Mielőtt folytatom "a szűz primadonna" élettörténetét, el kell mesélnem, hogy a nyár nagy felfedezéseként találtam egy Erdősy Eugéniáról szóló német könyvet. Ez azért döbbenetes felfedezés, mert, mint az Eugéniáról szóló sorozatom első részében meséltem, különösen a kutatás elején volt nagyon nehéz információkra találni a primadonnáról. Ez a könyv először 1936-ban jelent meg Berlinben. Szerzője egy Erdmann Graeser nevű író, akiről azt mondja a Wikipedia, hogy 1870 és 1937 között élt, méghozzá Berlinben, s regényeiben és elbeszéléseiben a korabeli Berlin életét örökítette meg. Művei közül később többet átdolgoztak rádióra, illetve televízióra.
Hát, igencsak tűzbe jöttem, amikor kiderült, hogy viszonylag könnyen hozzájuthatok a könyvhöz, amelynek címe egyszerűen: "Eugenie Erdösy". Magyarországi könyvtárakban nem találtam, de több német antikvárium is kínálta. Nem kellett mást tennem, mint az egyiket kiválasztani, regisztrálni, megrendelni, majd elvonulni a bankba és átutaltatni a megfelelő mennyiségű eurót. A könyv ára igazi meglepetés volt: 2 és 18 euro között kínálták – a 18 eurós bőrkötésű volt. Én egy 5 eurós példányt választottam, hátha a legolcsóbb hiányos vagy saláta. 3 euro körül kellett a csomagolásra és a szállításra ráfizetni, ám a legnagyobb költség nem is a könyvvel volt kapcsolatos, hanem ennek a pénznek az átutalásával. Mindegy, így is túl boldog voltam, hogy egyáltalán hozzájuthatok. Összesen nem került többe kb. 3800 forintnál – és ebben bent van a szállítás és az átutalás költsége is. Nem beszélve arról, hogy a könyv felfedezése után egy héttel már csengetett is a postás. Azért jó dolog a globalizáció :)
Az illető antikvárium honlapján fénykép is volt a könyvről, többféle kötéstáblával. Választásomban az is közrejátszott, hogy az én könyvem borítóján normál betűkkel látszik az író és a cím:
Ezért reménykedtem, hogy a könyv belseje sem lesz gót betűs, bár rémlett, mintha az 1930-as években Németországban még ezt a betűkészletet használták volna. Hát, amint gyorsan kicsomagoltam és belelapoztam, ez a reményem sajnos nem igazolódott be: bizony mind a 320 oldala gót betűs...
Itt a címlapja:
Míg vártam a könyvre, elgondolkodtam, hogy vajon mennyire lesz hiteles olvasmány Eugénia életéről, haláláról. A dátumokból annyi világos, hogy az író 16 éves volt Eugénia halálakor, úgyhogy akár személyesen is láthatta őt színházban; vagy ha azt nem is, biztosan figyelemmel kísérte a primadonna tragikus halálával kapcsolatos híradásokat. Eugénia akkoriban rendkívül népszerű volt Berlinben, halála egy Zámbó Jimmyéhez hasonló méretű bulvár-szenzációt okozott Berlinben, illetve német földön. Egy kamasz fiúra biztosan erős hatást gyakorolt öngyilkossága, különösen annak oka. Érdekes, Graeser csak idős korában vetette papírra, talán meg akarta vele várni Eugénia halálának ötvenedik évfordulóját.
Néhány hete van a könyv a birtokomban, de elég nehezen olvasható a gót betűk miatt. Annyi azonban látszik, hogy – sajnos – regényes feldolgozása Eugénia élete utolsó hónapjainak. Ő a saját nevén szerepel, de vőlegénye, aki miatt öngyilkos lett, már költött, bár hasonló hangzású néven. A könyv végén Eugénia két búcsúlevele olvasható – ám, hogy ezek szó szerintiek-e vagy az író fogalmazása hiteles tények alapján, egyelőre nem tudtam kideríteni. Ugyanez a helyzet néhány újságcikk szövegével is, amit idéz az utolsó fejezetben. Megpróbáltam korabeli német, különösen berlini újságokra rákeresni az interneten, egyelőre sajnos nem túl sok sikerrel. Annyit azért látok, hogy az öngyilkosság színhelye, a kórház neve és még néhány alapvető tény egyezik azzal, amit a korabeli nagykanizsai újságok írtak helyszíni tudósító alapján. A könyv Nagy-Kanizsát is említi, mint Eugénia lakhelyét, és azt, hogy ott fogják eltemetni, ami szintén igaz információ. Úgyhogy azért így első ránézésre úgy tűnik, hogy ha a könyv nem is úgy hiteles, mint egy jegyzőkönyv vagy dokumentum-regény, de nem is teljesen kitalált, és már ez is valami.
Most akkor neki kellene veselkednem, hogy átrágjam magamat rajta valamilyen szinten. Hát, nem lesz könnyű, itt van mutatóban két oldal a 320-ból...
... és németül sem tudok annyira, mint ehhez kellene, de azért próbálkozom és majd jelentem a részeredményeket.
Végül a szokásos zenénk: Johann Strauss: Tavaszi hangok (Frühlingstimmen) című keringőjének énekelt változata, amely A furcsa háború című operett betétdala volt. Így Eugénia is biztosan énekelte, mert ez a Strauss-operett is a repertoárjába tartozott. Most egy fiatal lengyel énekesnő adja elő, Katarzyna Dondalska:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése