Sorozatom első részét egy bordallal nyitottam meg Verdi: Traviata című operájából. Most következzen egy magyar ellen-bordal.
1548 nyarán Nyírbátorban tartózkodott Tinódi Lantos Sebestyén. Ő, mint vándor énekmondó ténylegesen bejárta az országot: hitvallása volt, hogy históriás énekeiben igazat írjon, s minden eseménynek személyesen járt utána – illetve ezt a megállapítást úgy is megfordíthatjuk, hogy csak olyant írt le, amit vagy saját maga megtapasztalt, vagy szavahihető tanúktól hallott. Szerintem néhány mai újságíró példát vehetne tőle... Énekei egyrészt valóságos haditudósítások voltak, amelyekkel az akkor még hiányzó sajtót pótolta, másrészt a harci szellem megerősítését, a haza megvédésének felelősségét is szolgálták és tudatosították.
1548 nyarán Nyírbátorban tartózkodott Tinódi Lantos Sebestyén. Ő, mint vándor énekmondó ténylegesen bejárta az országot: hitvallása volt, hogy históriás énekeiben igazat írjon, s minden eseménynek személyesen járt utána – illetve ezt a megállapítást úgy is megfordíthatjuk, hogy csak olyant írt le, amit vagy saját maga megtapasztalt, vagy szavahihető tanúktól hallott. Szerintem néhány mai újságíró példát vehetne tőle... Énekei egyrészt valóságos haditudósítások voltak, amelyekkel az akkor még hiányzó sajtót pótolta, másrészt a harci szellem megerősítését, a haza megvédésének felelősségét is szolgálták és tudatosították.
Többször előfordult, hogy diplomáciai feladatokkal is megbízták. Így volt ez 1548-ban is, amikor azért jött Nyírbátorba, hogy megvárja, hogyan zárul az I. Ferdinánd magyar és cseh király követe, illetve Martinuzzi György, Erdély kormányzója közti egyezkedés. A két fél között Nyírbátor ura, Báthori András közvetített. E tárgyalások aztán nagyon elhúzódtak és csak a következő évben kötötték meg az ún. Nyírbátori egyezményt, amelynek értelmében Erdély Ferdinánd király uralma alá került.
Nos, itt, Nyírbátorban történt meg Tinódival, hogy amikor porosan, fáradtan és főleg szomjasan megérkezett a várba, az udvarbírák sajnálták tőle a bort. Mérgében írta meg a Sokféle részögösről című dalát-költeményét. Ez persze nem a szokott műfaja, hanem egy énekelve előadott erkölcsnemesítő példabeszéd. Benne bőséges tapasztalata és emberismerete alapján lajstromba veszi, hogy különböző emberek – nők is! hogyan reagálnak az alkoholra, milyenné válnak ittasságukban s e példák nyomán igyekszik meggyőzni későbbi hallgatóit, hogy lehet élni a borral, de csak mértékletesen.
Nos, itt, Nyírbátorban történt meg Tinódival, hogy amikor porosan, fáradtan és főleg szomjasan megérkezett a várba, az udvarbírák sajnálták tőle a bort. Mérgében írta meg a Sokféle részögösről című dalát-költeményét. Ez persze nem a szokott műfaja, hanem egy énekelve előadott erkölcsnemesítő példabeszéd. Benne bőséges tapasztalata és emberismerete alapján lajstromba veszi, hogy különböző emberek – nők is! hogyan reagálnak az alkoholra, milyenné válnak ittasságukban s e példák nyomán igyekszik meggyőzni későbbi hallgatóit, hogy lehet élni a borral, de csak mértékletesen.
Mivel régies nyelvezete miatt első hallásra nem lehet mindent megérteni, írásban is idemásolom néhány versszakát. Az egészet nem, mert 60 strófából áll!
1 Sok részögös, hallgassátok erkölcsötöket,
Isten ellen részögségben ti vétketöket,
Mert gyakorta felejtitök ti Istentöket.
17 Részögösök, megértsétök ti rendötöket,
Az bor miá különb-különb természettöket.
Oroszlánvérben kik részesök, mondják ezöket.
24 Alázatos, békességös egyik részögös,
Az második csak garázdás és oly versönyös,
Imádkozik és bűnén sír harmad részögös.
34 Száguldásval lovát veszti tizenharmadik,
Megsiratja kárát másnap, megjózanodik.
Mind virradtig elbúdosik tizennegyedik.
37 Ez es nem jó, részögségbe ki vereködik,
Jámbor házasát, jó szolgáját kik szidják, verik,
Meg is ölik, részögségbe néha történik.
58 Az bort Isten nagy jó végre nekünk terömté,
Mértékletösségvel véle élnenk engedé,
Józanságval minden őtet szépön dicsérné.
59 Bátor igyunk az jó borban, jó kedvet végyünk,
Istenünknek, nemzetünknek csak mi ne vétsünk,
Ha különben cseleködünk, lelkünkben vészünk.
60 Azki szörzé, neve Sebestyén, szoméhságába [szomjúságában],
Nyírbátorba ezörötszáz és negyvennyolcba,
Udvarbírák bort nem adnak, vannak átkjában.
Mindez valahol itt történt:
Itt, a híres református templom északi oldala fölötti magaslaton állott egykor a Báthoriak XV. századi egyemeletes, belső udvarú vára. Eredetileg udvarháza volt ezen a helyen a családnak, amelyet a XV. század végén alakítottak át várkastéllyá. Pontosan nem tudják, mikor pusztult el, a XVIII. században már romosnak mondották. Ma már csak az egyik részéből 1730 körül magtárnak átalakított épület áll, ez látható a képen. Benne látványos múzeum működik, egyszer majd azt is megmutatom. A vár központi részének helyén, az egykori magtár szomszédságában ma iskolaépület található:
A református templom déli oldala előtt Kiss István szobra idézi a legendás énekmondó alakját. Tavaly nyáron én is mellé telepedtem, bár a táskámban csak langyos ásványvíz volt...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése