Nabucco 3.

Vessük bele végre magunkat az operába :)

Ehhez egy olyan előadás segítségét választottam kedvenc videomegosztó portálunkról, ami egy mértéktartó hagyományos rendezés - nincs benne semmi különös "kunszt" vagy "koncepció", s ezért kiválóan alkalmas a művel való ismerkedésre. A felvétel a római operában készült Riccardo Muti vezényletével, ami már magában garancia a zenei minőségre. Nabucco szerepében a mindig kitűnő Leo Nucci. Zakariás főpap egy fiatal orosz énekes, Dmitrij Beloszelszkij, Abigél pedig a magyar Boross Csilla. Zakariásra külön is érdemes figyelnünk, mert Bécsben is ő fogja énekelni a szerepet.

A nyitányt már hallgattuk a múltkor, persze meghallgathatjuk újra ma is :)

Az első felvonás 9' 30"-nél kezdődik, ma ezt próbálom elmesélni. Előtte esetleg érdemes átfutni a múltkori poszt végét, ahol a mű alaphelyzetét foglaltam össze.

1. felvonás:

Jeruzsálemben vagyunk, Salamon templomában. Eljutottak már a hírek a fővárosba, miszerint hatalmas sereg élén betört Júdeába Nabucco, az asszír király s rohamosan közeledik. A kétségbeesett nép itt, a templomban próbál híreket szerezni és oltalmat keresni. Nagy nyitó kórusban adnak hangot kétségbeesésüknek melynek középső részében (11' 47") először az ártatlan fiatal lányok könyörögnek az Úrhoz, majd mindenki csatlakozik hozzájuk és kérik megszabadításukat ebből a súlyos veszélyből.

Zakariás főpap lép a templomba és nagy áriában (14' 44") próbál reményt önteni népébe. A bátorításra van is oka, hiszen rabként hozza magával Fenénát, Nabucco lányát (akiről a múltkor elmeséltem, hogy került ide, ellenséges földre). Áriája lassú részében felidézi a rémült embereknek, hogy a régmúltban is segített népén az Úr, amikor mannát küldött az égből és kettéválasztotta a tengert. Megígéri, hogy most is segíteni fog, ha bíznak benne.

Közben Izmael, a király unokája érkezik újabb lesújtó hírekkel. Úgy látszik, hogy a főpap nem tud Fenena és Izmael szerelméről, mert mielőtt a fegyveresek élére állna, éppen Izmaelre bízza az értékes túszt, hogy őrizze. E jelenetrész végét  a kórus gyújtó és optimista hangú éneke zárja (20' 05"), mely szerint az egy igaz Isten előtt meg fog hódolni Baál, az asszírok bálványa. A nép főpapja vezetésével kirohan a templomból, hogy felvegye a harcot az agresszorokkal.

Fenena és Izmael kettesben maradnak (23' 14"). A férfi szerelmesen közelít a királylány felé, aki azonban lehűti, hogy  ilyen háborús időkben nem szabad szerelemről beszélni és különben is, teszi hozzá, én már nem vagyok királylány, a te földeden rabszolga és túsz lettem. Izmael biztosítja, mint ahogy Babilonban Fenena őt kiszabadította a börtönből, most, hogy éppen fordítva áll a helyzet, ő is megteszi ugyanezt őérte.

Éppen el akarja szöktetni, amikor Abigél, Nabucco másik lánya egy kisebb csapat élén, mintegy előőrsként belép a templomba  (25' 15"). Gúnyosan szól rá a szerelmesekre, majd közli velük: a kezemben vagytok! Hangja ellágyul (27' 14"-nél), amikor bevallja Izmaelnek, hogy akkor Babilonban beleszeretett a férfiba s felajánlja: ha elfogadja az ő szívét, akkor ezzel a népét is megmentheti.

Nos, ez szinte teljesen ugyanaz a helyzet, mint majd jóval később az Aidában lesz, de itt csak mellékszál a történetben. A "szerelmi háromszög" tercettben Izmael ugyanúgy viselkedik, mint majd Radames: Ilyen áron nem kell a kegyelem, csak bátran ontsd ki a vérem... Közben Fenena az Úrhoz könyörög, de nem az asszírok bálványához, hanem Júdea istenéhez, aminek hamarosan folytatása lesz...

A tercettet a templomba visszarohanó nép szakítja félbe (30' 58"), ugyanis újra itt keresnek oltalmat, mert nem tudták megállítani az asszírokat és már maga Nabucco is közeledik. Állandóan erősödő indulót hallunk, bent Abigél Viva Nabucco-t kiált és a király, serege élén betör a templomba (34' 30").

Zakariás, a rettenthetetlen főpap áll eléje: Remegj, te barbár! Ez itt az Isten háza!

Nabucco gőgösen válaszol: Mit nekem az Isten! 

Zakariás kést szegez Fenena nyakának és közli: Ha meggyalázod templomunkat, megölöm lányodat.

Nabucco visszafojtja dühét: Most várok, de a bosszúm még véresebb lesz... 

Ekkor (37' 37") bontakozik ki az 1. felvonást lezáró nagyszabású, zeneileg, dramaturgiailag két részből álló nagy együttes.

Első részében a következő tartalmakat halljuk:

Nabucco: Reszketve féljen, ki ellenem lázad, a vérözön árja még ma eléri Sion hegyét. 

Fenena: apjának könyörög irgalomért, ne hagyja, hogy megöljék.

Abigél: a helyzetben azt látja, hogy van esélye Fenena halálának és akkor nem lesz vetélytársa sem mint Nabucco örökösének, sem mint szerelmesnek.

Zakariás főpap, Izmael s az egész nép az Úrhoz imádkozik.

A pillanatnak Nabucco vet véget: A porba, Júdea népe! A győzelem az enyém. Látom, hiába imádkoztatok, nem segít rajtatok az istenetek, nem mer elém állni.

Zakariás visszavág: Rettegni fogod te még az Úr hatalmát - és újra Fenena nyakához teszi a kést, készen rá, hogy tényleg megölje.

Ebben a pillanatban (39' 57") a szerelmes Izmael kiszabadítja a lányt, így  Nabucco egyértelműen diadalmaskodhat.

Innét indul a nagy együttes második része.

Nabucco: Bosszúm lángja újra éled, s e gőgös város porba hull.

Izmael, Fenena és Anna (a főpap testvére, kevés szólószerepe van csak) szerintem némiképp zavaros szöveget kaptak a librettóírótól: a szerelem vakságáról énekelnek, amely árulóvá is tehet.

A kórus, azaz Jeruzsálem népe és Zakariás főpap Izmaelt átkozzák, hiszen hazaárulást követett el Fenena kiszabadításával: Árulót az ég se szánja, tönkretetted árva néped, átokvert a hírneved.

Tudom, hogy ez az ismertetés így meglehetősen száraz, kell hozzá a megfelelő részek hozzá-hallgatása és nézése. Hogy legalább ez a fenomenális finálé leírásban is szemléletesebb legyen, Várnai Péter mondatait idézem Verdi operakalauz című - operakedvelőknek nélkülözhetetlen - könyvéből. INNÉT le is lehet tölteni!
Várnai Péter tehát így jellemezte a Nabucco első felvonásának fináléját:

Amikor Izmael árulása folytán Nabucco végleg ura lesz a helyzetnek, a zenekar szinte sisteregni kezd a kirobbanó bosszúvágytól. A vonósok és fúvósok cikázó villámai, a basszushangszerek tompa ütései felett "vad örömmel" zendül meg Nabucco diadalittas éneke: "Bosszúm lángja újra éled..." A szinte primitív vágású dallam állandóan visszatérő fordulataival és sztereotip ritmizálásával tökéletes kifejezője ennek a barbár örömujjongásnak.

E nagyszabású együttes végén megy le a függöny - ha van :)

Legközelebb innét folytatom.