Véget ért életem első blogversenye. Leges-legelőször nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki rám szavazott! 70-en voltak ilyenek, úgyhogy azért nem csak a családtól kaptam szavazatokat :) és ez nagyon jól esett!
Ugyanakkor az egész verseny tanulságait nézve a nevető szemem mellett a másik azért kicsit szomorú...
Kezdjük a nevetéssel: ha jól számoltam, a Kult-szórakozás kategóriában 217 blog indult, akik közül a közönségszavazás eredményeként ezzel a 70 szavazattal a 34. helyezett lettem. Ez egy kifejezetten klasszikus zenei rétegblog esetében szerintem egyáltalán nem megvetendő eredmény – újra köszönöm mindenkinek! Még a tényleg jól bevezetett és népszerű Mindennapi klasszikusok is csak 28. lett...
A másik szemem pedig azért sír, mert, ha egymás mellett megnézem a közönség és a zsűri által kiválasztott 10–10 blogot, abban klasszikus zenei egyáltalán nincs. De van más baj is. Több olyan blog is az élmezőnyben végzett, amelyek tartalma úgy van összelopkodva innét–onnét. Jó, azt értem: ahhoz is kell ötlet és kreativitás, hogy valamilyen szempont szerint miket kotorgatok össze máshonnét; ám ez nem írhatja felül a témákról való önálló gondolkodást, kutatást, s ezek eredményeinek saját megfogalmazását és látható formába öntését. Hogy mi abban a szellemi munka, amikor valaki például a legkülönbözőbb témájú illusztrációkat szkennelget be XIX. századi újságokból és azokat rakja fel egymás után úgy, hogy 1 illusztráció = 1 poszt, jóformán mindenféle magyarázat nélkül, legfeljebb tárgyszavazva, azt egyszerűen nem értem. Ez utóbbi blogot pedig nem a közönség, hanem a zsűri értékelte úgy, hogy a legjobb 10 blogban van a helye.
Én magam ebben a kategóriában a Caruso című blogra szavaztam. A Goldenblog kapcsán találtam rá, és azóta rendszeresen olvasom, egészen nagyszerű írások találhatók benne. Gazdája nem bennfentes módon, hanem kifejezetten nagyon érdekesen írja posztjait és igényesek kép- és hang-illusztrációi is. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek! Kedvcsinálóként itt van aranyos mottója: Senkit sem ölnek meg annyira, hogy a halála előtt ne tudjon még tíz percet énekelni!
S ha már a társ-blogoknál tartunk: nem vett részt a versenyben, de szintén remek olvasnivaló ezen a téren az Operazóna, nagy szeretettel és elismeréssel ajánlom.
E két blogot a saját bloglistámba is felvettem, úgyhogy a kataliszt-es oldalról is könnyedén megnyithatók.
Hát, egy tapasztalattal gazdagabb lettem ugyan, de azt máris leszögezem, hogy ezt a tapasztalatot alapvetően nem fogom beépíteni egyik blogomba sem a jövőben. Mi erről a véleményetek? Maradjak ilyen, amilyen eddig is voltam? Vagy próbáljak meg egy kicsit könnyedebb, oldottabb, esetleg humorosabb lenni? Bár ez valószínűleg csak költői kérdés volt. Nem biztos, hogy meg tudnék változni, mert – hogy egy kissé nagyképű idézettel zárjam ezt a szösszenetet –, attól tartok: "Nem adhatok mást, csak mi lényegem"...
Szokás szerint egy kedvenc zenémet ajánlom itt a végén. A Facebook-on már megosztottam, de megmutatom itt is. Egyrészt igazi nyári szabadtéri élmény bűbájos és teljesen egyedi humorral , másrészt az éneklés csúcsa. Hölgyeim és Uraim, Natalie Dessay mint Olympia a Hoffmann meséiben!!!!!!!
13 megjegyzés:
Szia Kata,
Szerintem az olyan blogoknak, mint a tied nem kell megmérettetésekben részt venni, nem ez a lényege, mint réteg blog különleges és igényes. Szerintem ne változtass, ne menjen a popularitás a minőség rovására. Én visszajárok, bár nem szavaztam/szavazok (ez csak elvi kérdés), de talán ez jelent valamit.
Üdvözlettel,
Judit
Kedves Judit, nagyon is sokat jelent! Én igazából két dolog miatt neveztem: egyrészt kíváncsiságból, hogy egy szakmai zsüri talán mond valami megszívlelendőt (ez nem jött be), másrészt pedig, hogy új olvasók megtalálhassák a blogot. Ezt sem vettem olyan nagyon észre eddig. A szavazási időszakban nőtt ugyan a forgalmam, de például új követők nem jelentkeztek be. Mindegy, egy tapasztalattal több, a régi olvasók ragaszkodását azonban tapasztaltam, mint ahogy a Tiedet is és ez tényleg sokat jelent nekem, köszönöm!
Kedves Kati !
Én meg úgy gondolom, ezzel a bloggal bármilyen versenyre nyugodtan benevezhettél. Több okból is.Pl. nagyon igényes, alapos, testközeli, személyes élményekkel megspékelve, olvasmányos, szórakoztató, tanító ...
Egyszóval versenyképes. És kiben nincs egy kis versenyszellem, ki ne szeretne néha némi megméretést?
Én szavaztam, és a továbbiakban is várom írásaidat !
Éva
Kati, először is gratulálok, szerintem szép ez a helyezés, figyelembe véve, hogy nem volt különválasztva a kultúra és szórakozás, és komolyzenei blog egyáltalán nem is került az élre. Amúgy ez a blogverseny volt eddig a leggyatrább, amint résztvettem. 22-re ígértek eredményeket, 24-e van, és az én kategóriámban sehol semmi. De arra is rájöttem, hogy valószínűleg majd most naponta fogják csepegtetni az egyes kategóriák eredményeit, ami vérlázító, bizonyára a Telenor felé való elkötelezettség miatt teljesíteni kell még napi x oldalletöltést. A másika fészbukos szavazás, ami eleve diszkriminált a szavazók között, mert hát milyen dolog az, hogy csak az szavazhat, akinek van fb-s profilja...???
Szerintem, te csak maradj ilyen, amilyen vagy, mert ez jó, ez a világ, amiben élünk, ez értéktévesztett - majd megérnek Rád is egyre többen:)))
Kedves Éva, Neked is köszönöm! Most egyébként van egy lehetőség, a Mindennapi klasszikusok találta ki, hogy szívesen fogadnának vendég-oldalakat. Azt hiszem, megpróbálom!
Móni, köszönöm Neked is. Te már rutinos versenyző vagy, nálam jobban látod a ennek a versenynek a buktatóit. És hát igen, azt hiszem, kénytelen leszek olyannak megmaradni, amilyennek eddig is látszottam, mert nem is telik más tőlem :)
Ja igen, és várom a "Praktikák sok gyerekhez" eredményeit. A közönségszavazást borítékolom, ahhoz már most gratulálok, és majd csak kiderül az is, hogy a Ti zsűritek mennyire áll a helyzet magaslatán...
Szívből gratulálok, nekem a blog így tetszik, ahogy van!
Követőnek nem szoktam bejelentkezni, de vannak blogok, amiket sose hagyok ki, Kataliszt az egyik.
Köszönöm, Zsuzsanna! Hű, de jól esik az ilyen vélemény :)
Kati! Gratulálok az eredményhez. Amúgy szerintem nem a népszerűség az érték fokmérője, bármennyire jellemző korunkra a szavazós, megfelelni akarós közösségi portálos világ. Mindannyiunkat rabul ejt valamilyen szinten, de "Mégis miért vonz? mert a jó sajátja, Míg bűne a koré, mely szülte őt."
Szerintem maradjál a régi, én visszajárok olvasni a blogodat, hallgatni a zenéket. Némelyiket többször is :).
Köszi, eSKa! Azért a lelkem mélyén éreztem, hogy nem kell nekem megváltozni. Csak egy kicsit elgondolkodtam...
Kedves Kataliszt!
Sajnálom, hogy nem teljesen jöttek be a várakozásaid a blogversennyel kapcsolatban. Egyúttal nagyon köszönöm az Operazónával kapcsolatos megjegyzésedet. Carusot én is nagyra értékelem, bár ő alighanem szakmabeli, javíts ki, ha nem jól gondolom.
A te blogod pedig többrétegű. A szórakoztató réteg nagyon kellemes és érdekes. De e mellett/mögött ott van a színtiszta, igényes és értékes helytörténeti tudomány is. Ezek az eredményeid - ha tudományosan is megfelelő helyen tudod közölni őket - mindenféle esetleges versenyek nélkül fogják az egész nemzetet gazdagítani. No remélem, nem ijesztettem el a lehetséges olvasótábor egy részét - hiszen, ha tetszik, egyszerűen csak érthető és érdekes!!
Minden előttem szólóval egyetértek. A blogod így jó, ahogy van. Én már több zenész barátomnak is ajánlottam, mindenkinek nagyon tetszett az alapossága, igényessége miatt. Csak így tovább! :)
Bocsánat a hallgatásért, néminemű programok miatt nem voltam internetközelben.
Kedves Alvarezfan, ismerve a blogodat, nagyon-nagyon megtisztelő a véleményed :) Kár, hogy Te nem neveztél, erősíthetted volna a klasszikus zenei vonalat a blogok között. Ráfért volna erre a blogversenyre... Egyébként igen, én is azt gondolom, hogy Caruso szakmabeli, de éppen az tetszett benne, hogy ennek ellenére nem belterjesen ír.
És kedves Leda, a Te véleményedre is büszke vagyok és kösz, hogy még ajánlasz is!
Megjegyzés küldése