Német könyv Erdősy Eugéniáról!

Mielőtt folytatom "a szűz primadonna" élettörténetét, el kell mesélnem, hogy a nyár nagy felfedezéseként találtam egy Erdősy Eugéniáról szóló német könyvet. Ez azért döbbenetes felfedezés, mert, mint az Eugéniáról szóló sorozatom első részében meséltem, különösen a kutatás elején volt nagyon nehéz információkra találni a primadonnáról. Ez a könyv először 1936-ban jelent meg Berlinben. Szerzője egy Erdmann Graeser nevű író, akiről azt mondja a Wikipedia, hogy 1870 és 1937 között élt, méghozzá Berlinben, s regényeiben és elbeszéléseiben a korabeli Berlin életét örökítette meg. Művei közül később többet átdolgoztak rádióra, illetve televízióra.

Hát, igencsak tűzbe jöttem, amikor kiderült, hogy viszonylag könnyen hozzájuthatok a könyvhöz, amelynek címe egyszerűen: "Eugenie Erdösy". Magyarországi könyvtárakban nem találtam, de több német antikvárium is kínálta. Nem kellett mást tennem, mint az egyiket kiválasztani, regisztrálni, megrendelni, majd elvonulni a bankba és átutaltatni a megfelelő mennyiségű eurót. A könyv ára igazi meglepetés volt: 2 és 18 euro között kínálták – a 18 eurós bőrkötésű volt. Én egy 5 eurós példányt választottam, hátha a legolcsóbb hiányos vagy saláta. 3 euro körül kellett a csomagolásra és a szállításra ráfizetni, ám a legnagyobb költség nem is a könyvvel volt kapcsolatos, hanem ennek a pénznek az átutalásával. Mindegy, így is túl boldog voltam, hogy egyáltalán hozzájuthatok. Összesen nem került többe kb. 3800 forintnál – és ebben bent van a szállítás és az átutalás költsége is. Nem beszélve arról, hogy a könyv felfedezése után egy héttel már csengetett is a postás. Azért jó dolog a globalizáció :)

Az illető antikvárium honlapján fénykép is volt a könyvről, többféle kötéstáblával. Választásomban az is közrejátszott, hogy az én könyvem borítóján normál betűkkel látszik az író és a cím:

Ezért reménykedtem, hogy a könyv belseje sem lesz gót betűs, bár rémlett, mintha az 1930-as években Németországban még ezt a betűkészletet használták volna. Hát, amint gyorsan kicsomagoltam és belelapoztam, ez a reményem sajnos nem igazolódott be: bizony mind a 320 oldala gót betűs...

Itt a címlapja:

Míg vártam a könyvre, elgondolkodtam, hogy vajon mennyire lesz hiteles olvasmány Eugénia életéről, haláláról. A dátumokból annyi világos, hogy az író 16 éves volt Eugénia halálakor, úgyhogy akár személyesen is láthatta őt színházban; vagy ha azt nem is, biztosan figyelemmel kísérte a primadonna tragikus halálával kapcsolatos híradásokat. Eugénia akkoriban rendkívül népszerű volt Berlinben, halála egy Zámbó Jimmyéhez hasonló méretű bulvár-szenzációt okozott Berlinben, illetve német földön. Egy kamasz fiúra biztosan erős hatást gyakorolt öngyilkossága, különösen annak oka. Érdekes, Graeser csak idős korában vetette papírra, talán meg akarta vele várni Eugénia halálának ötvenedik évfordulóját.

