Sok-sok évvel ezelőtt, amikor legelőször jártam a nagykanizsai temetőben, érdeklődve böngészgettem a főbejárattól a ravatalozóhoz vezető út mentén álló régi síremlékek feliratait.
Az egyik sírkő középső részén, a csavart oszlopok alatt a következőt olvastam:
ERDŐSY EUGENIA
DALMŰ-ÉNEKESNŐ
ELHUNYT 1886. SZEPTEMBER HÓ 9. ÉLETÉNEK 27. ÉVÉBEN
ÁLDÁS ÉS BÉKE HAMVAI FELETT!
Akkoriban jobban ki lehetett venni a betűket, mint ma. A sírban az Erdősy-Biba család több tagja is nyugszik, de hát engem természetesen a "dalmű-énekesnő" izgatott, aki ennyire fiatalon halt meg.
Amint hazaértem, rögtön nekiálltam a kutatásnak s a Révai lexikonban meg is találtam őt. Születési éve ugyan nem stimmelt, a lexikon szerint idősebb volt néhány évvel, de a többi alapvető adat egyezett: kétségtelennek látszott, hogy róla van szó. Kiderült, hogy nagykanizsai születésű operett-primadonna volt. Pályáját a budapesti Népszínházban kezdte, aztán Bécsbe, majd Berlinbe került, ahol rövid idő alatt nagy sztárrá vált. És jött a szócikk utolsó, megdöbbentő mondata: "Aljas rágalmak következtében, melyek jegyesét tőle elidegenítették, öngyilkossággal vetett véget sok dicsőséget ígérő pályájának."
Sokáig semmi mást nem találtam róla; akkoriban még nem létezett internet, sőt, a környezetemben még számítógép sem. A korszakról szóló könyvekben nem említették, hiszen pályája a külföldhöz kötötte, s az a pálya egyébként is nagyon-nagyon rövidnek, összesen hét-nyolc évnek bizonyult. Így majdnem három évtized is eltelt első temetői látogatásom óta, mire Eugénia tragikus története nagy vonalaiban összeállt.
Ebben legtöbbet a helyi sajtó, a Kanizsán 1862-től megjelent újságok segítettek. Kezdetben mikrofilmen lehetett csak olvasni őket, ami meglehetősen fáradságos volt. Csak az utóbbi egy-két év óta léteznek beszkennelt változatban, de még mindig nem a teljes anyag, hiszen hatalmas mennyiségű újságoldalról van szó. Ezekből az újságoldalakból puzzle-játék módjára alakult és teljesedett ki a kép. Látszólag egyszerű volt a dolog, úgy tűnt, csak a halála körüli újságokat s az azt megelőző alig egy évtizedet kell átnézni. Ezekben az újságokban valóban sok információt találtam. Aztán, amikor a Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye című könyvemhez gyűjtöttem az anyagot, s ehhez átrágtam magamat Kanizsa teljes sajtóján 1862-től a második világháború végéig, még Eugénia halála után fél évszázaddal későbbi lapokban is bukkantam fontos és hiteles részletekre. Az történt ugyanis, hogy a primadonna jóval fiatalabb Bálint nevű testvére, aki ilyen hosszú idővel túlélte híres nővérét, az 1930-as években többször is megszólalt a sajtóban. E megszólalásaihoz az adta az apropót, hogy az országos és a kanizsai lapokban egyaránt – évfordulók és egyéb aktualitások kapcsán – többször szóba került Erdősy Eugénia, e cikkek azonban alapvető tévedéseket tartalmaztak. Ilyen volt például a primadonna születési éve és helye is, amit innét vettek át az akkori lexikonok, s terjesztenek az újabbak azóta is helytelenül. Nos, ilyenkor Bálint mindig tollat ragadott és Kanizsa hírlapjában kiigazította a hibás információkat. E cikkek kapcsán aztán Bálint több olyan részletet is elmesélt, amelyeket valószínűleg másként nem hozott volna nyilvánosságra. Úgyhogy most az egyszer hálás voltam a korabeli újságírók felületességének...
Eugénia halálának körülményeiről pedig egy zalai származású fiatalember révén maradtak ránk leírások. A zalaegerszegi születésű Nyári Sándor (1861-1915) néhány évig külső munkatársa volt a Kanizsán szerkesztett és kiadott Zalai Közlönynek, majd a bécsi, onnét pedig 1885 tavaszán a berlini egyetemre ment művészettörténetet tanulni. Az újsággal nem szakította meg a kapcsolatát, rendszeresen küldött haza tudósításokat. Berlinben meglátogatta – mint földijét – az akkor már nagyon népszerű Erdősy Eugéniát, akivel jó barátságba is került. Még az öngyilkossága előtti délután is járt nála, később pedig első kézből szerzett információkat a rendőrségtől és a művésznő szállásadójától. Egyébként Eugénia halála legalább akkora hullámokat vetett a korabeli Berlinben, mint nálunk mondjuk Zámbó Jimmyé...
Még egy pillanatra érdemes visszatérni Nyári Sándorhoz: jeles művészettörténész vált belőle. Nem közismert, hogy 1892-ben egy szászországi kastélyban ő fedezte fel Mányoki Ádám híres arcképét II. Rákóczi Ferencről.
Még egy pillanatra érdemes visszatérni Nyári Sándorhoz: jeles művészettörténész vált belőle. Nem közismert, hogy 1892-ben egy szászországi kastélyban ő fedezte fel Mányoki Ádám híres arcképét II. Rákóczi Ferencről.
Hát, akkor a következő részben elkezdem Eugénia – vagy ahogy becézték: Zseni – történetét.
Végül egy zene, hogy megpróbáljuk elképzelni Eugénia hangját. Maradtak fenn tudósítások néhány kanizsai koncertjéről, s az ott elhangzott áriák, dalok alapján lírai szoprán lehetett. Egyik itthoni hangversenyén például elénekelte az Ékszeráriát Gounod: Faust című operájából. Most hallgassuk meg ezt a részletet a közelmúltban elhunyt csodálatos spanyol szoprán, Victoria De Los Angeles előadásában:
Végül egy zene, hogy megpróbáljuk elképzelni Eugénia hangját. Maradtak fenn tudósítások néhány kanizsai koncertjéről, s az ott elhangzott áriák, dalok alapján lírai szoprán lehetett. Egyik itthoni hangversenyén például elénekelte az Ékszeráriát Gounod: Faust című operájából. Most hallgassuk meg ezt a részletet a közelmúltban elhunyt csodálatos spanyol szoprán, Victoria De Los Angeles előadásában:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése