Emléktábla került a kanizsai Erdősi-házra

Az idén harminc éves kanizsai Könyvtárpártoló Alapítvány ajándékaként a Csengery út 24. számú, úgynevezett Erdősi házra is emléktábla került, amely egy várostörténeti sorozat sokadik darabja.

Mivel jómagam sokat foglalkoztam a házhoz kapcsolódó énekesnő, Erdősy Eugénia életével, sorsával, megtisztelő meghívást kaptam, hogy a tábla felavatásán beszéljek a családról. Most a kataliszt-blogban is közreadom – minimális szerkesztéssel –, amit a Kultúra Napján megrendezett táblaavatáson elmondtam. Róla megjelent könyvecskémet pedig ITT találhatja meg az érdeklődő.

Erdősy Eugénia (Bécs, Theatermuseum)

 

Erdősy Eugénia neve most kerül először emléktáblára, aminek nagyon örülök, mert ő maga mindig, Bécsből és Berlinből is visszavágyott Kanizsára. Ugyan ebben a házban ő maga már nem járhatott, de szerintem mégis erős köze lehet hozzá, és nemcsak testvérei révén, hanem azért is, mert ez a ház 1887-ben – tragikus halála után  – nagy valószínűséggel éppen az ő vagyonából épülhetett.

Nézzünk bele kicsit a család történetébe, aminek eredeti neve BIBA volt, s majd, miután Eugénia énekesnő lett, s felvette az Erdősy nevet, példáját két kanizsai testvére is követte (csak ők Erdősi alakban írták).

Biba Ferenc herzsenyicai vadász és a kanizsai Klein Magdolna házasságából 1843 és 1862 között 12 gyermek született. Sokan elhunytak kisgyermekként, majd egy testvér, ifj. Biba Ferenc húszas évei elején. Róla érdemes tudni, hogy jogásznak készült és Nagykanizsa város címzetes aljegyzője volt. Ebben a minőségében ő volt az egyik aláírója annak a fontos utcanév-rendeletnek, amely 1873-ban új alapokra helyezte Nagykanizsa teljes utcaelnevezési és házszámozási rendszerét.

E ház építésének idejében már csak hárman éltek a testvérek közül: Ferdinánd megtartotta a Biba nevet, Bécsben volt kereskedő, valamint Kornélia és Bálint, akik Erdősire változtattak, ők halálukig Nagykanizsán éltek.

Testvérük, Eugénia  – rövidre szabott pályáján belül – leghosszabb ideig Berlinben működött: 1877/78-ban a királyi operaház tagjaként operaszerepeket énekelt, majd pesti és bécsi időszak után 1881-től a berlini Walhalla operettszínház rendkívül népszerű és sikeres szubrettje volt. Sikerei csúcsán, 1886 őszén érezte úgy, hogy női becsületét csak halálával tudja megváltani. Kívánságának megfelelően testvérei szeretett városában, Kanizsán helyezték örök nyugalomra. Komoly vagyon maradt utána és azt gondolom, hogy nagy valószínűséggel abból épülhetett ez a Csengery úti szép ház. 

A család ugyanis soha nem volt vagyonos. Apjuk a Batthyány-uradalom fővadászaként talán nem keresett rosszul, de viszonylag korán meghalt, amikor Kornélia, a legidősebb gyermek, e ház építtetője még csak húsz éves volt és Bálint, a legfiatalabb, aki szintén kötődik a házhoz, mert később borkereskedése volt itt, még csak egy éves. Eugéniát is baráti szívességből adott kölcsönből tudta anyja Bécsben énekelni taníttatni.

Apja halálakor Kornélia már tanítónőként dolgozott, mint egész életében, és később Bálint is pedagógus lett. Kornéliáról érdemes megjegyezni, hogy sokat foglalkozott a kicsik olvasástanításának módszereivel, amiről egy könyvet is kiadott – a Thúry György Múzeumban létezik belőle példány. Bálint később, biztos fizetéskiegészítésként borkereskedéssel is foglalkozott, de nem tartom valószínűnek, hogy Eugénia nélkül lett volna bármelyiküknek, vagy kettejüknek együtt pénze egy ekkora ház építésére, amelyet kiváló, a Kaszinó épületét éppen befejező Morandini Bálint tervezett, építésvezetője pedig testvére, Morandini Román volt.

Eugénia halálakor a berlini sajtó többször is megemlékezett arról, hogy milyen szép vagyon maradt utána, mert, bár nagyon jól keresett, viszonylag egyszerűen élt: az akkori Berlin egyik legismertebb és körülrajongott hölgyeként a magánéletében megmaradt annak az egyszerű polgárlánynak, aminek anyja nevelte. Azt is tudjuk, hogy nagyon összetartó család voltak, amit az is bizonyít, hogy Berlinben elkövetett öngyilkossága után testvérei valóban eleget tettek utolsó kívánságának és hazaszállíttatták holttestét, hogy kanizsai földben nyugodhasson.

Így azt hiszem, nem elrugaszkodott a feltételezés, hogy mindenképpen testvérei örökölhették meg a vagyonát – más hozzátartozója nem is volt –, és aztán abból épült fel ez a szép ház. 

S hogy zajlott a két kanizsai testvér élete Eugénia halála és e ház felépítése után?

Bár majdnem húsz év korkülönbség volt közöttük, nagyjából egyszerre alapítottak családot, méghozzá nem sokkal testvérük halála után.  A 25 éves Bálint még 1886-ban, alig két hónappal a tragédia után vette feleségül Novák Lujza tanítónőt. Gondolom, előre elrendezett esemény volt és nem változtattak Eugénia halála miatt. A 44 éves Kornélia pedig a következő év őszén ment férjhez a 45 éves Trojkó Lajos ügyvédhez, talán ekkorra készülhetett el a ház. 

Bálintéknál született két gyermek, Kornélia házassága gyermektelen maradt. Mindkettejüknek hosszú élet adatott, amelynek aktív részében pedagógusként keresték kenyerüket. Ma ők is a kanizsai temetőben, a nemrég példásan helyreállított családi sírboltban nyugszanak, Eugéniával és édesanyjukkal együtt. Ha kisétálunk a temetőbe, ott is emlékezhetünk rájuk, és most, a Könyvtárpártoló Alapítvány jóvoltából itt, e ház előtt elhaladva is. 

Az emléktábla avatása 2020. január 22.