandjaim" itt vették kezdetüket.

A Somogy Megyei Levéltár is egy hasonlóan régi épületben székel, mint a zalaegerszegi. Elég nehéz volt megtalálni a kutatószobát, de végre sikerült és ott álltam a szolgálatban lévő fiatalember előtt. Nem teljesen szemben, hanem egy cseppet, körülbelül kettő lépéssel oldalvást, a jobb keze irányába. Előadtam neki, hogy hétfőn telefonon bejelentkeztem és a kaposvári római katolikus születési anyakönyv 1870-es bejegyzéseit szeretném megnézni. A fiatalember közölte, hogy ne ott álljak meg, ahol állok, hanem legyek pontosan szemben vele – megjegyzem, egy szabadon álló íróasztal mellett ült, nem egy olyasfajta kalitkában, mint például egy bankpénztáros, aki előtt nem is lehet máshogy állni, – ebben a helyzetben is oda tudta volna adni nyújtózkodás nélkül azt a két formanyomtatványt, amit ki kellett töltenem. Annyira abszurd volt a kérés, hogy úgy éreztem magamat, mint egy újonc, akit raportra rendel egy őrmester... Ez a szabály – mondta ridegen. Tényleg apróság, de majdnem négy évtizedes olvasószolgálatos könyvtáros munka után sem látom át az értelmét, hogy ez az egzecíroztatás mire volt jó...
Aztán végre a mikrofilm leolvasó mellé ülhettem. Bosszúságomat lenyeltem, helyét átvette a kutatás izgalma. Híres fiáról szóló könyvében az szerepelt, hogy Gulyás Gizella 1870-ben született Kaposváron. Reméltem, hogy a dátum nem éppen december 31-e lesz, mert ugye akkor át kell néznem a teljes évet. Nos, elkezdtem az 1870-es évet a "Gizella" keresztnévre összpontosítva, eljutottam december 31-ig és sehol semmi. Akkor visszatekertem és elkezdtem az 1869-es évet nézni, mert egy másik forrásomban ez az évszám szerepelt, újra sehol semmi. Hanem amikor 1869 és 1870 határára értem, kis híján leestem a székről, ugyanis az 1870. év legelső bejegyzése volt Gulyás Gizella születése! Először azért siklottam el a rovat felett, mert a csak a hónap elején bejegyzett "január" szó belelógott a keresztnév téglalapjába, amit egyébként is teljesen kitöltött Gizella öt (!) keresztneve: "Gizela Johanna Maria Petronel Emma". Ahogy láttam, a többi bejegyzés legalább kilencven százalékában egy keresztnevet kaptak az újszülöttek, néha kettőt. Az öt keresztnév biztosan illusztris családra utal :) , ebből annyit tudunk, hogy Kanizsára költözésük után az apa törvényszéki bíróként működött. Gizella utolsó előtti nevét sokáig sillabizáltam, különösen az első betűt, kerestem hozzá analógiákat, mire végre biztonságosan eldőlt, hogy "P" betűvel kezdődik. És ha a Gizellát akkoriban egy l-lel írták, akkor elképzelhető, hogy a Petronellát pedig ilyen alakban, mert akárhogyan kombináltam, más keresztnév sehogyan sem jött ki az adott írásformából.
De a lényeg: Gulyás Gizella 1870. január 1-jén született!! Lehetett volna "az év újszülöttje", ha ezt a címet már akkoriban kitalálták volna... Szülei nevét korábban is tudtam: Gulyás Jenő és Vajda Valéria. Kaposvári lakcímük Sétatér 30. volt. Öt keresztneve mellé Gizellának hat (!) keresztszülője volt, mind apja, mind anyja oldaláról származó rokonok. A Gulyások és Vajdák mellett egy érdekes névvel találkoztam: Péczely Ignáccal (1826-1911). Ő nem más, mint a híres csodadoktor, az íriszdiagnosztika feltalálója, aki a kiskomáromi (ma: Zalakomár) temetőben nyugszik.  Péczely Ignác sógorsági viszonyban állott Gulyás János kaposvári orvossal (szintén keresztapa), aki viszont nyilván közeli rokona Gizellánk édesapjának.
Csak lábjegyzet, hogy a Péczely családból származott egy-két nemzedékkel később a szintén orvos és mellette népzenekutató/muzeológus Péczely Attila, illetve Péczely Sarolta, Kodály Zoltán második felesége.
Hát, ennyi minden következtethető ki egy anyakönyvi bejegyzésből! A végén ért még egy bosszúság: elromlott a levéltár fénymásolója, így csak jegyzeteimmel léptem ki a kutatószobából.

Miután távoztam, egy kicsit rendesebben megszemléltem a levéltár folyosóin rendezett kiállítást. Sok relikviát találtam Kaposvár zenei életéről, amiket le is fényképeztem. De a legérdekesebb az "Egy tanítónő pályájának dokumentumaiból" felirattal ellátott tárló volt. Az a tanítónő, Barta Anna ugyanis engem is tanított valaha, sőt, egy jó évtizeddel korábban Balatonszentgyörgyön a sógoromat is, akinek osztályfőnöke volt.
Amikor Balatonfenyvesre költöztünk, én ötödik osztályos voltam, szüleim mindketten a balatonfenyvesi iskolában tanítottak. Ott volt igazgatóhelyettes Barta Anna. Nekem akkoriban nagyon idősnek tűnt, de ahogy most kiszámolom, 53 éves volt. Magas, energikus hölgy, sötét hajában egy jellegzetes ősz tinccsel. Nagyon okos, tehetséges ember és kiváló tanár volt, meglehetősen szigorú; azt hiszem, anyukám, mint közvetlen főnökétől tartott is tőle kicsit... Ott a levéltár folyosóján elgondolkodtam: egy volt tanárom "kiállítási anyag" lett, ebből is látszik, hogy már én is "elmúltam annyi", hű, de borzasztó...

S hogy visszaevezzek zenei vizekre, idén is lesz Kaposfest, azaz Kaposvári Kamarazenei Fesztivál augusztus 12-20. között. A kaposvári születésű kiváló hegedűművész, Kokas Katalin álmodta meg, tavaly rendezték meg először. Akkor egy koncerten voltam jelen, ám nem akármilyen koncerten: Joshua Bell, Rados Ferenc, Kocsis Zoltán és Kelemen Barnabás voltak a "nagyágyúk", s mellettük ott muzsikált több egészen fiatal, de már rendkívüli tehetségét igazolt művész, mint például Rohmann Ditta és Kokas Dóra. S ez egyetlen hangverseny volt!!

Kocsis Zoltán és Joshua Bell a fenomenális Kreutzer-szonáta után

A széleken Kelemen Barnabás és Kokas Katalin, köztük a fiatalok


Remélem, idén is sikerül eljutnom, s erre biztatok minden zenekedvelőt. Az is nagyszerű ebben a fesztiválban, hogy délelőtt 11-kor is van minden nap koncert, így aki utazási távolságban él, nem muszáj ott aludnia. Még én is, akinek nincs autóm, simán meg tudtam fordulni menetrend szerinti autóbusszal.

Végül emlék gyanánt egy kis összefoglaló a tavalyi fesztiválról. Lehet tippelgetni, kiket ismerünk fel!

Liszt Ferenc és Nagykanizsa 12. Kiegészítés

2011. június 11., szombat

0 megjegyzés
Április 25-én tettem fel a Liszt Ferenc és Nagykanizsa sorozat 12. részét, amelyben Gulyás Gizelláról meséltem. Azóta hozzájutottam egy fontos könyvhöz, amely jelentős egyházi pályát befutott fiáról szól, s ebben újabb adatokra bukkantam, illetve olyan tényekre, amelyek megerősítik a 12. részben még csak feltételezésként említetteket. Először megjegyzésként gondoltam közreadni a kiegészítéseket, de aztán úgy gondoltam, ezekről az új tényekről egy önálló bejegyzést írok, s érdemes lesz egymás után elolvasni a két cikket. Ha pedig tényleg lesz ebből a "Liszt és Kanizsa" témából könyv, akkor természetesen egybe fogom dolgozni az adatokat.

Az említett könyv a következő:
Friedrich Wessely 1901-1970. Ein Leben in Jesus Christus
Írta Adelheid Liechtenstein. Megjelent 1988-ban a roggendorfi Salterrae Maria kiadónál.

A szerző, Adelheid Lichtenstein személyesen is találkozott könyve hősének lánytestvérével, azaz Gulyás Gizella leányával, aki több mindent mesélt neki szüleiről és gyermekkorukról. Így egész biztosan hitelesek a könyvben lévő adatok.

Eszerint Gulyás Gizella 1870-ben született Kaposváron. Közelebbi dátumot nem ír, így most majd az lesz a következő lépés, hogy el kell látogatnom a kaposvári levéltárba, ott remélhetőleg meg lehet találni születési bejegyzését. Ha sikerül, majd tudósítok arról is. A Nagykanizsára költözést nem említi a könyvben, viszont leírja a szerző, hogy Gizella egészen fiatal lányként kilenc évig tanult a bécsi zeneakadémián Hans Schmitt professzornál, majd nagy koncert-turnékat tett – ezek az adatok megegyeznek azzal, amit már eddig is tudtunk. Azt, hogy Liszt Ferenc előtt is zongorázott, nem említi a könyv, amely persze nem róla, hanem egyik fiáról szól. Amikor férjhez ment, Gizella valóban abbahagyta a koncertezést és – ez új információ – Bécs Hernals városrészében egy tisztek leányai számára létesült nevelőintézetben (Offizierstöchter Erziehungsinstitut) zongorát tanított.
Gulyás Gizella férje valóban Kamillo Wessely mérnök lett, ahogyan 1895-ben a Zala című kanizsai hírlap is megírta . Wessely cseh földön, Bilinben született 1863-ban. Mérnök-tanárként működött a fiumei tengerészeti akadémián, majd Brnóban (akkor Brünn) tanított a technikai főiskolán. Ezután került Bécsbe, a kereskedelmi minisztériumba, ahol az udvari tanácsosi címig vitte.
Gizella és férje kezdetben Dornbachban éltek (az egykori Bécs környéki település akkor már a város 17. kerülete volt). Ott született három gyermekük: Paul 1896-ban, Gisela 1898-ban és Friedrich, akiről az említett könyv szól, 1901-ben. Később beköltöztek Bécs belvárosába, a Florianigasséba. Volt egy nyaralójuk is az Attersee-nél. Leánya Gulyás Gizellát mélyen vallásos asszonynak írta le, aki minden vasárnap templomba ment gyermekeivel. Férje ebben nem teljesen osztozott, de ez nem okozott konfliktust a családban, ahol igazi harmonikus légkör uralkodott. Mindkét fiuk a papi hivatást választotta, bár édesanyjuk gyakran mondogatta, hogy kisebbik fiának sebészkezei vannak, orvosnak kellene tanulnia. Végül egyik szülő sem vitatta fiai döntését.
A derűs családi életet csak az első világháború – amelyben a legidősebb fiú önkéntesként vett részt – és az utána következő gazdasági helyzet nehezítette meg. 1926-ban azonban nagy tragédia történt: az ötvenhat éves édesanyát, azaz a mi Gulyás Gizellánkat legfiatalabb fia, az éppen abban az évben teológiai doktorátust megszerző Friedrich egy reggel holtan találta ágyában: agyembólia végzett vele, teljesen váratlanul.
Férje húsz évvel élte túl, 1946-ban hunyt el. Mint említettem, a két fia pap lett. Paul 1964-ben, Friedrich 1970-ben halt meg. Leánya, Gisela férjhez ment, s Bécsben élt 1986-ban bekövetkezett haláláig. Ő szolgáltatott több családi adatot a fivéréről szóló könyvhöz. De nemcsak adatokat, hanem fényképeket is, így meg tudjuk nézni Gulyás Gizellát családja körében. A kép a bécsi Prater egy fotoműtermében, biztosan egy családi kirándulás alkalmából készült 1906/07 körül; Gulyás Gizella körülbelül harminchat-harminchét éves lehet rajta. Mintaszerű egyenes háttal ül, s legkisebb fia, Friedrich vállát öleli át. Talán nem követek el nagy kihágást, ha kiteszem ide:




Liszt Ferenc és Nagykanizsa 12. Gulyás Gizella

2011. április 25., hétfő

0 megjegyzés
Rózsavölgyi Szidónia és Bátorfi Emma után még volt egy kanizsai ifjú hölgy, aki kapcsolatba került Liszt Ferenccel.
Ő Gulyás Gizella, Gulyás Jenő törvényszéki bíró lánya. Pontosan még nem derült ki, de valamikor 1869/70 körül születhetett, egy internetes forrás szerint Kaposváron, egy másik szerint Budapesten. Apja is muzsikált, bár inkább csak családi körben. Ritka tehetségű lányát egy Kohn Henrik nevű helybeli magántanár tanította zongorázni, majd a kis Gizella 1882-85 között a bécsi zeneakadémián képezte magát tovább. Mestere Hans Schmitt, aki többek között Ferruccio Busoni és Arthur Schnabel tanára is volt.
Gizella alig kezdte meg bécsi tanulmányait, máris nyilvános hangversenyt adott Nagykanizsán 1882 novemberében az Arany Szarvas szállóban. Ekkor mindössze 12-13 éves lehetett, de már olyan művek szerepeltek műsorán, mint Liszt VIII. magyar rapszódiája és nagy Tannhäuser-parafrázisa.

A Zalai Közlöny így írt 1882. november 16-i számában:
Negyedik éve, hogy először volt alkalmunk az ekkor alig 9 éves Gulyás Gizella kisasszonyt a nyilvánosság előtt egy jótékony-célú hangversenyen hallani. Szép zongorajátéka már akkor meglepett, s a legszebb reményekre jogosított fel bennünket. [...] A program óriás oszlopait Liszt: Tannhäuser Paraphrase s ugyanannak VIII. Magyar Rhapsodiája képezte. Alig hisszük, hogy valaki ily fiatal korban, minőben Gulyás Gizella kisasszony van mindazon kellékekkel bírjon, melyek e darabok előadásánál megkívántatnak. Ily tanítványhoz Schmitt tanár úrnak csak gratulálhatunk.

A zeneakadémia befejezése után Gizella koncertező pályafutásba kezdett. 1885 márciusában budapesti bemutatkozó hangversenye alkalmából került kapcsolatba az idős Liszt Ferenccel, aki ekkoriban az egy évtizede megnyitott Zeneakadémia elnöke és tanára volt.
Legány Dezső írja Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886 című könyvében:
[1885. március 12.] Csütörtök délelőtt [Liszt] hajlandó otthonában hosszabb ideig hallgatni a pár nap múlva Budapesten bemutatkozó koncertet adó, de egyébként Bécsben tanuló 14 éves Gulyás Gizella számait. Jó zongoristának indul. Feltehetően műsoráról Beethoven 111. szonátáját, a Chopin és Saint-Saëns művet, és főleg Lisztnek Schumanntól átírt Frühlingsnachtját és majd a tanárával, Hans Schmitt-tel kétzongorás előadásra kitűzött „Magyar fantáziá”-t játssza el.
Budapesti bemutatkozó koncertjére ezek szerint Gizellával eljött Hans Schmitt professzor is. Egyébként Gizella ekkor nem 14, hanem 15 éves lehetett. Ez végül is mindegy, a lényegen nem változtat, mindenképpen nagyon-nagyon fiatal. Lehet, hogy nem csak ez egyszer járt Liszt lakásán, mert a Zala című hírlap ezt írta ekkoriban:
Hogy Gulyás k. a. mennyire bírja a  legfelsőbb zenészi körök elismerését és rokonszenvét, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a fiatal művésznő most, Budapesten tartózkodása alatt, majdnem mindennapos, szívesen látott vendége Liszt Ferencnek. (1885. 12. március 22. 3.oldal)
Persze elképzelhető, hogy ez a „mindennapos vendég” kifejezés a  kanizsai lap elfogult túlzása...
A helyi sajtó Gizella pesti koncertjéről is tudósított az országos lapok visszhangjai alapján:
Gulyás Gizella k. a. hangversenye e hó 16-án, hétfőn ment végbe, Budapesten a Hungária szálló dísztermében. A hangversenyen nagyszámú és igen distinguált közönség volt jelen, mely zajos tapsokkal és éljenzéssel adta minden szám után jelét elragadtatásának. A fővárosi újságok zenereferensei valamennyien valóságos enthusiasmussal írnak a kisasszonyról, ki zsenge fiatalsága dacára már tökéletesen bevégzett művészetű játékot produkál. Mindnyájan nagy jövőt, világra szóló hírnevet jósolnak neki. Őszintén örvendünk, hogy ez a nagy elismerés , a bámulat városunk szülöttét illeti és szívünkből gratulálunk a szülőknek, kik gyermekök kiképeztetéseért semmi áldozattól sem riadnak vissza. 
(Zala 1885. március 22. 3. oldal)
Alig több, mint tíz nap múlva, 1885. március 27-én Gulyás Gizella Nagykanizsán is fellépett pesti koncertjének műsorszámaival; ugyanazokkal a darabokkal, amelyeket nem sokkal korábban Lisztnek is eljátszott. Hozzánk professzora már nem kísérte el, így Liszt Magyar fantáziáját a helybeli Ollop Ernővel játszotta, aki egy ideig szintén a bécsi zeneakadémián tanult. Ismét a Zala című lapból idézünk (1885. március 29. 2. oldal):
A nagy terem majdnem egészen megtelt mondhatni áhitatos hallgatósággal, mely mindvégig elragadtatással hallgatta a művészi játékot és minden szám után frenetikus tapsokkal és lelkes éljenzéssel adott kifejezést elismerésének és bámulatának. A kisasszony egy gyönyörű, óriási virágcsokorral lépett be a terembe s mindjárt beléptekor zajos tapssal fogadták. Az első szám után felnyújtották a kisasszonynak a nagy-kanizsai polgári egylet díszes babér koszorúját, a második után a nagy-kanizsai zenekedvelő ifjúságét. – A hangverseny műsora a következő volt: 1. Beethoveen, C-moll Sonata (op. 111) I. része. 2. Bach-Tausig: Toccata és Fuga. 3. Brahms: Változatok egy Haendl-féle [sic] thema felett. 4. a) Chopin des-dur Nocturne b) Schmitt, Concert-Etude c) Saint-Saens, Caprice-Mazurka d) Schumann-Liszt, Frühlingsnacht. 5. Liszt, Magyar ábránd. Ebből az összeállításból is látható, hogy a hatás egyre fokozódó volt s kivált az utolsó szám után, melyet a hangversenyző kisasszony és Ollop Ernő úr adtak elő zongorán, valóságos szűnni nem akaró tapsviharban jutott kitörésre. A közönség csak nagynehezen tudott felemelkedni helyéről s bizonyára szeretett volna még tovább gyönyörködni a kisasszony művészetében. S midőn mégis el kellett válni, egy közös óhajjal tette ezt az egész közönség: a viszontlátásra!

Sikeres pályakezdése után Gulyás Gizella útja érdekesen folytatódott. Nyilván még Bécsben ismerkedett meg Jankó Pállal, aki – éppen Hans Schmidt professzor előadásainak hatására, akinek ő is tanítványa volt – egy újfajta, kromatikus billentyűsorú zongora-klaviatúrát konstruált. Ez a billentyűbeosztás egyéb előnyök mellett lehetővé tette, hogy kisméretű kéz is nagy fogásokat érhessen el. Gulyás Gizella megtanult játszani az újfajta zongorán, s Jankó társául szegődött találmánya népszerűsítésében.

