Zene és gasztronómia 1.

2011. február 1., kedd

Újdonsült "blogger"-ként gyakran nézegetem blogom statisztikáját. Mivel az olvasóim közül sokat Móninak, legfiatalabb unokaöcsém feleségének és az ő remek, díjnyertes gasztroblogjának köszönhetek, elkezdtem gondolkodni, hogy hiszen sok zene szól evésről-ivásról, érdemes lenne körüljárni ezeket. Az ötletet elhatározás követte és  rögtön neki is álltam az első résznek.
Újabb sorozatomat egyúttal kikapcsolódásnak is szánom nemcsak Mónival közös olvasóinknak, hanem mindenkinek. Még magamnak is, mert úgy érzem, hogy például a Liszt és Nagykanizsa téma az olvasótól elmélyültebb odafigyelést igényel tőlem pedig több munkát; és eközben jól esik egy kis lazítás.

Mivel eddigre kiderült, hogy nagy "operabolond" vagyok, kezdjük ezt a sorozatot az egyik legismertebb operai bordallal.
Marie Duplessis (1824-1847)
A XIX. századi Párizsban vagyunk. Bál van Violettánál, az egyik leghíresebb párizsi kurtizánnál, aki most jelenik meg először a nyilvánosság előtt azóta, hogy felépült betegségéből. Végre bejutott hozzá hódolója, Alfred Germont, aki régóta szereti a lányt s betegsége idején minden nap eljött érdeklődni hogyléte felől. Most először személyesen is találkozhat Violettával. A társaság Alfrédot unszolja, hogy mondjon pohárköszöntőt, amibe aztán Violetta is bekapcsolódik.
Nézzük meg együtt Verdi: Traviata című operájából az idézett részletet. A filmváltozatot Franco Zeffirelli rendezte 1982-ben, valami elképesztő hitelességgel elevenítette meg a környezetet és a szereplőket. Verdi operáját ifjabb Dumas regénye, "A kaméliás hölgy", ifjabb Dumas-t pedig a való élet inspirálta. Violetta Dumas-nál Marguerite modellje Marie Duplessis, a kor híres, fiatalon elhunyt kurtizánja volt. Érdemes összevetni Marie Duplessis korabeli arcképét Teresa Stratasszal, akit Zeffirelli Violettának választott. Alfréd szerepét pedig ki más énekelhetné egy ilyen filmváltozatban, mint Plácido Domingo. Az ő maszkja engem a fiatal Verdi arcára emlékeztet.
S ha már ennyire körüljártuk a részletet, ide másolom magyar szövegét:


ALFRÉD
Csak kábítsd, csak kábítsd
A szíved mámorral,
Bízd rá a sorsod a mára!
Mint hajnali szélben a könnyű pára,
Úgy elszáll az ifjúság.
Hát tépj le minden virágot,
A gyorsan tűnő nyárban,
Ott fénylik egy szép szempárban
Feléd a boldogság.
Csak kábítsd a szíved a borral, mámorral,
Csókok közt élvezd a mát!

KAR:
Ah, igyunk, fojtsuk borba, mámorba
Lelkünk minden baját!

VIOLETTA
Ti jó barátok, ha vigadni látlak,
Lelkem megenyhül, föléled.
Rút játék, hitvány bolondság az élet;
Egyetlen jó a kéj!
Az ifjúság gyorsan elröpül,
Mint rózsáról az illat,
És hűvös mélyén a sírnak
Vár ránk a bús, nagy éj.
Hát élvezzünk, ebben a hitvány életben
Egyetlen jó a kéj!

KAR:
Ah, csak élvezzünk, koccintsunk,
És víg énekkel
Szépítsük meg ezt az éjszakát!
E mámoros körben, e meghitt fészekben
Érjük meg víg hajnalát!

VIOLETTA
Az élet könnyelmű játék...
ALFRÉD
Amíg a szív meg nem szólal!
VIOLETTA
A "szív" csak játék a szóval...
ALFRÉD
Hát ilyen sors vár rám...

VIOLETTA, ALFRÉD, KAR
Csak élvezzünk, koccintsunk,
És pajzán énekkel szépítsük meg ezt az éjt!

Tehát következik Verdi: Traviata című operájának 1. felvonásából a Bordal.
Violetta: Teresa Stratas, Alfred: Plácido Domingo.



Zeffirelli felfogásának éppen az ellentéte az a Willy Decker által rendezett színpadi Traviata, ami 2005-ben hozta lázba Salzburgból az egész zenei világot és a világhír csúcsára repítette a két főszereplőt, Anna Netrebkót és Rolando Villazont. Nézzük meg ebből is a Bordalt:


El lehet dönteni, kinek melyik megoldás tetszik jobban. Nekem az a véleményem, hogy amíg az ember ismerkedik a Traviatával, érdemesebb a hagyományos változattal kezdeni. De ha már jól megismerte a teljes művet, akkor már sok érdekességet hozhatnak az elsőre látszólag formabontó rendezői megoldások.
S ha már így belejöttünk a témába, nézzünk egy vidám változatot. Operakoncertek hagyományos zárószáma is szokott lenni ez a dallam, amikor a koncert valamennyi résztvevője összegyűlik a színpadon. Jelen esetben a tenor José Carreras és a szoprán Katia Ricciarelli mellett ott a mezzoszoprán Agnes Baltsa és a basszbariton Ruggiero Raimondi. E két utóbbi művész természetesen soha nem énekelhette Violetta és Alfréd szólamát, s ezt most ki is használják egy kis "bohóckodásra" olyannyira, hogy még a mindig komoly Carreras is elneveti magát a színpadon...

8 megjegyzés:

Asipike írta...

Az egyik nagy kedvencem a Salzburgi fesztiválon készült felvétel, már számtalanszor láttam és sosem tudom megunni, ahogy Netrebko és Villazon zsenialitását sem! :)
Nekem is volt szerencsém elénekelni egy koncert zárószáma ként, amit a közönség nagy lelkesedéssel fogadott, bár én nem voltam annyira elégedett magammal! :) a partnerem Tarjányi Tamás volt, ha szabad ajánlanom: http://www.youtube.com/watch?v=qxVbSfw9Fhg

Kataliszt írta...

Kedves "Asipike", megnéztelek és nagyon tetszett a produkció! Szépek voltatok, illúziót és hangulatot keltők. Gratulálok!!! (Csak az operatőr nem állt mindig a hivatása magaslatán...) Köszönöm, hogy megírtad! És annak is örülök, hogy így személyesebben is megismerhettelek. De jó lehet ilyen szépen énekelni :))

Asipike írta...

Köszönöm Kati, örülök, hogy tetszettem, tetszettünk... az operatőr ha jól tudom az egyik zenakari tag apukája volt, szóval ennek tudható be a kevésbé jó minőség... azt mesélték, hogy van belőle jobb is, de én még nem láttam! :D

Kataliszt írta...

Hát, sokszor a profi operatőrök is rosszat mutogatnak koncerten. Éppen a múltkor írtam erről a "Sámson Granadát énekel"-ben. A fontos, hogy meg van örökítve, Te is látod és hallod magadat, amiből biztos tudsz tanulni.

Asipike írta...

Igen, emlékszem az írásra Domigóval kapcsolatban és teljesen igazad van.. mármint abban, hogy nagyon hasznos látni és hallani magamat, a hibáimat amiket így később tudok korrigálni.

Hamár írok lenne egy technikai kérdésem... :) hogyan lehet youtube linket beilleszteni a blogbejegyzésekbe, mert eddig még nem sikerült rájönnöm... :)

Kataliszt írta...

Szia Ági,látom, Te is ebben a rendszerben csinálod a blogot, mint én.
Naszóval:
Megkeresed a youtubeon az illető felvételt, elindítod és alatta rákattintasz oda, hogy Beágyazás. Akkor előjön a kód, azt kijelölöd és ctr c. Akkor átmész a piszkozatodba, az Írás-ból átkapcsolsz fent Html-re. Odateszed a kurzort, ahova a videót akarod tenni és simán a ctr v-vel bemásolod a kódot és elmented. Ha tovább akarsz írni, akkor fönt újra visszamész Írás módba.
Még annyi, hogy amikor a youtubeon megnyitod a Beágyazást, alatta kiválaszthatod, hogy mekkora méretű legyen a blogodban a képernyő. Ezt én is úgy kísérleteztem ki, hogy mi mutat a legjobban az oldalamon. Én nem az előre megadott méreteket használom, hanem az egyénit, a felső sorba 550-et írok, az alsót pedig magától kiszámolja a képaránynak megfelelően. És akkor ezután jelölöm ki a beágyazási kódot és másolom bele a piszkozatomba.
Remélem, érthetően írtam és ki tudsz igazodni rajta :) de szólj, ha valami nem sikerül.

Asipike írta...

Köszönöm a világos és érthető magyarázatot, így elsőre sikerült is orvosolni a problémát, azt hiszem magamtól sosem jöttem volna rá! :D Még egyszer köszönöm! :)

Kataliszt írta...

Szívesen, éppen Téged olvaslak!