Epizódok a nagykanizsai piarista gimnázium zenei életéből 4.

A piarista gimnáziumi oktatás Nagykanizsán 250 éves. A kimagasló évforduló kapcsán megpróbálok képet adni az iskola zenei életének történetéről.

Még az első épület időszakában tartunk, az Eötvös téren, ahol az alapítástól, 1765-től 1904-ig működött az iskola.

A legkorábbi korszakból név szerint ismert tanárokról már szóltam, róluk, a források szűkössége miatt nagyon keveset tudunk. Több információnk az 1860-as évektől van, a kanizsai hírlapkiadás megindulásától, illetve még jobban 1870 után, ekkortól már rendelkezésre állnak a gimnázium évkönyvei is.

BERECZ IMRE mint rendkívüli világi tanár az 1870-es években tanított zenét a gimnáziumban. Egészen kiemelkedő muzsikus volt, jó zongorista, orgonista és hegedűs; remek tanár és karmester. Életéről és tevékenységéről szeretnék majd egy külön, részletesebb írást készíteni. 1872-ben került Kanizsára. Először a polgári iskolában tanított, 1874-ben már a gimnáziumban találjuk. Érdemes kiböngésznünk az alábbi tudósítást a Zalai Közlöny 1875. április 18-i számából. Megtudhatjuk belőle, hogy Berecz Imre felesége kitűnően szavalt és ketten előadták Liszt Ferencnek Jókai versére írt A holt költő szerelme című melodrámáját (a melodráma olyan mű, melyben prózai szavalást fest alá zene, ebben az esetben zongorajáték). Lábjegyzet: a cikkben diákként említett Weiszmayer Henrik Villányi Henrik néven mint tanár, újságíró, helytörténész közismert név lesz városunk történetében; még Halis István is gimnazista volt és Arany Jánost szavalt...

Berecz Imre bekapcsolódott a város zenei életébe is, ő lett a Kanizsai Dalárda karmestere. Mellette több hangversenyen hegedűsként és zongoristaként is fellépett. 

Aztán 1880-ban Győrben kántorrá választotta az evangélikus gyülekezet, így elköltözött Kanizsáról. Győrben is nagyon hamar közismertséget és tekintélyt vívott ki, ám 1887. december 19-én - súlyos betegségben - fiatalon, 44 éves korában elhunyt. 

GROSZMANN IGNÁC fiatal piarista szerzetes-tanár az 1870-es évek végétől működött a gimnáziumban. Az évkönyvek szerint mennyiségtant, latint és németet tanított, de bekapcsolódott az alsóbb évfolyamosok műének tanításába és 1880 körül már ő vezette a teljes énekkart. Sajnos neki is rövid élet adatott: pár napnyi súlyos betegség után 37 éves korában, 1882. december 31-én elhunyt. Nekrológjában többek között ezt írta a Zalai Közlöny 1883. január 4-én:

Amíg közöttünk élt, nemcsak nemesszívű rendtárs, nemcsak ügybuzgó tanár s az ifjúság őre, hanem városunknak egy szép tehetségű, szép műveltségű, minden szép s nemes irányú törekvésben résztvevő kiváló tagja volt.

Sírját meglátogathatjuk a kanizsai temető központi helyén: ő volt az első, akit az akkor létesített piarista sírboltba temettek (C tömb 1. parcella 1. sor 1/B sír):

VENCZEL REZSŐ világi tanár az 1870-es évek végétől több, mint két évtizedig volt a gimnázium zenetanára. Róla már írtam egy önálló portrét.

PERÉNYI JÓZSEF kegyesrendi tanár magyar-német szakon végzett a kolozsvári egyetemen, s a bölcsészdoktori címet is megszerezte. Sátoraljaújhelyi működés után 1898-ban helyezték Nagykanizsára. Bár elsősorban irodalomtörténettel, azon belül drámatörténettel foglalkozott, s e téren sokat publikált, értett a zenéhez is: ebben az időben ő tanította a műéneket, azaz vezette az iskola kórusát. Több zenei tárgyú előadást tartott az Irodalmi és Művészeti Kör liceális sorozatában.

Az 1900-as évek elejétől a kitűnő világi tanár, SAUERMANN MIHÁLY vezette az ifjúsági zenekart. Ő, majd később fiai rendszeres résztvevői voltak Kanizsa hangversenyéletének is.

És ezzel a tanárok terén eljutottunk 1904-ig, a gimnázium új épületbe költözéséig. 

Legközelebb az 1904-ig tartó korszak híressé vált diákjaival fogok foglalkozni.