Jankó Pál zongorája (Thuen felv., forrás: wikipedia)
A Vasárnapi Újság többek között ezt írta 1889. december 1-i számában:
Azonban Jankó Pál klaviaturájának sikerében egy derék magyar leánynak is része volt, kinél jobb szövetséges társat a föltaláló alig kívánhatott találmányához. Ez a szövetséges társ Gulyás Gizella kisasszony, zongoraművésznő, ki nálunk úgy, mint a külföldön már a régi zongorán is kitűnő tehetségnek bizonyult, a Jankó-zongorán pedig, melynek előnyeit felismervén, mindjárt használatba vette, művészetét tökéletesítette és Európa nagyobb városaiban tartott hangversenyein, a hol mindig a Jankó-zongorán játszott, a szakértőket és a hallgatóságot is meggyőzte. Így lett a magyar művésznő a specialis magyar találmány hatalmas terjesztője.
1887. november 22-én a kanizsai közönség is megismerhette Jankó zongoráját. Idézzünk a Zala 1887. november 27-i számából:
Gulyás Gizella hangversenye. A fiatal művésznőnek lapunk múlt számában előre jelzett hangversenye szép közönség előtt a legszebb sikerrel folyt le. A bájos megjelenésű művésznő nehéz programmjának minden pontját bevégzett művészettel produkálta, s a legnehezebb részleteket játszi könnyűséggel adta vissza. Valóban nem tudjuk, hogy a mély felfogást, az érzéssel teljes játékot, a tiszta intonatiót, vagy a bevégzett technikát emeljük e ki? Közönségünknek alkalma volt egyszersmind a Jankó-féle új rendszerű zongorával is megismerkedni, melyet a művésznő máris tökéllyel kezel. A hangverseny után a zeneértők közül többen nézték és próbálgatták az új szerkezetű zongorát, de játszani bizony csak akkor lehet rajta, ha azt megtanulják.
Ettől kezdve az 1890-es évek közepéig Gizella külföldi hangversenyeken terjesztette a Jankó-zongorát. A bécsi Steyskal ügynökség szervezésében csak 1891-ben több, mint száz koncertet adott a Monarchia területén, illetve német városokban. 1893-ban fellépett a berlini zeneakadémián is. A német szaksajtó róla személy szerint nagy elismeréssel írt, ugyanakkor a Jankó-klaviatúráról az első eufória után már visszafogottabban nyilatkozott. A kor leginkább mértékadó kritikusa, Eduard Hanslick is úgy vélekedett, hogy Gulyás Gizella tehetsége, amit ő már megismert a hagyományos zongorán, azt érdemli, hogy inkább ahhoz térjen vissza.
Az 1890-es évek közepétől Gizella neve eltűnt a zenei sajtóból. Egyik oka lehetett, hogy a Jankó-zongora végül is nem forradalmasította a zongoraművészetet. Hogy mi lett Jankó Pállal, azt majd megírom egy e sorozaton kívüli bejegyzésben, mert újabb információkra bukkantam vele kapcsolatban, s ezek megérdemelnek egy önálló írást.
Gizella visszavonulásának másik valószínű oka, hogy férjhez ment egy Kamillo Wessely nevű bécsi mérnökhöz. Eljegyzésükről a Zala is hírt adott 1895. augusztus 4-i számában: 
Eljegyzés. A Pesti Naplóban olvastuk, hogy dr. Vessely Kamill, császári és királyi szabadalmazott mérnök az osztrák kereskedelmi minisztériumban, eljegyezte Gulyás Gizella ismert zongora-művésznőt, néhai Gulyás Jenő, volt nagy-kanizsai törvényszéki bíró leányát. 
Az itt következő információk még nem teljesen alátámasztottak, de úgy tűnik, három gyermekük született. Közülük a legfiatalabb, Friedrich Wessely (1901-1970) tett szert nagyobb ismertségre teológusként. Ha tényleg az ő édesanyja volt a mi Gulyás Gizellánk, akkor Gizella 1926-ban hunyt el, körülbelül ötvenhat éves korában. Szerintem egészen bizonyos az egyezés, mert Friedrich Wessely szülei Gisela Gulyas és Kamillo Wessely voltak – elég kicsi az esélye, hogy ezekkel a nevekkel nem az általunk keresett Gizelláról van szó.

Összegzésként: bizonyos, hogy a Nagykanizsán nevelkedett Gulyás Gizella már egészen fiatalon nagy tehetségű zongoristává fejlődött, aki sokkal kiteljesedettebb pályát futhatott volna be, ha nem kötelezi el magát teljesen a Jankó-féle zongorának. Kérdés, ha Liszt megéri, mit szólt volna ehhez a technikai megoldáshoz, s hogy bátorította – vagy ellenkezőleg, óvta volna-e Gizellát, hogy erre az útra lépjen….


Befejezésül hallgassuk meg Gulyás Gizella repertoárjából a Frühlingsnacht (Tavaszi éj) című darabot, amely Liszt átirata Schumann dalára:




Felhasznált irodalom:
D. J.: Jankó Pál zongora-billentyűzete (klaviaturája) = Vasárnapi Újság 1889. 48. december 1. 787-788. p.
www.sophie-drinker-institut.de/cms/index.php?page=gulyas-gisela
http://en.wikipedia.org/wiki/Wessely
www.pfarre-podersdorf.at/legio_gr.htm