Néhány hete van a könyv a birtokomban, de elég nehezen olvasható a gót betűk miatt. Annyi azonban látszik, hogy – sajnos – regényes feldolgozása Eugénia élete utolsó hónapjainak. Ő a saját nevén szerepel, de vőlegénye, aki miatt öngyilkos lett, már költött, bár hasonló hangzású néven. A könyv végén Eugénia két búcsúlevele olvasható – ám, hogy ezek szó szerintiek-e vagy az író fogalmazása hiteles tények alapján, egyelőre nem tudtam kideríteni. Ugyanez a helyzet néhány újságcikk szövegével is, amit idéz az utolsó fejezetben. Megpróbáltam korabeli német, különösen berlini újságokra rákeresni az interneten, egyelőre sajnos nem túl sok sikerrel. Annyit azért látok, hogy az öngyilkosság színhelye, a kórház neve és még néhány alapvető tény egyezik azzal, amit a korabeli nagykanizsai újságok írtak helyszíni tudósító alapján. A könyv Nagy-Kanizsát is említi, mint Eugénia lakhelyét, és azt, hogy ott fogják eltemetni, ami szintén igaz információ. Úgyhogy azért így első ránézésre úgy tűnik, hogy ha a könyv nem is úgy hiteles, mint egy jegyzőkönyv vagy dokumentum-regény, de nem is teljesen kitalált, és már ez is valami.

Most akkor neki kellene veselkednem, hogy átrágjam magamat rajta valamilyen szinten. Hát, nem lesz könnyű, itt van mutatóban két oldal a 320-ból...

... és németül sem tudok annyira, mint ehhez kellene, de azért próbálkozom és majd jelentem a részeredményeket.

Végül a szokásos zenénk: Johann Strauss: Tavaszi hangok (Frühlingstimmen) című keringőjének énekelt változata, amely A furcsa háború című operett betétdala volt. Így Eugénia is biztosan énekelte, mert ez a Strauss-operett is a repertoárjába tartozott. Most egy fiatal lengyel énekesnő adja elő, Katarzyna Dondalska:

Mérlegen a blogom/k

Véget ért életem első blogversenye.  Leges-legelőször nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki rám szavazott! 70-en voltak ilyenek, úgyhogy azért nem csak a családtól kaptam szavazatokat :) és ez nagyon jól esett!

Ugyanakkor az egész verseny tanulságait nézve a nevető szemem mellett a másik azért kicsit szomorú...

Kezdjük a nevetéssel: ha jól számoltam, a Kult-szórakozás kategóriában 217 blog indult, akik közül a közönségszavazás eredményeként ezzel a 70 szavazattal a 34. helyezett lettem. Ez egy kifejezetten klasszikus zenei rétegblog esetében szerintem egyáltalán nem megvetendő eredmény – újra köszönöm mindenkinek! Még a tényleg jól bevezetett és népszerű Mindennapi klasszikusok is csak 28. lett...

A másik szemem pedig azért sír, mert, ha egymás mellett megnézem a közönség és a zsűri által kiválasztott 10–10 blogot, abban klasszikus zenei egyáltalán nincs. De van más baj is. Több olyan blog is az élmezőnyben végzett, amelyek tartalma úgy van összelopkodva innét–onnét. Jó, azt értem: ahhoz is kell ötlet és kreativitás, hogy valamilyen szempont szerint miket kotorgatok össze máshonnét; ám ez nem írhatja felül a témákról való önálló gondolkodást, kutatást, s ezek eredményeinek saját megfogalmazását és látható formába öntését. Hogy mi abban a szellemi munka, amikor valaki például a legkülönbözőbb témájú illusztrációkat szkennelget be XIX. századi újságokból és azokat rakja fel egymás után úgy, hogy 1 illusztráció = 1 poszt, jóformán mindenféle magyarázat nélkül, legfeljebb tárgyszavazva, azt egyszerűen nem értem. Ez utóbbi blogot pedig nem a közönség, hanem a zsűri értékelte úgy, hogy a legjobb 10 blogban van a helye.

Én magam ebben a kategóriában a Caruso című blogra szavaztam. A Goldenblog kapcsán találtam rá, és azóta rendszeresen olvasom, egészen nagyszerű írások találhatók benne. Gazdája nem bennfentes módon, hanem kifejezetten nagyon érdekesen írja posztjait és igényesek kép- és hang-illusztrációi is. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek! Kedvcsinálóként itt van aranyos mottója: Senkit sem ölnek meg annyira, hogy a halála előtt ne tudjon még tíz percet énekelni!

S ha már a társ-blogoknál tartunk: nem vett részt a versenyben, de szintén remek olvasnivaló ezen a téren az Operazóna, nagy szeretettel és elismeréssel ajánlom.

E két blogot a saját bloglistámba is felvettem, úgyhogy a kataliszt-es oldalról is könnyedén megnyithatók.

Hát, egy tapasztalattal gazdagabb lettem ugyan, de azt máris leszögezem, hogy ezt a tapasztalatot alapvetően nem fogom beépíteni egyik blogomba sem a jövőben. Mi erről a véleményetek? Maradjak ilyen, amilyen eddig is voltam? Vagy próbáljak meg egy kicsit könnyedebb, oldottabb, esetleg humorosabb lenni? Bár ez  valószínűleg csak költői kérdés volt. Nem biztos, hogy meg tudnék változni, mert – hogy egy kissé nagyképű idézettel zárjam ezt a szösszenetet –, attól tartok: "Nem adhatok mást, csak mi lényegem"...

Szokás szerint egy kedvenc zenémet ajánlom itt a végén. A Facebook-on már megosztottam, de megmutatom itt is. Egyrészt igazi nyári szabadtéri élmény bűbájos és teljesen egyedi humorral , másrészt az éneklés csúcsa. Hölgyeim és Uraim, Natalie Dessay mint Olympia a Hoffmann meséiben!!!!!!!

A szűz primadonna 7.

1881 őszén – előző évi bécsi sikerét, A királynő csipkekendője című operett egyik főszerepét követően – Erdősy Eugénia ismét Berlinbe költözött, mint a Friedrich-Wilhelmstädtler Theater frissen szerződtetett primadonnája.

Szokása szerint a nyarat most is itthon, Nagykanizsán töltötte, illetve öccse, Bálint jóval későbbi közlése szerint sokat időzött Balatonberényben: Nővérem minden évben hazajött Kanizsára, innét szokott pihenni menni Balatonberénybe, ahol akkoriban még csak 10-12 család nyaralgatott. (Zalai Közlöny 1932. július 3.)

Rendes szokása szerint azért Eugénia hangversenyt is adott Kanizsán.

Itt van az egyik sajtóvisszhang a Zalai Közlöny 1881. szeptember 4-i számából:

Kanizsa másik hírlapja, a Zala is megemlékezett a koncertről szeptember 7-i számában. Innét is tudható, hogy akkori szokás szerint helyi művészek, illetve profi színvonalú műkedvelők is felléptek Eugénia oldalán. Érdekes adalék, hogy a cikkekben említett Rosenfeld Ádám kitűnő zongorista egy jó évtized múlva Nagykanizsán megszülető fia Sigmund Romberg néven mint operett- és musicalszerző világkarriert fog csinálni az Egyesült Államokban. De ez csak lábjegyzet volt :)
Eugénia teljesítményéből azt emelte ki a második cikk, hogy színészi képességei határozott fejlődést mutatnak.

A t. művésznő kedves és szép jelenség, a mi a világot jelentő deszkákon ép oly múlhatatlan kellék, mint az a szép hang, a melyben gyönyörködnünk alkalmunk volt, s melyet a hangversenyen jelenvolt közönség érdemszerint megtapsolt. A művésznő rokonszenves és kedves jelenségét emeli a kifejezés teljes arcjáték, s ha már azóta, mióta a művésznőt nem láttuk és hallottuk a hang erejében és nagyobb hajlékonyságában határozott és szép haladást kell constatálnunk, a haladás még szembeötlőbb mindazokban, mik a színésznőre vonatkoznak, az eleven taglejtésben, az arc- és szemjátékban. – Mind az opera, mind az operette részekben alkalma volt a szép művésznőnek hangjának még a magasabb futamokban is simaságát és hajlékonyságát demonstrálni; ép oly kedvesen énekelte magyar népdalainkat, melyeket lelkesült tapssal és éljenkiáltásokkal fogadott a közönség.

Úgy látszik, kezd beérni az énekesnő színészi szempontból is, amely téren eddig nehézségei voltak, de hát még csak huszonkét éves... Ugyanakkor a Zala részletesebb cikke is megrótta az énekesnőt, hogy a magyar dalok kivételével a többi darabot németül énekelte:

A hangverseny-műsorozatok ilyetén összeállítása ellen legyen szabad tiszteletteljesen felszólalnunk; ennél ne csak a művészi cél, hanem a nemzeti eszme is legyen irányadó. Idegen művésztől, ha véletlenül városunkba téved, nem kívánhatjuk meg, hogy magyarul énekeljen, de hazai művésznő, úgy hisszük, az ildomosság ellen is vét, ha idegen nyelven szóllal meg; mert lehetnek körülmények, hogy a hazai művésznő a külföldre kénytelen szerződtetni, de igazi lelkesülést itthon csak a hazai nyelvvel érhet el. Ez műkedvelőinknek is szól, kik máskor legyenek szívesek tekintetbe venni azt is, hogy – habár művész hazája a nagy világ – mi mégis Magyarországban élünk.

A maguk szempontjából és abban a történelmi helyzetben valószínűleg igazuk volt a tudósítóknak, ám az érem másik oldala, hogy Eugénia a bécsi zeneakadémián tanult és eddigi rövid pályája is nagyrészt német színpadokhoz kötődött. Nem lett volna egyszerű számára "áttanulni" magyarra mondjuk egy Lortzing-operaáriát, amiből nem is biztos, hogy létezett magyar fordítás.

Az 1945-ben elpusztult kanizsai városháza kétszintes, karzatos nagyterme, Eugénia fellépésének színhelye, középen a királyi párról készült monumentális táblaképek

Ezen a koncerten egyébként áriát énekelt a Lammermoori Lucia-ból (Donizetti); hogy az első felvonásbelit vagy az őrülési jelenetet, nem lehet tudni, bár én inkább az első felvonás áriájára tippelek. Részletet adott elő Lortzing: A fegyverkovács című operájából és a helybeli Ollop Imrével, aki rövid ideig maga is német színpadokon működött, kettőst énekeltek egy bizonyos Ap-june (?) című operettből. Sajnos, sehogysem bírok rájönni, hogy ez mi a csuda lehetett, elírás, sajtóhiba, vagy tényleg volt egy ilyen című darab... 

Azért Eugénia műsorválasztásaiból látszik, hogy – még ha át is "nyergelt" az operett műfajára –, az opera a szíve csücske maradt, mert koncertjein mindig énekelt egészen komoly kihívást jelentő operaáriákat is, s ez így maradt haláláig.

Mai befejező zenénk Lucia első felvonásbeli áriája a Lammermoori Lucia című operából. A kanizsai közönség  Eugéniától persze zongorakísérettel hallhatta.

Ismét csak Anna Netrebko énekel – több pályatársával is meghallgattam a részletet, de tényleg ő a legjobb!

Ráadásként még egy kis Puccinit is kaptunk Netrebkótól ezen a felvételen, Musette keringőjét a Bohéméletből. Eugénia ezt nem énekelhette, hiszen a mű körülbelül egy évtizeddel az ő halála után született.

Viszont a kanizsai primadonna történetét hamarosan folytatom!

A szűz primadonna 6.

Az elmúlt alkalommal ott hagytuk abba, hogy az operett-műfajban való első próbálkozásai után 1880-ban Eugénia fantasztikus ajánlatot kapott Bécsből, a Theater an den Wienből: játssza el Johann Strauss új operettjének egyik főszerepét.

A Theater an den Wien belső tere (Forrás: Fidelio.hu)

Ez az operett A királynő csipkekendője (Das Spitzentuch der Königin).
Ekkoriban Johann Strauss már a Keringőkirály volt, sikereinek csúcsán, hat évvel A denevér bemutatója után. Az ő új operettjének ősbemutatóján főszerepet játszani mindenképpen nagyon nagy dolognak számított. Villányi Henrik nagykanizsai tanár és helytörténész, aki még ismerte személyesen a primadonnát, 1911-ben azt írta a Zalai Közlönyben, hogy ennek ellenére Eugénia nehezen fogadta el a szerepet, mert férfit, a portugál királyt kellett megszemélyesítenie, s nem tartotta erkölcsös dolognak, hogy nadrágban jelenjen meg a színpadon (abban az időben még divat volt, hogy fiatal fiú, férfi szólamát női hangra komponálta meg a szerző; Mozarttól Verdiig, sőt, Richard Straussig sok példa van erre). Aztán a rábeszélésekre mégis elfogadta a szerepet, pedig nem csak egyszerűen nadrág volt a jelmeze, hanem bizony a harisnyás lábait is jócskán kellett mutogatnia...

Íme egy műtermi felvétel Erdősy Eugéniáról a portugál király kosztümjében. Forrása Marcel Prawy nagy Johann Strauss-monográfiája:

Alexander Girardi

Eugénia egyik fontos partnere a kalapnak is nevet adó legendás énekes-színész, Alexander Girardi volt, mint a fiatal király nevelője. A nagy sikert aratott ősbemutatót 1880. október 1-jén maga Johann Strauss vezényelte.

A téma szakértője, az említett Marcel Prawy a darabról úgy vélekedett, hogy ez az egyik legszebb és legötletesebb operettje Straussnak, annak ellenére, hogy a libretto nem sikerült túl jól. A történet 1580 körül a portugál királyi udvarban játszódik, egyfajta "tévedések vígjátéka". Benne operett-hősként lép színre Cervantes, a nagy spanyol író (akkoriban divatosak voltak az irodalmi témák, nem sokkal korábban Boccaccióról is készült sikeres operett). Ráadásul jócskán voltak benne "áthallások" az osztrák császári családra, Ferenc Józsefre, Erzsébet királynéra és Rudolf trónörökösre, akire bizonyos szempontokból erősen hasonlított a darabbeli fiatal király. Úgyhogy érdekes lehetett, hogy az ősbemutatót éppen Ferenc József névnapja alkalmából tartották...

Ma viszonylag ritkán kerül színre, valószínűleg a szövegkönyv miatt. De dallamai közül többet ismerünk, csak nem tudjuk, hogy onnét származnak, ugyanis Strauss hamarosan ennek az operettnek a zenéjéből állította össze Déli rózsák című keringőjét.

A bécsi sikerrel Eugénia ismét az európai színházak látókörébe került és 1881 őszétől újra Berlinbe szerződtették mint a Friedrich-Wilhelmstädter Theater primadonnáját.

Legközelebb innét folytatjuk.

A mai rész befejezéséül hallgassuk meg a Déli rózsák-keringőt:

Egy kis buzdítás szavazásra

Kedves olvasóim, a mai napon egy új ikon jelent meg a blogom tetején, egy kék színű téglalap és felette a buzdítás, hogy "augusztus 21-ig szavazhatsz rám".


Nos igen, beneveztem a Goldenblog nevű blogversenybe és örülnék neki, ha állandó olvasóim, és az alkalmilag nálam kikötők közül is azok, akiknek tényleg tetszik ez a blog, áldoznának arra fél percet, hogy ezt szavazatukkal is megerősítsék.


Magáról a blogversenyről itt olvashattok, ez a főoldal, de ugyanide eljuthattok, ha a goldenblogos logo felső részére kattintatok.

Innét is meg lehet közelíteni a szavazás helyét a jobb oldalon a "Szavazz most kedvenc blogjaidra" linken keresztül, de azért kiírom a közvetlen elérhetőséget is:


http://goldenblog.hu/szavazas.aspx


Ezután meg kell keresni a "Kult-szórakozás" kategóriát, ami felülről a második. Majd ott a "Válogass kedvedre" felszólítás alatt a legördülő menüben a "K" betűsök között egyszercsak ott lesz Kataliszt blogja. Egy kis figyelmeztetés, hogy a szavazás a facebook-on keresztül zajlik, úgyhogy csak az tud szavazni, aki tagja ennek a közösségnek. De amennyire érzékelem, a facebook-tagság kezd tényleg általánossá válni.


S hogy miért neveztem be a versenybe? Különösebb eredményre nem számítok, szerintem ahhoz én nem vagyok elég "trendi". Elsősorban új olvasókat szeretnék szerezni, mert a statisztikáimat nézegetve, elemezgetve úgy látom, hogy – bár szép számmal vannak állandó látogatóim – nem ártana egy kis frissítés. Az sem lesz baj, ha egy szakmai zsűri is megnézi a blogomat, ugyanis kétfajta verseny van egymástól függetlenül: a közönségszavazásos és a szakmai értékelés. Igaz, tavaly elég ellentmondásos véleményeket olvastam erről az egész versenyről, és azt sem tudom megítélni, hogy az én kategóriámban felsorolt zsűritagok mennyire kompetensek. Hát, majd meglátjuk.
Másik blogomat, az In memoriam GÁBOR MIKLÓS-t sajnos nem tudtam benevezni, még nem volt elég "öreg" hozzá. Majd jövőre!


És hogy ne maradjunk zene nélkül, itt van egyik kedvenc felvételem – Anna Netrebko Lehár Ferencet énekel! Teljesen ujjai köré csavarja a közönséget, a zenekart, a koncertmesterről nem is beszélve...

A szűz primadonna 5.

Erdősy Eugénia tehát, frissen elvégezve a bécsi zeneakadémiát 1877 őszén a berlini udvari operaházba szerződött, három évre. Első igazi szerepe Annuska volt Weber: A bűvös vadász című operájában.

1878. január 16-i számában a Zala a berlini Theater Moniteur című lapot idézte, magyar fordításban:

A „Bűvös vadász” utolsó előadásából különös elismeréssel kell kiemelnünk Biba kisasszony játékát „Aennchen” szerepében. A fiatal művésznő most már előbbeni félénkségét leküzdötte, s szerepe fölött teljes szabadsággal uralkodott, úgy annyira hogy nem kevésbé tetszett szép, üde hangja mint jó előadása és kecses alakítása. Biba kisasszony a közönség általános részvétele mellett hivatott. (mármint tapsra a függöny elé, ezt én teszem hozzá, meg kell szokni a korabeli nyelvezetet...)

Bár három évre szerződött a színházhoz, a következő hazaérkezett hírek arról szólnak, hogy Eugénia 1878 tavaszán hangversenykörutat tett: több német városban lépett fel, főleg Mozart és Donizetti áriáival, s az udvari színházba nem tért vissza. Az okokat nem ismerjük, de a következő események arra engednek következtetni,  ekkoriban ismerhette fel, némi gyakorlattal a háta mögött, hogy a hangja nem elég intenzív az operaműfajhoz. Nyárra szokás szerint hazajött Kanizsára. Újra fellépett Keszthelyen, majd 1879 már a budapesti Népszínház társulatában találja.

A Népszínház egykori épülete a Blaha Lujza téren

Itt – a színház profiljából is adódóan – operettekben és zenés népszínművekben kapott szerepet. Bizony, az elején nem volt elsöprő sikere. Énektechnikáját teljességgel elismerték, de alakítókészségét nem. A Vasárnapi Újság (országszerte kedvelt hetilap) például ezt írta a "Kis nagysám" című Lecocq-operett előadásáról:

Erdősi Eugenia k. a., ki a címszerepet játsza, jól énekelt, de az ábrázolásban gyönge. [...] Énekes darabokban pedig a primadonnák döntik el az előadás sikerét. „A kis nagysám” nem tud eddig dacolni ama vonzerővel, melyet most Renz cirkusza gyakorol a fővárosi közönségre.

Hír szerint a Népszínházban kissé szárnyai alá vette Blaha Lujza, tőle sok mindent eltanult a más színpadi magatartást követelő műfajból, mert később aztán, komoly alaptermészete és szigorú erkölcsi elvei dacára, elismert operettprimadonna lett.

A rossz hírek úgy látszik, nem jutottak el Bécsbe, mert 1880-ban egy egészen rendkívüli ajánlatot kapott. De erről legközelebb!

Most nézzük és hallgassuk meg Annuska áriáját Weber: A bűvös vadász című operájából. Ez volt Eugénia első szerepe Berlinben: