Liszt Ferenc repülőtér?

Már a Liszt Ferenc emlékév megnyitó hangversenyén elhangzott a bejelentés, hogy Ferihegy repülőterünket átkeresztelik Liszt Ferencre. A dolog most fordult komolyra, a parlament tegnap megszavazta az ötletet. A hivatalos név ezentúl – a tárcaközi földrajzi bizottság javaslatát figyelmen kívül hagyva: Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér.

Liszt, az utazó, 1840. Forrás: cph.rcm.ac.uk

Aki nem ismer személyesen, az is láthatja ebből a blogból, hogy Liszt nekem az egyik "szívem csücske", hogy ilyen rajongósan fogalmazzak. De tényleg, jó másfél évtizede szerettem bele, amikor egy televíziós vetélkedő kapcsán mintegy háromnegyed évig az összes szabadidőmben az ő életével és műveivel foglalkoztam. Már az élete is teljesen lenyűgöző: magában foglalja szinte a teljes XIX. századot, annak minden szellemi áramlatát. Jóformán nincs olyan nagysága ennek a hosszú korszaknak, akivel Liszt ne került volna valamilyen szinten többnyire alkotói kapcsolatba a jóformán éhenhaló muzsikustól Victor Hugón át a római pápáig. A magyar személyiségek közül pedig csak találomra ragadom ki Batthyány Lajos, Teleki László és Erkel Ferenc nevét.

Hangszeres előadóművészként Liszt megváltoztatta a zongoraművészet fejlődését. Hogy ez a művészeti ág milyen lenne ma nélküle, lehetetlen megmondani, de egy biztos: amilyenné mostanra fejlődött, abban meghatározó módon ott van Liszt "kezenyoma". Mindehhez pedagógusként is hozzájárult. Mondhatni, a ma a Zeneakadémián tanuló zongoristák is valamilyen módon az ő művészi leszármazottai. Fel lehet állítani a genealógiát, hogy Liszt melyik tanítványának kik voltak a növendékei és azok kiknek adták tovább a szellemiséget, hozzáállást, módszereket.

Végül, de nem utolsó sorban, Liszt, a zeneszerző. Néhány mondattal nagyon nehéz jellemezni, alkotó művészete is annyira sokarcú. Egy alkalommal a már említett vetélkedőben a zsüritag Petrovics Emil fogalmazta meg legjobban: Liszt mindent tudott a zenéről – visszafelé és és előre is. Visszafelé úgy, hogy az európai zene fejlődésének talaján állt, tökéletesen ismerte és alkalmazta minden korszakának formanyelvét a gregoriántól kezdve addig a pillanatig, amikor alkotott. Előre pedig úgy, hogy – erről az alapról  – szinte mindent látott és főleg idős kori műveiben megjósolt a modern zenei irányzatokból az impresszionizmustól a dodekafóniáig. Ő maga ezt úgy fogalmazta meg: már csak az az egyetlen vágyam, hogy gerelyemet a jövő határtalan terébe hajítsam. Mint életrajzírója, Alan Walker is leszögezte: Liszt gerelyét nemsokára fölvették, többek között Bartók és Schönberg, s újabb nemzedéknyi távra hajították előre.

Hát, megpróbáltam valamifajta összefoglaló képet adni Liszt zenetörténeti jelentőségéről, de még nem szóltam magyarságáról, ami máig tartó polémiák tárgya. Mivel az átnevezéssel kapcsolatos fórumok vélemény nyilvánítói közül sokan tévúton járnak ezzel kapcsolatban, úgy érzem, szólnom kell róla. E téren fogadjuk el Liszt kitűnő monográfusa, a már említett Alan Walker érvelését és mindenekelőtt magának Lisztnek a szavait.

Walker így írt Liszt Ferenc 1. A virtuóz évek című kötetében:

Liszt magyar volt gondolataiban, szavaiban és tetteiben egyaránt. Egész életén keresztül gyakran ismételte, hogy magyar, egyetlen egyszer sem állította, hogy francia vagy német lenne. Magyarországot mindig úgy említette: „hazám”, és végtelen örömmel írta le: „A nemzeti büszkeség része vagyok”.
 

Maga a zeneszerző 1873-ban így nyilatkozott egy jó barátjához, Augusz Antalhoz írott levelében: Engedtessék meg nekem, – eltekintve attól, hogy fájdalom, nem birtokolom a magyar nyelvet –, születésemtől a sírig szívemben és lelkemben magyar maradjak és segíthessem a magyar zenei kultúra fejlődését.

Ennyi elméleti alapvetést szükségesnek láttam előre bocsátani, mielőtt megírnám, hogy Liszt iránti minden szeretetemmel együtt bizony teljesen elhibázott és felesleges lépésnek tartom, hogy róla nevezzék el a budapesti repülőteret. Gyakorlati megfontolásokkal nem szeretnék foglalkozni, például azzal, hogy mennyibe kerül egy ilyen átnevezés a gyakorlatban, azt megteszik ilyen-olyan cikkekben és fórumokban mások, a teljes kép érdekében érdemes ezeknek a kérdéseknek ott utánaolvasni Én most elsősorban Liszt Ferenc oldaláról szeretném megközelíteni a témát.

Szerintem az ő nevének legméltóbb hordozója a Zeneakadémia, az a zenei intézmény, amelynek létrejöttében és első évtizedének működésében, nemzetközi hírneve megalapozásában Lisztnek meghatározó szerepe volt. Ez az intézmény már egy évszázada viseli a nevét, az onnét kikerült nagyszerű művészek során át terjeszti művészetét. Aztán ott van még  világjáró együttesünk, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a szintén Liszt nevét viselő nemzetközi zongoraverseny.

Mindez persze nem zárja ki, hogy olyan valamit is elnevezzenek róla, amely nem kifejezetten a zenéhez kötődik és nemzetközi kihatása van. De ezzel a szerintem kampányszerű átkereszteléssel egyrészt elvesznek egy már bejáratott és kedves, ráadásul védett nevet. Másrészt az átnevezés sajnálatosan magában rejti Liszt nevének ha nem is nevetségessé tételét, de személyiségéhez nem méltó használatát. A repülőtér eddigi nevében ugyanaz a keresztnév szerepel becézett formában, mint Liszt keresztneve. Ebből adódhatnak a magyar kultúrát nem, vagy csak érintőlegesen ismerő nemzetközi utazóközönség körében félreértések, s ez lehet tudatos ferdítések, szóviccek alapja is. 

Az új hivatalos név, mint írtam, Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér. De az utasok nyilván nem ebben a hosszú formában fogják mindennapi szóhasználatban nevezni, s ez már problémákat rejt magában.

A nemzetközi utazóközönség valószínűleg nem "Airport Liszt Ferenc"-ként fogja emlegetni, részben a nekik idegen hangzású keresztnév, részben a névelemek sorrendje miatt. Ha csak a vezetéknevet használja, abban is van egy problémás hang, a két betűvel jelölt "sz". Igaz, legyünk méltányosak, ilyen a Ferihegy névben is van.  A külföldieknek az a legegyszerűbb, ha egyszerűen csak budapesti repülőtérként emlegetik, ebben az esetben is felesleges az elnevezés, nem fogja Liszt nevét tovább terjeszteni, magyarságát tudatosítani és hírnevét öregbíteni a világban.

Átgondolva a kérdést, egy olyan érvet találok, ami az elnevezés mellett szólhat. Ez pedig az, hogy Liszt egész életében sokat utazott, már a vasút előtti időszakban is olyan őrült távolságokat járt be, mint Szentpétervár és Konstantinápoly. Mindig szerette a technikai újdonságokat, biztos, hogy a repülésnek is lelkes híve lett volna. Egy Euro-City vasúti járat már néhány éve viseli a nevét, a közelmúltban pedig bájos ötlettel Sopronban avattak Liszt Ferenc-vonatot.

De szerintem ez az érv egy egész repülőtér átkereszteléséhez kevés...

Minden Liszt-rajongásom ellenére remélem, hogy a közbeszédben továbbra is Ferihegy marad, s eljön az idő, amikor vissza lehet keresztelni... 

Azért hallgassunk egy kis zenét is. Mivel korábban Liszt jövőbe látásáról beszéltem, tegyünk egymás mellé két művet. Az első Liszt 1881/82-ben komponált zongoradarabja, a Csárdás obstinée:

Most pedig hallgassuk meg Bartók 1911-ben írt Allegro barbaroját: