Nabucco 6.

Kedves bécsi Nabucco-turisták, akár a nézőtéren lesztek, akár a kivetítő előtt: következik az opera 4. felvonásának tartalomismertetése. A zárójelbe tett időpontok most is a római előadásban jelzik az opera megfelelő helyeit, a könnyebb áttekintés és megértés kedvéért.

A 4. felvonás 1 óra 51 percnél kezdődik:

A babiloni királyi palotában vagyunk, Nabucco börtönében. A felvonás első felét az ő nagyjelenete, többrészes áriája teszi ki.

A rab királyt lázálmok gyötrik (1 óra 52' 18"). Trombita harsan a színfalak mögött, s ő - még mindig félálomban - azt gondolja, hogy most is harcba indul, mint már annyiszor életében:

Hallom, trombita harsan. Hozzák a kardom, jó paripám! Hisz harcra vágyik ő is, mint a szép lány a táncra. Ellenségünk büszke vára még ma porba hull!

Odakint közben kivégzésre hurcolják a zsidókat s a bámészkodók felismerik köztük Fenenát. Nabucco lánya nevét hallja emlegetni (1 óra 53' 40"). Ez először továbbra is a tévképzetét erősíti, úgy érzi, mintha a harcosok között látná Fenenát. De aztán, ahogy elmúlik az álom hatalma, rádöbben a valóságra: Fenana karjai hátrakötve és ő maga is rab. E rettenetes felismeréstől, a lánya életéért való aggódástól aztán tényleg teljesen helyreáll normális észbeli- és lelkiállapota. Térdre hull és nem saját régi istenéhez, Baálhoz, hanem Júdea istenéhez fordul imával - ez az ima a lassú szakasza többrészes áriájának (1 óra 56'):

Nézz rám, nagy Isten, Júda áldott Istene, csak hozzád könyörgök. Jöjj le hozzám és szánd meg szörnyű kínom, s csak téged áldalak én! Látod, büszke gőgöm elszállt, segíts lányomon! (Olaszul úgy kezdődik, hogy Dio di Giuda...)

Próbálja kinyitni börtöne ajtaját, de hiába, amikor híve, Abdallo érkezik, harcosok élén (1 óra 59' 30"). Abdallo még azt hiszi, hogy Nabucco bomlott elméjű, de pillanatok alatt átlátja, hogy már nem, királya újra ép eszénél és erejénél van. Így biztosítja urát, hogy maradtak még hívei, akik harcba szállnak érte. Nabuccót felvillanyozza a hír és a kardját kéri (Abdallo, il brando, il brando mio!), hogy a harcosok élére álljon és először is megmentsék Fenenát.

Nabucco nagyjelenete áriája gyors részével fejeződik be, amelybe a katonák is bekapcsolódnak (2 óra 00' 10"): Most harcra fel, ma győzni kell! Újra lángol bennem a vér és visszatérek trónomra. Megmentem lányomat és új dicsőség vár! 

A kivetítő a Karajan tér felől. Forrás: wiener-staatsoper.at

 Az opera befejező jelenetében áldozati oltárt látunk, Baál isten hatalmas szobrával. A halálra ítélt zsidók, köztük legelöl Fenena és Zakariás főpap sorsuk beteljesedését várják.

Gyászzene szól (2 óra 02' 45"), majd Zakariás hangját halljuk, amint Fenenához szól:

Menj, az Isten várja lelked, járulj az Úr elébe. Véget ért a szörnyű rabság, vár új hazád, a menny!

Fenena a hívők bizalmával várja a halált (2 óra 05' 12"):

A fényes ég kitárul, válok a földi szennytől. Ég áldjon napfény és csillagok, rám odafent Isten fénye vár! Gyönge testemből a lélek már oda vágyakozik.

Ekkor közelgő lárma hallatszik, kint Nabuccót éltetik. Amint a rabok közül elsőként Fenena a pogány isten oltárához lép, berohan harcosai élén Nabucco (2 óra 07' 40").

Döntsétek le a bálványt! - parancsolja, és az, isteni beavatkozásra magától leomlik. A jelenlévők, jeruzsálemi rabok és asszír résztvevők, nézők egyaránt tanúi a csodának.

Nabucco kinyilatkoztatja, hogy szabadon engedi a hadifoglyokat és megígéri, hogy a lerombolt Salamon-templomot újjáépítteti. Majd tanúságot tesz Júdea Istene mellett ezekkel a szavakkal:

Letörte ő a büszke zsarnokot - azaz magát Nabuccót - de megbocsátott neki és mellé állt. Legyőzte a hatalomvágyó Abigélt, aki megőrült s megmérgezte magát - tudjuk meg tőle. Felszólít mindenkit, hogy térden állva áldják az új Istent (2 óra 09' 30"). A nép imáját Zakariás főpap vezeti.

Ekkor támolyog be a haldokló Abigél (2 óra 11' 40"). Utolsó szavaival húga, Fenena bocsánatát kéri és öszeköti a kezét Izmaelével, majd apjához fordul, hogy áldja meg frigyüket: A szívük egymásért lángol, váltsd be reményüket!

Aztán, már a halál küszöbén a hadifoglyok panasza merül fel elméjében és kéri az Urat: Nagy Isten, te áldott, nézz le rám. Ne átkozz engem, szánd a szenvedőt - és kileheli lelkét.

A Nabucco végén nincs látványos finálé, Zakariás főpap szava rekeszti be az operát:

Szolgáld az ég Urát, s királyok királya léssz!

És lehet bravózni :)

Ezt a kis sorozatot a Nabucco tartalmáról azoknak írtam, akik csak felületesen ismerik az opera tartalmát. Bevallom, amikor elkezdtem, még én is közéjük tartoztam. Pedig egy időben már foglalkozgattam a Nabuccóval, ám amikor a mostani utazás kapcsán újra elővettem, rájöttem, hogy azóta sok mindent elfelejtettem. Így ezt az összefoglalót egy kicsit magamnak is írtam :)
Mint már az elején is említettem, mivel modern korba helyezett rendezést fogunk látni, szerintem még inkább szükségünk lesz arra, hogy minél mélyebben ismerjük az alapművet. Ez a kis tanulás abban is segíteni fog, hogy Plácido Domingo, de a többi szereplő alakítását is még jobban, tudatosabban át tudjuk élni és énekesi/színészi teljesítményüket értékelni. Aztán egyetérthetünk a rendezővel vagy nem, de így mindenképpen tudatosabban fogalmazhatjuk meg majd magunkban is, hogy ebből a szempontból mi tetszett az előadásban és (esetleg) mi nem.
És úgy egyáltalán, egy kis lépéssel megint közelebb kerülünk Verdi életművéhez és az opera műfajához.