![]() |
Forrás: theatermuseum.at |
Örvendetes fejlemény Erdősy Eugénia sírja körül
2018. május 27., vasárnap
Így néz ki Erdősy Eugénia sírja...
2018. április 4., szerda
![]() |
Eugénia édesanyjának neve a sírkövön |
![]() |
Eugénia neve a sírkövön |
A nagykanizsai Postapalota zenei emlékei
2018. március 16., péntek
![]() |
Új korában |
![]() |
Napjainkban |
![]() |
Forrás: postamuzeum.hu |
![]() |
Dr. Tholway Zsigmond (Zala aranykönyve 1938) |
Tholway Zsigmond 1879-ben Kolozsváron született. Érdekesség, hogy a zilahi Wesselényi gimnáziumban iskolatársa volt a nála két osztállyal feljebb járó Ady Endre... Tholway állam- és jogtudományi doktorátust szerzett Budapesten, s 1898-ban állt a posta szolgálatába. Részt vett a világháborúban és hősies magatartásáért több kitüntetésben részesült. Trianon után kiutasították Kolozsvárról. Rövid budapesti, majd bonyhádi működés után nevezték ki a kanizsai 1. számú posta- és távirdahivatal vezetőjének. Ő maga nem volt muzsikus, mégis meghatározó személyiségévé vált a kóruskultúra területén nemcsak Nagykanizsa, hanem a megye zenei életének. Miközben számos elismerés bizonyította kitűnő hivatali működését, hatalmas önzetlen kulturális munkát végzett. Az 1924-ben nagykanizsai székhellyel megalapított ZALAVÁRMEGYEI DALOSSZÖVETSÉG elnöke lett, amely már a következő évben belépett az Országos Dalosszövetségbe. Ügyszeretetének és szervezőmunkájának köszönhetően 1928-ban negyven fölé emelkedett a megyében működő énekkarok száma. Fénykorában ötvenkét kórus tartozott a zalai daloskerülethez, körülbelül másfélezer taggal. Csak Nagykanizsán ebben az időben több, mint tíz énekkar működött.
Az 1928-ban Nagykanizsán megtartott V. dalosverseny plakátja |
Tholway elnöksége alatt a daloskerület több megyei dalosversenyt rendezett váltott helyszíneken, így Kanizsa mellett Zalaegerszegen, Keszthelyen és Badacsonyban. 1934-ben ők szervezték meg az első zalai falusi dalosversenyt is. Ennek plakátját láthatjuk (sajnos, amatőr a fotó, mint az előző is; én csináltam, de azért valami csak látható rajtuk... A plakátok a Thúry György Múzeumban találhatók.)
![]() |
E seregszemlék lebonyolításakor akadtak problémák, néhány kórus nem értett egyet a zsüri értékelésével, kisebb-nagyobb "dalosháborúk" dúltak. A nagy probléma azonban akkor következett el a megye virágzó kóruséletében, amikor az újjászerveződött országos dalosszövetség a zalai kerület központját el akarta venni Nagykanizsától. Felmerült, hogy a megyéknél nagyobb régiókba tömörítik a vidéki dalárdákat, így Kanizsa tartozhatna Kaposvárhoz vagy Pécshez, de ez más nagy hagyományú, ám kisebb városoknak sem tetszett. 1930-ban Tholway és Kanizsa meghatározó karnagyai, Ketting Ferenc és Vannay János még sikeresen megakadályozták ezt. Kanizsa mindenképpen alkalmas daloskerületi székhely volt kóruséletének nagy hagyományai, már létező zeneiskolája és földrajzi fekvése, közlekedési lehetőségei miatt is. 1936-ban azonban végleg Zalaegerszeget nevezték ki a megyei daloskerület székhelyének, pedig még zeneiskolája sem volt. Tholway Zsigmondot - talán kárpótlásul? - még májusban beválasztották az egyesület országos választmányába, ám a döntést nem tudta megakadályozni. Így vesztett el Nagykanizsa a megyeszékhely ellenében egy addig sikeres bástyát, amiért úgy igazán ő dolgozott meg...
Íme, egy egészen rövid sajtószemle:
![]() |
Zalai Közlöny 1936. április 17. |
![]() |
Zalai Közlöny 1936. április 17. |
![]() |
Zalai Közlöny 1936. október 9. |
Tholway később, Muraköz visszacsatolása után is megpróbálta a lehetetlent: mozgósította korábbi kapcsolatait, s harcba szállt a zalai daloskerületen belül önálló kanizsai fiók-daloskerületért. Ezt a tervét a háború akadályozta meg.
![]() |
Zalai Közlöny 1929. május 4. |
Tholway Zsigmond Kanizsa egyik legnépszerűbb személyisége volt. Névnapján mindig tisztelők serege kereste fel, s a város énekkarai lakásán szerenáddal üdvözölték.
![]() |
Zalai Közlöny 1931. május 3. |
Mára nevét, személyét tökéletesen elfelejtettük. Remélem, emlékhelyes könyvem és ez a poszt kicsit hozzájárul, hogy legalább visszakereshető nyoma maradjon kanizsai tevékenységének.
Búcsúzóul egy reprezentatív kép róla: ilyen lehetett, amikor Kanizsára került...
![]() |
Postamúzeum 24.213.0 |
Bátorfi Emma lánya nyomában
2018. január 17., szerda
![]() |
http://memoriadopovoalemao.blogspot.hu |
![]() |
http://memoriadopovoalemao.blogspot.hu |
Hogy keveredhetett ide Novák Emil... Talán volt már kint valaki rokona vagy barátja, sokan keresték arrafelé a megélhetést egész Európából.
Tehát tudtam a település nevét és egy merész ötlettel elkezdtem keresni a FamilySearch oldalon, vannak-e onnét fent anyakönyvek.
És vannak! Csak éppen sokáig szinte lehetetlennek tűnt kiigazodni közöttük. A hivatalos nyelv ott ugye a portugál, és ezeket az anyakönyveket, bár már nem egyházi, hanem állami anyakönyvek, nagyon kezdetlegesen vezették. Nem volt rá formanyomtatványuk, csak egy füzetet fektettek fel. Benne mint egy mesét, úgy írták le a halálesetet: a számokat, dátumokat mindent szavakkal, kiemelések nélküli folyamatos írással; maximum a nevet húzták alá... Úgyhogy még a számok látványára vagy valamilyen rubrikára sem támaszkodhatott az ember egy több, mint 2000 oldalt tartalmazó fájlban való keresés közben. Régi kevés francia és olasz előtanulmányaimat mozgósítva egy idő után azért kezdtem rájönni az évszámokra és a hónapok neveire. Így is sokáig tartott, de már túl az 1500. oldalon egyszercsak előjött az 1910-es év!!!! Onnét már gyerekjáték volt :)
Ez itt az Emília haláláról szóló bejegyzés. Két oldalas, a füzet alján kezdődik.
Az első oldalon a dátum van: 1910. március 14. (valószínű ez a bejegyzés napja, a születés és az anya halála előző nap történt) és egy név, akit nem tudok ki, talán egy tanú; majd az oldal a Dr. rövidítéssel végződik, ami már az állatorvos férj titulusa:
... a második oldalon pedig a nevével folytatódik (a neveket én húztam alá):
Tehát "Emilio Novak" egy bizonyos dr. Kessler társaságában (aki biztos a szülészorvos volt) jelent meg az anyakönyvvezető előtt, hogy bejelentsék a halálesetet. Emilia Novak neve, ami ugye Emma lánya neve férjezett alakban, a hetedik-nyolcadik sorban látszik: ő "vinte e cinco annos" azaz huszonöt éves, "natural Ungria" – magyarországi származású, lakik Novo Hamburgo-ban, mint dr. Emilio Novak felesége. Aki meghalt, miután világra hozott egy fiút, akinek neve Paulo Novak. Az elhunyt apja pici elírással és portugálosított keresztnévvel "José Felipovics", azaz Filipovics József, anyja pedig "Emma Batorfy". A halottat Novo Hamburgo köztemetőjében temetik el. Aláírás: Pedro Luiz da Silva anyakönyvvezető, és alatta ott a szegény férj aláírása is: "Emil Novak".
Tehát, bár semmi hivatalos kinézete nincs ennek az iratnak, de ez a hivatalos állami anyakönyvi bejegyzés. Teljes a bizonyosság, hogy Bátorfi Emma lányának haláláról van szó, mert szülei nevét is beleírták.
Hát mit mondjak, amikor ezt megtaláltam, majdnem leestem a székről!!!!!!!
Akkor már vérszemet kaptam és tovább keresgéltem a kisbaba és a férj halálát. A kisbabáét találtam meg, azt is mutatom – a szintén kétoldalas bejegyzésből csak az érdemi második oldalt. Az elsőn csak a dátum van: 1910. április 7., tehát a kisbaba még körülbelül három hétig élt.
Itt a második oldal:
Az első sorban látszik, hogy "morte natural", természetes halál. A név Paulo Novak, élt 24 napot. Emilio Novak és Emilia Novak törvényes fia volt, katolikus. Őt is a Novo Hamburg-i köztemetőben temetik el. Utána még van szöveg, nekem formaságnak tűnik, valami ilyesmi lehet, hogy ezt bejegyezte Pedro Luis da Silva anyakönyvvezető (aki a fiatalasszony halálát is) és három tanú aláírta. Itt már nincs az apa aláírása, valószínűleg már nem volt abban az állapotban, hogy bemenjen az anyakönyvi hivatalba...
Hogy a történet teljesen kerek legyen, még az apa, Novák Emil halálának bejegyzése is kellene, de bármennyit kerestem, ebben az anyakönyvben nincs. Viszont az egyik nemrég megtalált magyar újságcikk, amiben több részlet volt, azt írta, hogy a férjet kórházba vitték és ott halt meg. Azt feltételezem, hogy ez egy másik településen lehetett, talán Novo Hamburgo-ban nem volt kórház. A gyermek nyilván otthon született, ő és az édesanyja is otthon, lakásukban hunyhattak el, így őket lakóhelyükön anyakönyvezték, a férjet pedig ezek szerint máshol, ha halála ebből az anyakönyvből hiányzik. Rio Grande do Sul tartományból más települések anyakönyvei pedig nincsenek fent a FamilySearch-ön, csak az egyetlen Novo Hamburgo-é (ez is mutatja, milyen szerencsém volt, hogy ez megvan!) úgyhogy Novák Emil halálának bejegyzése nem fog mostanában előkerülni.
Mindenesetre annyit meg lehet állapítani, és örömmel, hogy a magyar újságok korrekten írták le a történteket; egyik több, másik kevesebb részlettel, ami az anya és a kisbaba halálát illeti. Így azt gondolom, hogy a férj megőrülésének és halálának híre sem lehet légből kapott. Hiszen Pécsen még éltek a szülők, Bátorfi Emma és a férje, akik egyrészt információt is tudtak adni, másrészt volt akkora társadalmi súlyuk, hogy a sajtó ne terjesszen családjukról bulváros valótlanságokat.
Végül megmutatom a legrészletesebb cikket, ami hozzásegített az anyakönyv megtalálásához. Megjelent a Budapesti Hírlap 1910. június 2-i számában. Kibontakozik belőle a kerek történet.
Még mindig Bátorfi Emma nyomában
2017. december 28., csütörtök
![]() |
Pécs, Jókai utca 10. Postapalota. Ez lehetett a férj munkahelye |
Utána Filipovicsné Bátorffy Emilia zongorajátéka következett, ki Liszt Ferencnek volt kitűnő tanítványa. Előadta Schubert: Impromtu II. sz. és Liszt: Rossignol cimü klasszikus darabokat óriási teknikával, remek szép kidolgozással. Ráadásul Gaál Ferenc egy Rapsodiáját adta elő a közönség kitörő lelkesedése mellett.
A pécsi jótékony nőegylet teauzsonnája fényesen sikerült. A hirdetett pompás műsor akkora közönséget vonzott, hogy több hallgatóság már nem is fért volna el. A kiváló programmot Filipovicsné Bátorfi Emília művészi zongorajátéka vezette be. Filipovics Józsefné zenei kiválóságáról többször volt alkalmunk megemlékezni s tegnapi szereplése is egy kiforrott művészlélek bélyegét viseli magán.
Zeneiskolai záróvizsga. Június 21-én én délután tartotta meg Filipovicsné az évi szokásos zongoravizsgálatát saját házában, több mint 150 tagú előkelő hallgatóság jelenlétében. A 28 pontból álló műsort a legnagyobb érdeklődés mellett bonyolította le. Minden egyes pont előadása fényes bizonyítéka volt annak, hogy a növendékek szorgalommal, szeretettel és öntudattal tanultak a mesternőtől. A növendékek jó része már huzamosabb idő óta tanítványai Filipovicsnének, akiben már határozottan észlelhető a művésznő szelleme, de az újabb, illetőleg a kezdő tanulókon is rajta van már azon bélyeg kerete, amelyet a tanító pedagógus keze lesz hivatott idővel kellő, az előbbiekhez hasonló tartalommal kitölteni.
Ezek a híradások már mind a nagy családi tragédia utáni időkről számolnak be. Úgy látszik, Emma azért legalább annyira túltette magát másodszülött lánya halálán, hogy képes volt visszatérni a normális életbe. Ez bizonyára segített is neki a csapás elviselésében.
Hogy mi volt ez a nagy családi tragédia, már megírtam. De hamarosan újra foglalkozom a történtekkel, mert egészen meglepő dokumentumokat sikerült erről felkutatnom.
Addig is hallgassuk meg Liszt Ferenc: Le Rossignol (A csalogány) című zongoradarabját, mely Aljabjev dalának átirata. Érzékelhetjük belőle, hogy Emma, aki ezt a darabot 1914-ben egészen biztosan műsorán tartotta (szerintem zeneakadémista kora óta tudhatta), valóban kiváló zongorista lehetett...
Újra Bátorfi Emma nyomában
2017. december 5., kedd
Hohl Zoltán felvétele - köszönöm szépen innét is! |
Nagykanizsa, Nagykanizsa!!!
2017. november 16., csütörtök
Zenei élete történetének számos epizódját, személyét, intézményét megírtam. Ma egy kicsit rendet szerettem volna ebben teremteni, hogy a további tervek előtt én magam is pontosan lássam, mi is született ebben a témában — és akkor már természetesen megmutatom, hátha mások is örülnek egy ilyen áttekintésnek. Van ugyan egy "címkelista" jobb oldalon, de abban inkább az apróbb részleteket érdemes keresgélni. Korábban is készítettem egy-egy témáról átfogó tartalomjegyzéket blogbejegyzés formájában. Úgy érzem, most jött el az ideje, hogy közreadjak egy ilyent a nagykanizsai tartalmakról is. A nevek alatti Poszt szavakra kattintva külön ablakban fog megnyílni a minket érdeklő oldal.
Kanizsa emblematikus dala: "Megy a gőzös..."
ARNBERGER (STEFÁN) RUDOLF (1894–1957)
Poszt
BALLA JÁNOS (1881-1930)
BÁTORFI LAJOS (1835–1896) és lánya, BÁTORFI EMMA (1864–1918)
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3 Poszt 4
Ráadás:
Bátorfi Emma és családjának későbbi sorsa:
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3
BLAU MARGIT (1885–1944/45 k.)
Poszt 1 Poszt 2
BLUMENSCHEIN VILMOSNÉ (1864–1933)
Poszt 1 Poszt 2
BÖHM EMIL (1874–1937)
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3 Poszt 4
BUGYÁCS VILMOS (1899–1944)
Poszt
BÜCHLER MARGIT (1914–1944)
Poszt
BÜCHLERNÉ KRAUSZ GIZELLA (1890–1944 k.)
Poszt
DÁNOS LILI (1912–2010)
Poszt
Dános Lili életét sokkal részletesebben megírtam a Kanizsai Antológia 14. és 15. számában.
ECKSTEIN MÓR (1840 k.–1917)
Poszt
ERDŐSY EUGÉNIA (1856/59–1886)
A könyv PDF formátumban ITT megtalálható.
FARKAS FERENC (1905–2000)
Poszt
FEJTŐ FERENC (1909–2008)
Poszt ezt még folytatnom kell...
GRÜNBAUM JÓZSEF (1826 k.–1900)
Poszt
GÜRTLER FERENC (1874–1924)
Poszt 1 Poszt 2
HEVESI SÁNDOR (1873–1939)
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3 Poszt 4
HOFRICHTER EMMA (1871-1956)
HORVÁTH LACI (1858–1917)
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3 Poszt 4
KENEDI AURA (1885–1969)
Poszt 1 Poszt 2
KEREKES IRÉN (1897–1980)
Poszt 1 Poszt 2
KIRÁLYI PÁL (1818-1892)
KLATT AURÉL (1913–1971)
Poszt
KNOBLOCH FRIGYES (1844 k.–1909)
Poszt
KRÁTKY ISTVÁN (1887–1957)
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3 Poszt 4 Poszt 5
KUSTÁR ZSUZSA (1942–2014)
Poszt
LAKATOS SÁNDOR (1819–1892)
Poszt
LEMBERKOVITSNÉ WEBER MARGIT (1898–1934)
Poszt
LÖW LIPÓT (1811–1875)
Poszt
MAYERSBERG FRIDA (1880-1966)
MILHOFER ÖDÖN (1845–1927)
Poszt 1 Poszt 2
PÁSZTOR IRMA (1894–1944)
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3 Poszt 4 Poszt 5 Poszt 6
PATAKY KÁLMÁN (1897–1964)
Poszt
PAUK ANNA (1910–2000)
Poszt
PESEK IGNÁC (1890-es évek – ?)
Poszt 1 Poszt 2
PIKÉTHY TIBOR (1884–1972)
Poszt
PRÁGER BÉLA (1844 k.–1909)
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3
PRÁGER HERMINA (Hermine Braga, 1857-1940)
PYLLEMANN, FRANZ (1841-1873)
Poszt 1 Poszt 2
RÁCZ ALAJOS (1912–1986)
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3 Poszt 4 Poszt 5
ROMBERG SIGMUND (1887–1951)
Poszt 1 Poszt 2
ROSENBERG ÁDÁM (1843–1926)
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3 Poszt 4 Poszt 5 Poszt 6 Poszt 7 Poszt 8 Poszt 9 Poszt 10 Poszt 11 (ráadás)
RÓZSAVÖLGYI SZIDÓNIA (1850-es évek–1902)
Poszt 1
SÁRKÖZY JANCSI (1859 k.–1910)
Poszt
SASS BRUNNER ERZSÉBET (1889–1950) és leánya, BRUNNER ERZSÉBET (1910–2001)
Poszt
STRÉM KÁLMÁN (1934–2005)
Poszt
TARNÓCZYNÉ GUTMANN IDA (1846-1914)
Poszt 1 Poszt 2
VENCZEL REZSŐ (1844–1915)
Poszt
WECKL GELLÉRT (1885–1945)
Poszt
2. Intézmények, épületek, helyszínek
ARANY SZARVAS szálloda és étterem
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3 Poszt 4 Poszt 5
CENTRÁL szálloda
Poszt
FERENCES templom (Alsótemplom)
Poszt 1 Poszt 2
GIMNÁZIUM (a régi "piarista")
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3 Poszt 4 Poszt 5
KASZINÓ
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3 Poszt 4
KÖZTEMETŐ
Poszt 1 Poszt 2
MEDGYASZAY HÁZ
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3 Poszt 4 Poszt 5 Poszt 6
POSTAPALOTA
Poszt
SÉTAKERT
Poszt
SÖRGYÁR
Poszt
VASÚTÁLLOMÁS
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
Poszt
EGGERTH MÁRTA — JAN KIEPURA
Poszt
FISCHER ANNIE
Poszt 1 Poszt 2
GRÜNFELD ALFRED
Poszt 1 Poszt 2
HOLLÓSY KORNÉLIA
Poszt
HUBAY JENŐ
Poszt 1 Poszt 2
LATABÁR ÁRPÁD, id.
Poszt 1 Poszt 2 Poszt 3
MEZEI MÁRIA
Poszt 1 Poszt 2
MONTEVERDI, CLAUDIO
Poszt
NAGY GÁSPÁR
Poszt
PETROVICS EMIL
Poszt 1 Poszt 2
POPPER DÁVID — SOPHIE MENTER
Poszt
REMÉNYI EDE
Poszt 1 Poszt 2
RÉTI JÓZEF
Poszt
SAUER EMIL
Poszt
SIMÁNDY JÓZSEF
Poszt 1 Poszt 2
SZIGETI JÓZSEF
Poszt
Még én is meglepődtem, mekkora lista lett :)
Frissítve: 2023. január 23.