A szűz primadonna 4.

2011. július 26., kedd

Meglehetősen régen, február elején kezdtem el egyik kedvenc témámat, Erdősy Eugénia életét és halálát blogbejegyzések alakjában feldolgozni. Három részt sikerült megírnom. Az elsőben Eugénia családjáról, a másodikban gyermekkoráról, a harmadikban zenei tanulmányairól írtam.
Aztán közbejött a Liszt Ferenc és Nagykanizsa-sorozat, mert a Liszt-év kapcsán úgy gondoltam, hogy aktuálisabb, így viszont Eugéniát hónapok óta hanyagoltam. De hogy a Liszt-téma végére értem, itt az idő, hogy folytassam a Nagykanizsán nevelkedett Erdősy Eugénia történetét, aki 1877-től korai haláláig mint operettprimadonna a berlini közönség nagy kedvence volt.
Akit érdekel a téma, szeretném ajánlani, hogy olvassa vissza az első három részt, ezt a fenti linkek segítségével könnyedén megteheti.

Mielőtt ott folytatnám, ahol abbahagytam, egy fontos dolgot helyesbítenem kell, mert új információk merültek fel. Korábban azt írtam, mert a régi újságokból az volt kiolvasható, hogy az eredetileg Biba vezetéknevet viselő család az apa korai halála után, az 1860-as évek elején költözött Nagykanizsára.
A Zala Megyei Levéltárban időközben módomban volt tanulmányozni mikrofilmen régi kanizsai anyakönyveket. Így jutottam ahhoz az értesüléshez, hogy Eugénia legfiatalabb öccse, Bálint teljes nevén Ferenc Bálint nem 1861-ben, hanem 1862-ben született Nagykanizsán, s születésekor még élt az apja, Biba Ferenc. Tehát az édesanya nem özvegyként költözött városunkba gyermekeivel, hanem még a teljes család települt át. Sőt, ebből az anyakönyvi bejegyzésből kiderül, hogy az apa foglalkozása "Fő Vadász"; egy eltérő kézírású későbbi kiegészítésből pedig az is látható, hogy a család hivatalosan 1886-ban változtatta a nevét Erdősi-re (bár a nevet már korábban is használták):


Mint már volt róla szó az előző részekben, a család korábbi lakóhelye a ma Horvátországhoz tartozó Ludbreg volt Eugénia ott született 1859-ben , ami Nagykanizsához hasonlóan a Batthyány-uradalomhoz tartozott; Biba Ferenc nyilván a Battyhányiak szolgálatában állott mint fővadász. Az még sajnos nem derült ki, hogy mikor halt meg, mindenesetre 1885-ben, felesége halálakor már ő sem élt. De talán egyszer előjön ez az adat is.

Most már tényleg folytassuk Eugénia vagy Zseni, ahogy a családban nevezték történetét. Ott hagytuk abba, hogy 1877-ben a nagy Mathilde Marchesi énekes növendékeként elvégezte a bécsi zeneakadémiát. A Zalai Közlöny úgy tudta, hogy több szerződési ajánlattal is megkeresték: Berlinből, Grazból, Darmstadból és a bécsi Komische Oper-ből. Ő Berlint választotta. 1877. július 3-án már fel is lépett az udvari operaházban (Hofoper) hogy milyen szerepben, azt nem tudjuk. Mindenesetre a Közlöny augusztus 9-én idézte a Berliner Fremdeblatt június 5-i számát:
Biba kisasszony, a bájos kis "Magyarin" tegnap életében először lépett színpadra. A színház annyira elégedett volt vele, hogy rögtön szerződtették három évre. A művésznő hamarosan Berlin kedvence lesz.
Mielőtt megkezdte volna az évadot, Eugénia Nagykanizsán töltötte a nyarat, de nem csak pihenéssel. Sikeres hangversenyt adott Keszthelyen, ahol még teljesen ismeretlenként bűvölte el a közönséget:

A megjelent keszthelyi intelligens közönség, nemkülönben a fürdővendégek nagy része el volt ragadtatva a bájos énekesnő ezüstcsengésű hangjától. Különben is bájos modora, szeretetreméltó egész külsője nagy hatást gyakorolt a közönségre, és nem csodáltuk, hogy a közönség, melynek Biba Cornelia [sic] kisasszony kellemes estét szerzett szűnni nem akaró éljenzésekkel és tapsviharral érdemlőleg kitüntette. (Zala, 1877. augusztus 8.)
A Zalában megjelent tudósításban elírták a keresztnevét, de a cikk elején, amit nem idéztem, helyesen szerepelt.
Néhány nap múlva itthon is fellépett, nagyjából ugyanazzal a műsorral, mint Keszthelyen. Néhány operai bravúr-ária (Hugenották, A sevillai borbély) mellett az akkori szopránok divatos siker-darabjával, Luigi Arditti: L'Estasi (Extázis) című dalával és magyar népies műdalokkal.
Biba Eugenia kisasszonyban minden kellék meg van, ami őt a dal múzsájának kedvencévé avatja. Hangja bár nem nagy terjedelmű, a magasabb és a mélyebb futamokban egyaránt tiszta csengésű, érzelmes, a legfinomabb árnyalatokat kitüntető, amely tulajdonok egybevetve szép termetével és bájos arca kellemeivel kiváló coloratur énekesnővé képesítik őt és a legszebb jövővel kecsegtetik. (Zala, 1877. augusztus 22.)
Ne tévesszen meg bennünket a "hangja, bár nem nagy terjedelmű" kitétel. Ebben az esetben nem a hangterjedelmére vonatkozik, hiszen Eugénia koloratúrszoprán volt, hanem hangja intenzitására. Mint későbbi pályája igazolja, énekhangja valóban nem volt egészen olyan vivőerejű, hogy hosszabb távon alkalmassá tette volna a nagy operaszerepekre, később ezért is váltott műfajt és lett operettprimadonna.

Zárásként hallgassuk meg Luigi Arditti egy bravúr-darabját – sajnos, kedvenc videomegosztó portálunkon nem találtam meg a L'Estasi-t, de majdnem biztos, hogy ez a dal, az Il Bacio (A csók) is szerepelt Eugénia repertoárjában. Most Anna Netrebko énekli:


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Vártam már Eugenia felbukkanását.
Netrebko pedig maga a csoda !!

Kataliszt írta...

Pedig itt Netrebko már meglehetősen előrehaladott terhes volt, de ez nem gátolta az éneklésben. Tényleg csoda-énekesnő!