A szűz primadonna 7.

1881 őszén – előző évi bécsi sikerét, A királynő csipkekendője című operett egyik főszerepét követően – Erdősy Eugénia ismét Berlinbe költözött, mint a Friedrich-Wilhelmstädtler Theater frissen szerződtetett primadonnája.

Szokása szerint a nyarat most is itthon, Nagykanizsán töltötte, illetve öccse, Bálint jóval későbbi közlése szerint sokat időzött Balatonberényben: Nővérem minden évben hazajött Kanizsára, innét szokott pihenni menni Balatonberénybe, ahol akkoriban még csak 10-12 család nyaralgatott. (Zalai Közlöny 1932. július 3.)

Rendes szokása szerint azért Eugénia hangversenyt is adott Kanizsán.

Itt van az egyik sajtóvisszhang a Zalai Közlöny 1881. szeptember 4-i számából:

Kanizsa másik hírlapja, a Zala is megemlékezett a koncertről szeptember 7-i számában. Innét is tudható, hogy akkori szokás szerint helyi művészek, illetve profi színvonalú műkedvelők is felléptek Eugénia oldalán. Érdekes adalék, hogy a cikkekben említett Rosenfeld Ádám kitűnő zongorista egy jó évtized múlva Nagykanizsán megszülető fia Sigmund Romberg néven mint operett- és musicalszerző világkarriert fog csinálni az Egyesült Államokban. De ez csak lábjegyzet volt :)
Eugénia teljesítményéből azt emelte ki a második cikk, hogy színészi képességei határozott fejlődést mutatnak.

A t. művésznő kedves és szép jelenség, a mi a világot jelentő deszkákon ép oly múlhatatlan kellék, mint az a szép hang, a melyben gyönyörködnünk alkalmunk volt, s melyet a hangversenyen jelenvolt közönség érdemszerint megtapsolt. A művésznő rokonszenves és kedves jelenségét emeli a kifejezés teljes arcjáték, s ha már azóta, mióta a művésznőt nem láttuk és hallottuk a hang erejében és nagyobb hajlékonyságában határozott és szép haladást kell constatálnunk, a haladás még szembeötlőbb mindazokban, mik a színésznőre vonatkoznak, az eleven taglejtésben, az arc- és szemjátékban. – Mind az opera, mind az operette részekben alkalma volt a szép művésznőnek hangjának még a magasabb futamokban is simaságát és hajlékonyságát demonstrálni; ép oly kedvesen énekelte magyar népdalainkat, melyeket lelkesült tapssal és éljenkiáltásokkal fogadott a közönség.

Úgy látszik, kezd beérni az énekesnő színészi szempontból is, amely téren eddig nehézségei voltak, de hát még csak huszonkét éves... Ugyanakkor a Zala részletesebb cikke is megrótta az énekesnőt, hogy a magyar dalok kivételével a többi darabot németül énekelte:

A hangverseny-műsorozatok ilyetén összeállítása ellen legyen szabad tiszteletteljesen felszólalnunk; ennél ne csak a művészi cél, hanem a nemzeti eszme is legyen irányadó. Idegen művésztől, ha véletlenül városunkba téved, nem kívánhatjuk meg, hogy magyarul énekeljen, de hazai művésznő, úgy hisszük, az ildomosság ellen is vét, ha idegen nyelven szóllal meg; mert lehetnek körülmények, hogy a hazai művésznő a külföldre kénytelen szerződtetni, de igazi lelkesülést itthon csak a hazai nyelvvel érhet el. Ez műkedvelőinknek is szól, kik máskor legyenek szívesek tekintetbe venni azt is, hogy – habár művész hazája a nagy világ – mi mégis Magyarországban élünk.

A maguk szempontjából és abban a történelmi helyzetben valószínűleg igazuk volt a tudósítóknak, ám az érem másik oldala, hogy Eugénia a bécsi zeneakadémián tanult és eddigi rövid pályája is nagyrészt német színpadokhoz kötődött. Nem lett volna egyszerű számára "áttanulni" magyarra mondjuk egy Lortzing-operaáriát, amiből nem is biztos, hogy létezett magyar fordítás.

Az 1945-ben elpusztult kanizsai városháza kétszintes, karzatos nagyterme, Eugénia fellépésének színhelye, középen a királyi párról készült monumentális táblaképek

Ezen a koncerten egyébként áriát énekelt a Lammermoori Lucia-ból (Donizetti); hogy az első felvonásbelit vagy az őrülési jelenetet, nem lehet tudni, bár én inkább az első felvonás áriájára tippelek. Részletet adott elő Lortzing: A fegyverkovács című operájából és a helybeli Ollop Imrével, aki rövid ideig maga is német színpadokon működött, kettőst énekeltek egy bizonyos Ap-june (?) című operettből. Sajnos, sehogysem bírok rájönni, hogy ez mi a csuda lehetett, elírás, sajtóhiba, vagy tényleg volt egy ilyen című darab... 

Azért Eugénia műsorválasztásaiból látszik, hogy – még ha át is "nyergelt" az operett műfajára –, az opera a szíve csücske maradt, mert koncertjein mindig énekelt egészen komoly kihívást jelentő operaáriákat is, s ez így maradt haláláig.

Mai befejező zenénk Lucia első felvonásbeli áriája a Lammermoori Lucia című operából. A kanizsai közönség  Eugéniától persze zongorakísérettel hallhatta.

Ismét csak Anna Netrebko énekel – több pályatársával is meghallgattam a részletet, de tényleg ő a legjobb!

Ráadásként még egy kis Puccinit is kaptunk Netrebkótól ezen a felvételen, Musette keringőjét a Bohéméletből. Eugénia ezt nem énekelhette, hiszen a mű körülbelül egy évtizeddel az ő halála után született.

Viszont a kanizsai primadonna történetét hamarosan folytatom!