Zene és gasztronómia 5. Melba

Magyarországon kevéssé terjedt el, de azért éttermekben, szakácskönyvekben találkozhatunk a "Pêche Melba" nevű édességgel, sőt, létezik egy "Toast Melba" is. Mindkettő egy csodálatos énekesnő nevét viseli.

Nellie Melba (1861-1931) ausztrál szopránt eredetileg Helen Mitchell-Porternek hívták. Művészneve otthonának, Melbourne városának a nevéből származik.Ő volt az első ausztrál, aki a zene területén világhírre tett szert.

Forrás: wikipedia.com

Még hazájában fiatalon férjhez ment, egy fia született, s így, családosan újította fel korábbi zenei tanulmányait. Több fellépéssel a háta mögött jött át Európába. Itteni énektanárnője Mathilde Marchesi volt – ugyanaz, akinél a mi Erdősy Eugéniánk is tanult. Marchesi, amikor először hallotta Nellie Melbát, akkor még Helent, így kiáltott fel: "Végre találtam egy csillagot!" Ő javasolta az énekesnőnek művésznevét is.

Helen-Nellie aztán férjétől külön élt, később el is váltak, miközben volt egy hatalmas szerelmi regénye a Bourbon uralkodóházból származó, nem mellesleg rendkívül jóképű Lajos Fülöp orléans-i herceggel. Az említett herceg, aki egyébként jogosult volt a francia trónra, később a mi József nádorunk unokáját, Mária Dorottyát vette feleségül. A frigy nem volt boldog, ők is elváltak...

De térjünk vissza Melbához. Az egész kontinensen, később Amerikában és egykori hazájában is hatalmas sikereket aratott. Maga Puccini tanította be neki a Bohémélet Mimijét, nagyon jó volt mint Nedda a Bajazzókban s lehetne tovább sorolni nagy szerepeit: Violettát, Desdemonát, Lammermoori Luciát, Lakmét, a Faust Margitját. Mesésen szép szoprán hang, csodás koloratúrkészség, briliáns technika, utánozhatatlan színpadi jelenlét jellemezte – olvashatjuk róla egy magyar operalexikonban.

Az európai nagy operaházak mellett a legerősebb szál Londonhoz fűzte: negyven évig volt a Covent Garden primadonna assolutája. Neve elé írhatta a "Dame" címet, szentpétervári vendégszereplésekor a cártól százezer dolláros gyémánt nyakéket kapott, hatalmas gázsival rendelkezett. Ruhatárát és ékszereit a párizsi Worth-nél szerezte be. Több történet szól arról, hogy elsőbbségét milyen féltékenyen őrizte, ugyanakkor későbbi éveiben kezdő énekesnőket vett a szárnyai alá és segítette kibontakoztatni karrierjüket. 1925-ben Dallamok és emlékek címmel megírta önéletrajzát – de jó lenne, ha ilyeneket magyarul is olvashatnánk! Hatvankilenc éves korában vérmérgezésben hunyt el. Nagy állami temetése volt. Búcsúztatását abban a melbourne-i templomban tartották, amit az édesapja tervezett és ahol kislányként a kórusban énekelt. Lilydale temetőjében nyugszik. Sírján a Bohémélet Mimijének búcsúszavai olvashatók: "Addio, senza rancor" (harag nélkül búcsúzzunk).

Az is az elismerésének egyik módja volt, hogy a kor nagy szakácsművésze, a már életében legendává vált Auguste Escoffier (1846-1935), César Ritz üzlettársa, a francia konyha megújítója két ételt kreált a tiszteletére.

A Pêche Melba egy őszibarackos-málnás és vaníliafagylaltos desszertköltemény:

 

Forrás: lindaraxa.blogspot.com

Ezt ellensúlyozza a Toast Melba, amely az énekesnő diétája jegyében született. Történült ugyanis egy szép napon 1897-ben, hogy az énekesnő a párizsi Ritz-ben étkezve, visszaküldte a felszolgált kenyeret, miszerint túl vastag. A már említett világhírű séf, Escoffier ekkor készített a számára egy vékony pirított kenyérszeletet és azonnal elnevezte Melba toast-nak.
Ugyancsak az énekesnő nevét viseli egy eperből és málnából készült mártás (Sauce Melba) és egy bizonyos csirkemell-variáció (Melba garniture), gombával, szarvasgombával, paradicsommal töltve...

Végül itt van Dame Nellie élőben. Ugyanis nemcsak hangfelvételek, hanem idősebb korából mozgóképek is maradtak róla az utókorra: 



 

Felhasznált irodalom:
Farkas Iván: Hallgass a zenére - az operaéneklés enciklopédiája. Bp. 2007/2008
http://en.wikipedia.org/wiki/Nellie_Melba