Nabucco 4.

Kedves Bécsbe utazó Plácido Domingo- és opera-rajongók, következik a Nabucco 2. felvonásának tartalma.

Továbbra is a római televíziós felvételt használom illusztrációként és a megfelelő fontos részeknél, ahogyan a múltkor is, oda fogom írni, hogy az a jelenet, ária ezen a felvételen hány percnél és másodpercnél kezdődik - sőt, most már óránál, mert az első felvonásnak 43' 10"-nél lett vége.

Amennyire tudom, Bécsben a négyfelvonásos operát két részben fogják játszani, tehát szünetet csak a most ismertetendő 2. felvonás után tartanak.  Ami ránk is fog férni, hiszen igazán nagyon nagy drámai helyzeteknek leszünk tanúi ebben a részben...

Az első felvonás Jeruzsálemben játszódott és több vargabetű után azzal végződött, hogy Nabucco, asszír király hadseregének élén meghódította Júdeát.

A továbbiakban már Babilonban vagyunk, Nabucco székhelyén és palotájában. Amikor a felvonás elkezdődik, maga a király még Júdeában fejezi be az ország bekebelezését; egyelőre a két királylány tért haza a hadak egy részével s a hadifogságba ejtett zsidókkal. A foglyok között ott van természetesen Zakariás főpap és Izmael, akit, mint legutóbb tanúi voltunk,  népe hazaárulóként bélyegzett meg. Nabucco távollétében a trónon ideiglenesen Fenena ül.

Maga a 2. felvonás két jelenetből áll.

A 1. jelenetben Abigél királylányt látjuk a színen (43' 26"). Kétségbeesve és felháborodva tart a kezében egy iratot, amelyből kiderül hogy ő nemcsak hogy nem törvényes lánya Nabuccónak, hanem ráadásul rabszolgák véréből származik. Hatalmas csapás ez számára, ami még megsemmisítőbbé válhatna, ha nem találta volna meg a bizonyítékot. Így továbbra is kezében tarthatja az események irányítását, csak magában kell "feldolgoznia", ahogy mostanában mondjuk, ezt a sokkot.

Erről szól nagy áriájának recitativójában (44' 26"): Nem vagyok Nabucco lánya, csak egy rabnő!  Majd átkot szór Fenenára és magára Nabuccóra is, akinek parancsára haza kellett térnie és nemcsak a trónon látja Fenénát, hanem még nézheti is enyelgését Izmaellel, akibe ő is halálosan szerelmes... Elhatározza, a vesztükre tör és csakazértis ő fogja megragadni a hatalmat.

Ebben az áriájában, csakúgy, mint 1. felvonásbeli szólórészeiben újra villámló koloratúrákat hallunk tőle és hatalmas, kétoktávos hangközugrásokat - ezekkel az eszközökkel jellemzi Verdi Abigélben a mindenre elszánt, bosszúálló személyiséget. Ám meglepetésre Abigél hangja újra ellágyul (hasonlóan mint első felvonásbeli megjelenésekor), mert lelkében megint Izmael iránti szerelme merül fel (46' 36"): Bár visszajönnél, te elszállt szép álom, egyetlen percre csak... Újra megérthetjük, hogy Abigél, bármennyire is hatalomvágyó, azért mégis van benne emberi vonás, hiszen tényleg mélyen és őszintén szerelmes...

Baál főpapja érkezik papjai élén (50' 34"). Felháborodva közli Abigéllel: Fenena elárulta istenét és országát azzal, hogy a zsidók hitére fog térni. Másrészt elmondja, Nabuccóról az a hír érkezett, hogy halálosan megsebesült a hazafelé vonulás közben. Mint kinyilatkoztatja, a papság úgy látja, hogy ebben a helyzetben Abigél gyorsan lépjen trónra, mindannyian őt támogatják.

Ez a fejlemény természetesen nagyon is összecseng Abigél céljaival s örömmel ragadja meg az alkalmat (51' 49"): Harcra fel! Ma még célhoz érek, ím a fényes trónra lépek. S magában vad kárörömmel nyugtázza: íme, én, a rabszolga mindenki fölött fogok állni!

A 2. felvonás 2. jelenetében (55' 10") a hadifogoly Zakariás jön a levitákkal. A főpap Fenenához készül, hogy megtartsa áttérésének szertartását (emlékszünk, Fenena már az első felvonás drámai pillanatában sem saját régi istenéhez fohászkodott). Előtte Zakariás imáját halljuk, aki szabadulásukért könyörög (56' 35"): Árva néped hadd zengje újból tiszta szívű énekét, s álnok istenek véres árnyát égi kardod zúzza szét.

Miközben a főpap egy levita kíséretében Fenena szobájába megy, a sötétben Izmael lép be Zakariást keresve. Amikor a leviták felismerik, újra megátkozzák mint hazaárulót (1 óra 01'): Elhagyott ember és elhagyott Isten, rajtad a bélyeg, nem segít rajtad sem kard, sem méreg. 

Mielőtt ők maguk megölnék, Anna, Zakariás főpap húga rohan be és közbelép: megbocsáthatunk ma néki, hiszen hölgye szent hitünkre tért. Ezt az időközben Fenenával az oldalán újra megjelenő főpap is megerősíti.

A pillanatnyi megnyugvás után Nabucco egyik hűséges híve, Abdallo (tenor) érkezik (1 óra 04' 18") lélekszakadva Fenénához a hírrel, miszerint apja meghalt a csatatéren s itthon a papság az ő áttérése miatt Abigélt választotta utódnak. Abigél pedig az összes zsidó hadifoglyot halálra szánja, Fenenával az élen, úgyhogy meneküljön!

Ebben a pillanatban (1 óra 05' 05") Abigél és hívei, a papság és a katonák vonulnak be s Abigél a kezét nyújtja a koronáért. Fenena közli, hogy a koronát élete árán is megőrzi. Patthelyzet van közöttük, amikor maga Nabucco jelenik meg s a koronát a saját fejére teszi.

A cselekménynek ezen a meglehetősen kaotikus pontján, amikor annyiféle érdek és érzelem ütköződik, a helyzet érzékeltetésére Verdi egy rendkívül érdekes megoldást választott, a kánon formáját. Szerintem ezt valahogy úgy kell értelmeznünk, mintha az idő megállna vagy lelassulna: azok a percek, ameddig tart ez a kánon, a valóságban csak egy-két pillanatot jelenítenek meg, de mintegy "kiterítve" az összes szereplő és szereplő csoport érzelmeit. Várnai Péter már idézett könyvében megállapítja, hogy Verdi már ebben a korai operájában zseniális megoldást választott a kánonnal, ami a váltakozó belépésekkel és ennek következtében az ellenpontos szövedék kialakításával már önmagában is feszültséget kelt; ezt még fokozzák magának az alapdallamnak a váratlan fordulatai, illetve azok a színek és hatások, amelyeket a zenekarri hangszereléssel ad hozzá.

Ide másolom ennek a kánonnak a teljes szövegét magyar műfordításban; egyébként olaszul úgy kezdődik, hogy: S'appressan gl'instanti - hogy jobban ráismerjünk :) 1 óra 5' 50"-nél kezdődik:

Közelg már a végzet, / Lesújt, mint a villám, / Az arcok fehérek, / és fojtó, és fojtó a csend! /

A könny már ott reszket / A megdermedt pillán, / S az elnémult jajszó / Már feltörne bent /

A feszült várakozás pillanatát megjelenítő kánon után (1 óra 08' 59") Nabucco kinyilatkoztatja, hogy nemcsak az ellenség, Júdea istenét veti meg, aki nem bírta megvédeni népét, hanem ezentúl semmibe veszi saját istenüket is, hiszen, mit látja, összejátszott az árulókkal (akik alatt Abigélt és saját birodalmának papjait érti). Kinyilatkoztatásának csúcspontja: Mostantól egyetlen isten van, s az én vagyok, a királyotok!

Hát itt aztán újra helyzet van... A katonaság ugyan Nabuccót élteti, ám természetesen mindkét nembeli papság, azaz Zakariás és Baál főpapja is egyaránt átkozza, mindenki más pedig szabályosan megdermed. Még Abigél is...
Nabucco megragadja az alkalmat és közli, hogy a zsidókat, főpapjukkal együtt még ma kivégezteti. Fenena szól, hogy akkor ő is meghal, mert már az ő hitükre tért. Nabucco rárivall: Te hallgass, és a porba vetve magadat járj elöl az új hitben, hiszen én vagyok az isten!

Ebben a pillanatban az égből villám sújt le Nabuccóra, koronája és ő maga a porba hull. Az imént még fennhéjázó, minden kontrollját elvesztett király megzavarodottan kér irgalmat a földi és égi hatalmaktól. 

Itt kezdődik a 2. felvonás fináléjának nagyjelenete (olaszul a Chi mi toglie il regio secreto szavakkal), 1 óra 11' 36"-nél:

A királynak ebben a nagy szólójában egyrészt ott a rémület: Ah, mi történik, mily rémes álmok? Szörnyű démon az, mit látok? Földre sújtott, ó jaj, nem enged! Nincs, ki szánjon!

Aztán ebben a zavarodott állapotban, előbbi rettenetes szavai ellenére is kisugárzik a lánya, Fenena iránti igaz szeretete, hozzá könyörög. Itt meglágyul, dallamosabbá válik a zene, puha fafúvók kíséretében: Ó leányom, merre, merre lellek? Szánd a kínom, te állj a gyönge mellett.

Ez a két lelkiállapot, a rettegés és a könyörgés váltakozik Nabucco monológjában, s az előbb hatalma teljében levő király már csak egy reszkető ember a porban. 

Pillanatnyi megrökönyödése után Abigél újra feltalálja magát és saját fejére teszi Nabucco elgurult koronáját.

Ezzel ér véget a 2. felvonás (1 óra 14' 23").

Most egy kicsit mi is lazíthatunk, hiszen még sok minden vár ránk :)

Addig is kellemes húsvétot kívánok mindenkinek; remélem, néhányan azért készülgetnek a Nabuccóból... Ünnepek után folytatom az ismertetést a 3. felvonással.